A Boráros tér meglehetősen zsúfolt közlekedési csomópont volt már nagyon régóta, amit csak fokozott, hogy itt csatlakozott a Nagykörúton közlekedő tömegközlekedési járatokhoz az 1951-ben átadott Csepeli HÉV vonala is, és természetesen több busz- és villamosjáratra is át lehetett itt szállni. A tér még nem úgy nézett ki, mint ma, a hídra még az eredeti, 1937-ben átadott feljárók vezettek, a HÉV-végállomás sem a mai képét mutatta, ugyanis a forgalmi épület a váróteremmel nem a vágányok mellett, hanem a vágányok előtt állt.

A HÉV-vágányok és az állomásépület még 1951-ben, a vonal építésekor (Fotó: Fortepan/Uvaterv) 

Az adott napon, 1978. április 13-án délután 5 óra körül sokan várták a HÉV-et, és mivel esett az eső, a szokásosnál többen húzódtak be a váróterembe. A HÉV azonban késett, és amikor a szerelvény végre feltűnt, az utasok azt látták, hogy nem akar megállni: fékezés nélkül rohant neki a megállító bak mögötti váróterem épületének. Az Esti Hírlap másnapi, 1978. április 14-i száma megrendülten számolt be a döbbenetes balesetről:

„Tegnap 17 óra 10 perckor a Csepel felől közlekedő HÉV-szerelvény a Boráros téri HÉV-állomáson a megállító baknak, majd továbbhaladva az utasvárónak és a forgalmi iroda épületének ütközött. A szerencsétlenség következtében tizenhatan életüket vesztették, négyen életveszélyes, tízen súlyos, tizenegyen pedig könnyű sérülést szenvedtek.”

A képek alapján a vonat teljesen átment az épületen, letarolta annak egy részét. Az újság ezután részletesen megadta az elhunytak nevét, életkorát és lakhelyét, innen lehet tudni, hogy a legfiatalabb áldozat 18, a legidősebb 65 éves volt. Hogy nem voltak még ennél is fiatalabb áldozatok, talán annak volt köszönhető, hogy még tartott a tavaszi szünet, de a beszámolók alapján ennek ellenére sok fiatal volt magán a szerelvényen és az állomás épületénél is. Később még két sérült elhunyt a kórházban, így az áldozatok száma tizennyolcra emelkedett. Azonnal letartóztatták a két vonatvezetőt és egy villanyszerelőt is, szintén az akkori sajtóviszonyokra jellemzően a letartóztatottak szinte minden adata, neve, életkora, lakhelye szerepelt a hírekben.

Utasok szállnak le egy MIX típusú szerelvényről a Boráros téren 1966-ban (Fotó: Fortepan/Képszám: 178433)

 Hatalmas médiafigyelem kísérte a balesetet, csak a tévéhíradó 4 perces riportot közölt a történtekről, az újságok is részletesen beszámoltak minden körülményről, a vizsgálatról és annak eredményéről. A baleset okait így foglalta össze a Népszava 1978. május 13-i száma:

„Mulasztást követett el a szerelvény motorvezetője, s az a motorvezető is, aki a szerelvény vezetését menet közben átvette: a szerelvény levegőrendszereinek nyomását jelző műszerek működését és az általuk jelzett rendellenes, folyamatos levegőcsökkenést figyelmen kívül hagyták, a szerelvény megállításához már korábban szükségessé vált intézkedéseket elmulasztották.”

A baleset körülményeit számos fórumon percre pontosan bemutatták, elemezték, felsorolták azokat az okokat, mulasztásokat, hibákat, amelyek hozzájárultak a katasztrófához. Ehhez is, mint szinte minden katasztrófához, számos tényező szerencsétlen együttállása kellett, és ha csak egy vagy két dolog másképp történik, elkerülhető lett volna. Az adott esetben a vezetők többrendbelileg is megszegték az érvényes utasításokat, eljárásrendet.

Mindenki számára egyértelművé vált, hogy hihetetlen mértékű mulasztások álltak a baleset hátterében, és vélhetően nem csak az a két vonatvezető hibázott, akiket végül a bíróság 3 év 6 hónap, valamint 3 év 8 hónap fogházbüntetésre ítélt. Tény, hogy döbbenetesen sok hibát követtek el, valójában mindenki jó szándékkal tett mindent azért, hogy tartsák a menetrendet, vagy sikerüljön a szerelvényt az utasokkal eljuttatni a Boráros térre, ne kelljen leállni a nyílt pályán.

A baleset híradófelvétele (Youtube.com)

A tragédia után a Boráros teret átépítették, nemcsak a baleset miatt, hanem a Petőfi híd felújításához kapcsolódva. Eleve már a katasztrófa után az ideiglenes állomásépületet nem a sínek végébe, hanem mellé helyezték, majd a tér végleges rendezésekor az új épületet is a vágányok mellé építették, azaz már egy hasonló, ütközőbakot is kidöntő esemény esetén sem tudna az épületbe rohanni a kocsi.

A balesetben érintett MIX típusú HÉV-szerelvényeket Magyarországon fejlesztették, és mint kiderült, volt egy konstrukciós hibájuk, ami hozzájárult a balesethez, azaz levegőnyomás hiányában egyik fékrendszere sem működött. A járműveket 1980 és 1986 között korszerűsítették, a vonatokat Knorr KE rendszerű légfékkel látták el, és új, rugóerőtárolós fékberendezéseket kaptak.

Ezenfelül 1982-ben az ütközőbakokat is kicserélték, osztrák gyártmányú RAWIE típusú bakokat szereltek fel, amely képes volt akár a 25 km/h sebességgel haladó szerelvényt megállítani. Nemcsak itt, hanem a Közvágóhídnál is hasonló bakokat szereltek fel, azaz jelentősen csökkentették azokat a tényezőket, amelyek a 45 évvel ezelőtti balesetnél hozzájárultak az események tragikus kimeneteléhez. 

Nyitókép: A Boráros tér az átépítés után (Fotó: Fortepan/Főmterv)