Weber Antal 1823. október 9-én született a nagy változások előtt álló Pesten. A várost hamarosan a reformkor nyüzsgése kezdte átjárni, ahol egyre másra emelkedtek a klasszicista paloták, ez pedig a fiatal Weber Antalt is az építészet felé terelte. A szakmát 1839-ben Hild Józsefnél kezdte kitanulni, aki főleg az esztergomi bazilika kivitelezésénél alkalmazta, egyelőre még egyszerű munkásként. Érezte azonban, hogy nagyobb dolgokra hivatott, ezért Bécsbe ment tanulni, ahol a Képzőművészeti Akadémián és Polytechnikumon is bővítette ismereteit. Annak elvégzése után, 1846-ban tért vissza szülővárosába, ahol kamatoztatta is frissen megszerzett képesítését.

Weber Antal időskori portréja (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1889. augusztus 11.)

Az első két évből nem ismertek alkotásai, a következő időszakban pedig nem is dolgozhatott: 1848-ban ugyanis beállt honvédnak, a szabadságharc leverése után pedig – félve a császári seregbe sorozástól – bujdosni kényszerült. Végül 1851-ben tisztázódott a helyzete, így ekkortól folytathatta az építészi tevékenységet. Másfél évtizeden keresztül főleg előkelő családok bízták meg vidéki rezidenciáik tervezésével, de templomok rajzai is kikerültek az irodájából. Ebben az időszakban alapított családot is: Lotz Károly festőművész testvérét, Lotz Erzsébetet vette feleségül, akitől négy lánya született.

A kiegyezés évében, 1867-ben helyezte át működési helyszínét Pestre, ahol a szakmai közéletbe is bekapcsolódott: egyik alapítója lett a Magyar Mérnök Egyletnek, mely – 1872-től Magyar Mérnök- és Építész-Egylet néven – egészen 1944-ig a legfontosabb műszaki szervezetnek számított. Tagja volt a Fővárosi Közmunkák Tanácsának is, mely Budapest gyors tempójú fejlődését szabályozott keretek között tartotta.

Az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár székháza (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.135)

Nemcsak ellenőrként, de tervezőként is szolgálta a város gyarapodását: első épületét az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár számára építette (1872–1873). A Dorottya utca 6. szám alatti ötszintes székházban bérlakásoknak is helyet kellett adni, de a kettős funkció az épület homlokzatán alig vehető észre, azt harmonikus neoreneszánsz stílusban rajzolta meg az építész. Annak is az olasz változatát alkalmazta, hiszen éppen ezt megelőzően tett egy itáliai tanulmányutat. Ennek hatása a jó arányokon túl például a második emeleti ablakok timpanonos szemöldökpárkányában vagy az előttük kinyúló erkélyek bábkorlátjában figyelhető meg.

A Bródy Sándor utcai Ádám-palota (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Ezt követően, az 1870-es években főleg bérházakat és villákat épített. Közülük a legfontosabbak az Eötvös utca 13. szám alatti Halász-ház, a Váci utca 66. szám alatti Szerb-ház (1874) és a Bródy Sándor utca 4. szám alatti Ádám-palota (1875–1876). Utóbbi egyrészt azért különleges, mert egy velencei palotát másol, másrészt pedig, mert sógora is dolgozott rajta: Lotz Károly freskói kívülről is láthatók, a loggia mennyezetén például Ámor diadalszekerét csodálhatjuk meg.

Lotz Károly freskói az Ádám-palota loggiáján (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Az Andrássy út 104. szám alatti Erdődy-villán (1877–1878) már Weber stílusának változása figyelhető meg: nagy szerepet kapott rajta a tégla. Ettől függetlenül még neoreneszánsz, hiszen az első emeleti ablakokat például ugyanúgy timpanonos szemöldökök egészítik ki, és megmaradt az építész repertoárjában az enyhén kinyúló erkély, valamint a főhomlokzaton a loggia alkalmazása is. A nagyobb felületeket azonban a sárga színű tégla uralja, így – az ablakok és a párkányok fehérjével együtt – üde hangulatot áraszt. Az épületben egyébként az Orosz Nagykövetség működik.

Az Andrássy út és a Bajza utca sarkán álló egykori Erdődy-villa (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Az osztrák–magyar kiegyezés után Budapest népességének elképesztő ütemű növekedése megkövetelte az infrastrukturális beruházásokat is, köztük a kórházak létesítését. Az 1870-es évek végén indultak meg az ilyen irányú építkezések, bár ebben Weber még nem vett részt, a Szent István Kórház terveit (1878–1885) például Hauszmann Alajos készítette. Időszerűvé vált a Budapesti Tudományegyetem Orvosi Karának rendezése is, az ugyanis ekkor még a Semmelweis utcai szűk épületében tengődött. Az orvostanoncok gyakorlati helyének biztosítása kedvéért Trefort Ágoston kultuszminiszter Kolbenheyer Ferencet bízta meg előbb a Mária utcai I. számú Sebészeti Klinika, majd pedig a Szentkirályi utcai II. számú Belgyógyászati Klinika megtervezésével. Az építész azonban 1881-ben hirtelen elhunyt, helyére pedig Weber Antalt nevezte ki Trefort.

A Semmelweis Egyetem központi igazgatási épülete napjainkban (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Rá várt tehát a feladat, hogy befejezze a Szentkirályi utcai tömböt, melyet 1883-ra teljesített. Közben 1881-ben döntés született a két klinika összekötéséről, mely az elmekórtani, a gyógyszertani, az élet- és kórvegytani tanszékeket, valamint az intézmény adminisztrációját szolgáló helyiségeket, illetve a könyvtárat is magában kellett foglalja. Az Üllői útra néző, háromemeletes traktust a központi igazgatási épületnek nevezték el, és 1884-ben adták át. Weber megismert stílusjegyei ennek neoreneszánsz homlokzatán is felfedezhetők, bár a nagyobb felületeket ezúttal piros téglával borította. A színválasztásban talán az is szerepet játszott, hogy így jobban illett a rendeltetéséhez, ugyanakkor Hauszmannhoz is kapcsolódhatott, aki hasonlóan képezte ki a Szent István Kórházat.

A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium bőségesen ellátta munkával Webert, hiszen még be sem fejezte a legújabb klinikát, amikor megbízták a Múzeum körútra szánt Állat- és Ásványtani Intézet megtervezésével. A telek Eszterházy (ma Puskin) utcai frontjára pedig a Természettani Intézetet kellett felépítenie. Hű maradt önmagához, és arányos, neoreneszánsz homlokzatot adott mindkettőnek, de különösen az előbbi sorakoztat fel szép részleteket. A Múzeum körút 4. szám alatti – ma az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának helyt adó – épület eredetileg kétemeletes volt, így a szélein látható timpanonok mintegy koronaként zárták az enyhén előrelépő kiszögelléseket.

Az egykori Állat- és Ásványtani Intézetben ma az ELTE Bölcsészettudományi Kara működik (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Mivel városképileg kiemelt helyre került, a háromszögű timpanonokba szoborcsoportokat is helyeztek, a homlokzat széles, középső szakaszát pedig kör alakú domborművek sora díszíti. Utóbbiak felvéve az épület legszebb részének, a két emeletet átfogó loggiának a ritmusát a félköríveket tartó oszloppárok fölött helyezkednek el. Weber a téglát is itt alkalmazta legkiterjedtebben, az időjárás viszontagságainak jól ellenálló sárga klinker ugyanis az eddigiekkel ellentétben nemcsak az emeleteket, de a földszintet is beborítja. Az 1885-ben megnyitott fő művére azonban sajnos nem sokáig lehetett büszke, négy évvel később, 1889. augusztus 4-én ugyanis elragadta a halál. Bár neve közel sem cseng olyan ismerősen, mint Ybl Miklósé, de – ahogyan igyekeztünk rávilágítani – művészi kvalitásában egyenrangú volt a híressé vált barátjával.

Nyitókép: Az Ádám-palota loggiája Lotz Károly freskóival (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)