2019. november 29. 10:00

Házmán Ferenc a reformkori polgáreszmény megtestesítője volt, aki eltökélten harcolt a magyar nyelv használatáért, a szabadság eszméjéért, Buda és Pest egyesítéséért. A Szent Korona elrejtőinek egyike jogászként indult, de hamar hivatalnok, majd politikus lett, aki hosszú éveket töltött emigrációban. Hazatérve pedig Buda utolsó – Budapest 1873-as megszületése előtti – polgármestereként sokat tett a város fejlődéséért.

Írta: F. Nagy Veronika

Jómódú, német származású polgári családba született 1810. április 21-én Budaújlakon, akkor még Haszman (Hassmann) Ferenc néven. Apja, Hassmann Pál tehetős újlaki gazda volt, 1830 és 1838 között a helység albírója is. Édesanyja a gazdag és neves budai Holtzspach-családból származott.

Hivatalnok és politikus

Legidősebb gyermeküket, Ferencet tudományos pályára szánták és ügyvédnek nevelték. Tanulmányait Esztergomban, Nyitrán és Budán végezte, majd jogi diplomát szerzett a Pesti Egyetemen. Hivatali pályafutása Budán kezdődött, mint írnok, de gyorsan ívelt felfelé.

Házmán Ferenc, 1860-as évek (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)

1837-ben már tiszti főügyész, 1843-ban pedig főjegyzőnek választották meg. Az 1843-1844-es és az 1847-1848-as pozsonyi országgyűlésen is Buda város követe volt, ahol hevesen ellenezte a rendi alkotmány és a nemesi kiváltságok fenntartását és nyíltan harcolt a jogegyenlőség elveiért.        

Buda és Pest a Svábhegyről, 1845. Készítette Rudolf Alt (Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)

A reformeszmék szolgálatába állt, elkötelezetten támogatta a reformmozgalom terjesztését Budán és az akkor még német nyelvű város magyarosodását tűzte ki célul.

A Vasárnapi Ujság nekrológjában így írt róla 1894-ben: „Mikor a negyvenes években a hazafias áramlat megindult Magyarországon és a nemzet jobbjai kezet fogtak, hogy küzdjenek a szabadság, jogegyenlőség és népképviselet magasztos eszméiért, Házmán is ott volt a küzdők sorában. Mint a főváros tisztviselője, Budán a magyarságnak volt zászlóvivője és az 1843/44-iki törvények alapján a budai tanácsteremben az ő ajkairól hangzott el az első magyar szó.” Bár akkor még megrótták ezért a tettéért.     

Házmán Ferenc fényképe    

Pest és Buda látképe. Készítette: Rudolf Alt (Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)

Felkarolta Döbrentei Gábor királyi tanácsos kezdeményezését a budai hegyvidék neveinek visszamagyarosítására és kitartó munkával elérte a közgyűlésnél a beadvány elfogadását. A magyar nevek népszerűsítésére 1847 júniusában „dűlőnévkeresztelőt” tartottak. Ekkor kapta nevét többek között Pasarét, Gazdagrét, Csillebérc, Rézmál, Tündérhegy, Szemlőhegy, Kelenföld, Vérhalom, Kurucles, Sasad, Németvölgy, Törökvész.

Házmán alapítója volt 1841 elején a Budavári Casino Egyletnek, a Kossuth Lajos kezdeményezésére 1842 júniusában megalakult Iparegyesület helyi szervezetének és az Országos Védegylet Buda Vidéki Osztályának 1845 novemberében.

Pest-Buda beépített területének várostérképe 1830 körül. Térképrészlet (Forrás: mapire.eu/hu/map/budapest)

Szabadságharc és emigráció

Az első felelős magyar minisztériumban 1848-ban a városi ügyek osztályának főnöke lett, majd belügyi államtitkár. Szemere Bertalan jobbkezeként az ország adminisztrációjának nagy részét ő végezte. Az országgyűlés 1848. április 7-i ülésén elsőként vetette fel Buda és Pest egyesítésének ötletét.

Munkája elismeréseként 1849-ben gróf Batthyány Kázmér külügyi miniszter őt bízta meg a külügyi osztály szervezésével. A szabadságharc leverése után Kossuth Lajossal és Szemere Bertalannal együtt külföldre menekült, magukkal vitték a Szent Koronát is. Szegeden, Aradon és Karánsebesen át érkeztek Orsovára.

A koronázási láda elrejtésének körülményei Házmán visszaemlékezésében olvasható: e szerint Szemere Bertalan miniszterelnökkel, Lórodi (Eischl) Ede belügyminisztériumi tanácsossal és Grimm Vince nyomdásszal együtt 1849. augusztus 20-án éjjel elásták a koronázási jelvényeket Orsova határában. A császári csapatok csak négy évvel később, 1853-ban találták meg azokat.

Ezután Törökországba ment, ahol Kossuth Lajos mellett dolgozott a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó kabinetben. 1851 szeptemberében csatlakozott a Kossuth vezette emigráns csoporthoz és szeptember 10-én ő is felszállt az Egyesült Államokba tartó gőzhajóra. Két hónappal később érkezett meg New Yorkba, ahol eleinte nehéz évek vártak rá.

Még a hajóút elején járt, amikor 1851. szeptember 22-én a szabadságharc több vezetőjével együtt őt is kötél általi halálra ítélték és jelképesen fel is akasztották.

Amerikában kezdetben sokat nélkülözött. A megélhetés érdekében dolgozott napszámban, kalapgyárban, volt nyelvtanár, borkereskedő, fényképész, végül a selyemhernyó-tenyésztésben találta meg boldogulását. Családot is alapított: egy emigráns társa özvegyét, Winter Franciskát vette feleségül. Két gyermekük született, Kornél és Franciska.

Pest-Buda-Óbuda és tágabb környékének topográfiai térképe 1852-ben. Térképrészlet (Forrás: mapire.eu/hu/map/budapest)

Buda polgármestere

Már 1863-ban lehetőséget kapott a hazatérésre, de mivel megtagadta a feltételül támasztott hűségesküt, csak négy évvel később tért vissza szeretett hazájába. Hívei és támogatói a kiegyezés időszakában hazahívták és kérték, vállalja el a város vezetését. A választmány áprilisban egyedül Házmánt jelölte polgármesternek, s 1867. május 21-én, a tisztújító közgyűlésen egyhangúlag meg is választották.

1867. június 6-án családjával érkezett Budára, június 8-án pedig már mint polgármester vett részt a koronázási ünnepségeken és kísérte azt a Szent Koronát a koronázási templomba, amelyet harmadmagával ő mentett meg éppen Ferenc Józseftől.

Buda és Pest 1873-as egyesítéséig töltötte be a város vezetőjének tisztségét.

Rézmál és Törökvész városrészek 1873-ban. Térképrészlet (Forrás: Buda nagyméretű kataszteri térképsorozata. mapire.eu/hu/map/budapest)

A Vár, Krisztinaváros és Istenhegy városrészek 1873-ban. Térképrészlet (Forrás: Buda nagyméretű kataszteri térképsorozata. mapire.eu/hu/map/budapest)

Legfontosabb feladata a kevés pénzzel és sok adóssággal rendelkező Buda anyagi helyzetének rendezése volt. Ennek érdekében felemelte a városi kövezetvámot, a város területén működő kő- és homokbányákat városi tulajdonba vette, de még így is rákényszerült újabb kölcsön felvételére.

Tájképrészlet a Budakeszi útról a Törökvész felé, 1903 előtt (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)

Az urbanizációs fejlesztéseket kilenc pontos javaslatban foglalt össze, amely többek között a Vár erődítmény jellegének megszüntetését, a Várba vezető utak kiépítését, a Duna-part szabályozását, a város vízvezeték-hálózatának kiépítését, Buda egyes területeinek üdülőövezetté alakítását, egy új Duna-híd építését és a Lánchíd megváltását tartalmazta.

Utóbbi 1870-ben valósult meg, amikor az állam megváltotta a hidat az építtető részvénytársaságtól, így annak „átkelési monopóliuma” már nem akadályozta további Duna-hidak építését. Emellett segítette a gázvilágítás bevezetését.

Nevéhez kötődik a Svábhegyre vezető fogaskerekű megvalósítása is. 1872-ben írták alá a szerződést a bázeli székhelyű svájci céggel és 1874. június 24-én elindult az első szerelvény.

A Svábhegyi vasút 1874 után (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)

Városmajor, a Fogaskerekű végállomása 1880-1890 között (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.191)

Istenhegyi út, a Fogaskerekű a Béla király út feletti hídon halad át. 1880-1890 között (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.06.06)

1869-ben országgyűlési képviselővé választották a budai II. kerületben, ezért lemondott polgármesteri állásáról. A képviselők ezt nem fogadták el. Városfejlesztő tevékenysége folytatása érdekében egyhangúlag megszavazták, hogy csak a folyó és a kevésbé fontos ügyeket vigye a polgármester-helyettes, a város lényeges ügyeit és a pénztárak igazgatását továbbra is Házmán Ferenc polgármester intézze.

Országgyűlési képviselőként újra aktívan dolgozott régi álma, Buda és Pest egyesítésén. E cél érdekében is tekintette elsődleges feladatának Buda anyagi helyzetének rendezését.

1870. július 16-án Házmán Ferenc és Wahrmann Mór, Pest lipótvárosi képviselője közös indítványt terjesztettek a képviselőház elé a két város egyesítéséről, valamint arról, hogy a fővárosról külön törvényt alkosson az országgyűlés. Az indítvány heves vitát váltott ki minden oldalról. A képviselőház attól tartott, hogy az egyesített fővárosnak a többi várossal szemben nagyobb szabadsága lesz.

Szentkirályi Mór pesti polgármester úgy vélte, nem szabad megterhelni Pestet a fejlődésképtelen és német Budával. A budaiak azzal érveltek, hogy Pest el fogja nyomni Budát, s a város érdekei háttérbe szorulnak majd. A kezdeti nehézségek ellenére 1872-ben megszületett a Budapest fővárost létrehozó törvény és 1873. január 1-jén Pest, Buda és Óbuda egyesült Budapest néven.

Házmánt is jelölték az új főváros főpolgármesterének, de néhány szavazattal alul maradt Ráth Károllyal, a pesti oldal jelöltjével szemben.

Buda és Pest 1870 körül. Térképrészlet (Forrás: Pest és Buda kataszteri térképsorozata az 1872-1920 közötti változások utólagos jelölésével. mapire.eu/hu/map/budapest-1867)

A kudarc nem törte meg, az 1880-as évek végéig politikailag aktív maradt. 1873-tól 1878-ig Budapest II. kerületének Deák-párti országgyűlési képviselője, 1874 és 1886 között a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja, illetve a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank igazgatója is volt. 1886-ban vonult vissza a közéletből.

Budapest látképe 1886-ban (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)

Utolsó éveit családi körben töltötte, Kornél fia Andrássy úti otthonában. Nagy példaképe, Kossuth Lajos halála mélyen megrázta és nem sokkal később követte őt. 1894. április 7-én hunyt el, temetése április 14-én volt. A Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra Buda város utolsó polgármesterét.

Munkássága elismeréseként Ferenc József az osztrák császári Lipót-rend lovagkeresztjével, II. Lipót belga uralkodó pedig a belga királyi Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki.

Tájképrészlet a Törökvész-Vérhalom felé a Házmán utcánál, 1903 (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)

Nevét 1900 óta utca őrzi a Pasaréten.

„Egyike volt ama keveseknek, akik kerülték a zajos feltűnést és csendben dolgoztak a haza és embertársaik javán. Házmán igazi megtestesülése volt a polgárerényeknek” – írta róla a Vasárnapi Ujság Képes Folyóirata.

Nyitókép: Budapest látképe Klösz György felvételén 1873-ban (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó