A Nemzeti Táncszínház 2014-ben költözött ki a Miniszterelnökségnek átadott Várszínház épületéből, az előadásokat azóta alternatív helyszíneken rendezik: a Müpa mellett ilyen hely például a Várkert Bazár és a Millenáris Teátrum is. Utóbbi helyszín kiemelkedik a többi közül, a Széna tér közelében fekvő, egykori Ganz-gyár területén kialakított Millenáris Park E épülete ugyanis 2017. elejétől jelentős átépítésen fog átesni. 

A részleteket a megújuló épületben kedden rendezett sajtótájékoztatón dr. Kriza Zsigmond, a Millenáris Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója, Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház ügyvezető igazgatója és Zoboki Gábor, a Zoboki-Demeter & Társai Építésziroda igazgatója, vezető tervezője ismertette.

Bőre szabott álmok

A Millenáris ügyvezető igazgatója kifejtette: „Hosszú közbeszerzési eljáráson vagyunk túl, amelynek tavaly nyáron lett volna eredménye, ugyanakkor a beérkezett pályázatok alapján megállapítottuk, hogy a Nemzeti Táncszínház-álom kicsit nagyobb, mint a pénzügyi keret. Ilyenkor általában az álmokat kurtábbra kell szabni, be kell illeszteni a pénzügyi helyzet rigid valóságába. Örömmel mondhatom, hogy ezúttal nem ez történt”. 

Az történt ugyanis, hogy a kormányzat megemelte a beruházás keretösszegét, az új közbeszerzési eljárás így sikerrel zárult le. A 3,3 milliárd forintos beruházás győztese a ZÁÉV Építőipari Zrt. lett (a cég korábban részt vett a Nemzeti Színház és a Teve utcai rendőrpalota kivitelezésében is), a terveket pedig a Müpát alkotó, jelenleg a Várszínház átalakítását is irányító Zoboki és Demeter Építésziroda készítette el.

A forrást a Miniszterelnökség biztosítja, az idén december 31-vel beleolvadó Forster Központon keresztül. 

Kriza Zsigmond hozzátette: a közbeszerzésben még opcionális tételként szereplő 608 millió forintnyi hang- és fénytechnika szinte biztosan meg fog valósulni, világszínvonalú hangzást hozva ezzel az új épületbe. „A megújuló Millenáris Park beruházásainak sorát ez a létesítmény fogja megnyitni. Reményeink szerint a többi épületünk is hamarosan megújulás elé néz majd, s a Park így visszanyeri majd régi presztízsét.”

Igényekre szabva

A Várszínház épülete 1787 óta szolgált kisebb megszakításokkal színházként, nem is lehetne annál megfelelőbb játszóhelyet találni – gondolhatnánk. Ezzel szemben az igazság az, hogy az egykori Karmelita kolostor épületét eredetileg nem színháznak tervezték, ezért csak jelentős kompromisszumok árán lehetett erre a célra használni. A Nemzeti Táncszínházat igazgató Ertl Péter így azzal a kijelentéssel kezdte: „A táncművészet saját, önálló játszóhely után kiállt. Ezt a hangot elvihetjük magunkkal”. Az igazgató megerősítette korábbi, a Várszínházból való kiköltözés után elmondott nyilatkozatait, hogy a Nemzeti Táncszínház értéke nem az épületben, hanem a fellépő művészek előadásmódjában és az ott dolgozók professzionalizmusában rejlik. 

Ertl szerint azonban az utóbbi időszak megmutatta, borzasztóan nehéz saját játszóhely nélkül dolgozni, hiszen minden egyes előadás megszervezése hatalmas terhet jelent az intézmény számára. Az új épülettel azonban a Táncszínház hatékonyabban fogja tudni képviseli azt a vállalását, hogy összefogja a hazai táncszakmát, hogy bemutassák hagyományait és elősegítsék fejlődését.

Világszínvonalú előadótér – egy ipari műemlékben

Zoboki Gábor a tőle megszokott, szuggesztív előadásmódjával a régi-új helyszín, a Millenáris E épületének terveit ismertette a résztvevőkkel. 
A legfontosabb és egyben leglátványosabb változás az lesz, hogy a mostani szabadtéri színpad eltűnik, ennek helyére kerül az épület előcsarnoka, a mostani fogadótér ugyanis méltatlanul kicsi és semmilyen. Az építész egy általa többször emlegetett példával szemléltette a dolgot: szerinte egy épület egy bogárhoz hasonlítható, van feje, tora és potroha, vagyis előcsarnoka, színpada/nézőtere és kiszolgálóhelyiségei.

A Millenáris E épületének esetében azonban a fej hiányzik, vagy legalábbis nagyon hiányos. A munkák során azonban nemcsak, hogy pótolják ezt, de új funkcióval is bővítik: az aszimmetrikus előtér cseppszerűen lelógó, fölső részébe egy kamaratermet „pottyantanak be felülről, mint az epret a Danone-reklámban”. A terveket jobban megnézve az előcsarnok teteje valóban úgy fest, mint egy epertől hullámzó sűrű joghurt, a látvány pedig igazán jellemző Zobokira: egyszerre meghökkentő és visszafogott.

Az épület bazilikához hasonló alakja az előcsarnoktól eltekintve lényegileg nem változik majd, hiszen ipari műemlék, amit az építész is tiszteletben tartott. A belső tér ezzel szemben alaposan átalakul majd. Zoboki irodája a hasonló budapesti intézmények palettáját figyelembe véve alakította ki a leendő játszóhelyet, amely így beleilleszkedik majd az Operaház, a Müpa, a Zeneakadémia, a BMC, a Trafó által alkotott sorba. A 16-szor 22 méteres, süllyeszthető, változtatható méretű és alakú színpaddal, variálható, sőt teljesen eltüntethető széksorokkal az előadótér a szó szoros értelmében multifunkciós lesz. Az épületnek így szinte soha nem kell majd kihasználatlanul állnia: a hagyományos „kukucskaszínház” elrendezés (amikor a nézőtér és a színpad egymással szemben foglalnak helyet) mellett ide olyan előadást is lehet majd tervezni, ahol a művész szinte bárhonnan betoppanhat a térbe. Emellett konferenciák, fogadások, divatbemutatók, sőt könnyűzenei koncertek megrendezésére is alkalmas lesz átlagosan 3-400 fő befogadóképességgel.

A Táncszínház megújuló épülete Zoboki szerint a környezetére is hatással kell, hogy legyen. „Jó lenne, ha újra eljönne az a reneszánsz, ahogyan a kétezres években a Millenáris berobbant zöldfelületével a környékre.” 

Mivel a kiviteli terveket még nem fogadták el, a végleges tervek, az alapanyagok, egyes részletek még módosulhatnak, a koncepció azonban rendkívül igényes és jól átgondolt munkának tűnik. Ha a ráncfelvarrás előtt álló Millenáris olyan minőségű épületekkel népesül be, mint amilyennek a Nemzeti Táncszínház új központja tűnik, az jelentős mértékben hozzájárul majd ahhoz, hogy Budapest kulturális élete újabb, nemzetközi szinten is jelentős épülettel gazdagodjon.