A Műegyetem a XIX. század végén már évtizedek óta helyhiánnyal küszködött. A helyzetet jól jellemzi a Budapesti Hírlap 1898. január 30-i cikke, amely a rektorra hivatkozva közölte az alábbi sorokat:
„Hazánk egyetlen műszaki főiskolája ma hajléktalan! (…) Tíz hosszú évet kellett a szűk bérházban töltenünk, míg végre sikerült — 1882-ben július hónapjában — saját épületünkben hajlékot nyerni. Súlyos föltételekhez kötötték azonban az új épületek létrejöttét. (…) E kikötés megbénította a műszaki egyetem természetes fejlődését, mert az új épületben töltött első években kitűnt már, hogy a rendelkezésre álló helyiségek elégtelenek, az újonnan szervezett tanszékek számára pedig mindig csak más tanszékek rovására lehetett helyet szerezni.”
A Műegyetem akkor a Múzeum körúton működött, abban az épülettömbben, amely ma az ELTE-hez tartozik.
Már 1892-ben elindult az új helyszín keresése. A lágymányosi terület kijelölésével nem értett egyet mindenki, a Ferencvárosban például akció indult, hogy az egyetem a Lónyay utca környékére költözzön. Pálóczi Antal várospolitikus pedig részletes elemzésben fejtette ki azt a véleményét az Építő Ipar 1898. május 11-i számában, hogy miért tartja rossz ötletnek a Műegyetem elhelyezését a kiválasztott területen. Ő egyébként Budával egyetértett, azaz nem valami radikálisan más területet javasolt. Elemzésében ezt írta:
„Nem találhattam célszerűnek sem a Vérmezőt, sem a Naphegyet a jobbparton, valamint sem a Füvészkertet, a Népliget vagy a Városliget tájékát a balparton, hanem tanulmányaim alapján Budapest területének helyes beosztása és rendezése szempontjából, nemkülönben az intézet működése érdekében arra az eredményre jutottam, hogy a műegyetem helye számára a legalkalmasabb vidék volna a Fehérvári út és a budai külső körút metszése táján fekvő Gellérthegy enyhe lejtőjű területe! Látnivaló, hogy a geográfiai elhelyezésre nézve a most említettem hely és a szándékolt és tervben forgó elhelyezés közt nincsen számottevő különbség!”
Úgy vélte, hogy míg a lakóházak számára kedvezőbb a sík terület, ahol a műegyetem helyét kijelölték, addig az egyetem számára nem jelent problémát a hegyoldalban történő elhelyezés.
Nézzük most meg a lágymányosi helyszínt! Ma ugye a Duna partján ott áll a Műegyetem városképformáló hatalmas központi épülettömbje, és a kampuszon sok más épület szolgálja az egyetem céljait. Nehéz elképzelni, hogy az egyetemi kampusz helyén egykor a Duna folyt. Pedig a terület nagyjából a mai Budafoki útig a folyó része volt, abból csak az 1870-es években választotta le egy gát, amely a mai Gellért tértől indult, és azzal a céllal létesült, hogy a Dunát Lágymányosnál 400 méterre szorítsa össze.
A gáttal leválasztott öblöt már 1876-ban kettéosztotta a vasúti töltés, attól délre a Lágymányosi öböl, északra pedig egy tó jött létre. A tavat valójában soha nem kívánták megtartani, de, hogy mi legyen itt, azon hosszú ideig gondolkodtak a várostervezők. Több elképzelés született, bár az igaz, hogy konkrét lépések a hasznosítására nem történtek, csak 1896 nyarán itt nyílt meg egy vigalmi negyed, vagy inkább családi szórakoztatópark, a Kis Konstantinápoly, amely a tó partján és a tóban létrehozott szigeten működött. (A környék viszonyaira jellemző, hogy a vállalkozás bukásának egyik oka az volt, hogy a látogatókat elűzték a szúnyogok milliárdjai.)
Az egyetem miatt a terület szabályozási tervét módosították, erről a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1899. május 18-i ülésén döntött, illetve arról is, hogy a területet engedményes áron, azaz négyszögölenként 1, illetve 5 forintért engedi át.
Ekkor a Gellért-hegytől délre eső terület iránt az érdeklődés egyre csak növekedett. Egyrészt az egykor itt lévő szőlőket a nem sokkal korábban a filoxérajárvány kiirtotta, és a befektetők szeme előtt a szőlők helyén elegáns (és drága) villanegyedek és lakóházak lebegtek. Másrészt 1890-es évek elejétől biztosra lehetett venni, hogy a pesti Fővám tér és a budai, akkor még névtelen terület, a mai Gellért tér közé híd fog épülni, tehát a közlekedés is jelentősen könnyebbé válik majd, ami felértékelte a területet a városfejlesztés szempontjából. Ezt a kettős hatást tovább fokozta, hogy a XX. század első évtizedében felépültek a Műegyetem épületei is, hiszen egy hatalmas állami építkezés rengeteg további befektetést is vonz a környékre, például lakóházakat.
Az új budai helyszínen az új épületek kicsit több, mint egy évtized alatt felépültek, és az 1909/10-es tanévet már az új helyen kezdhették meg a hallgatók. A következő években, évtizedben rendkívül gyorsan kiépült a mai Bartók Béla út és a Móricz Zsigmond tér környéke, a környék fejlődéshez mindenképpen hozzájárult, hogy előtte itt, Lágymányoson épült fel a műegyetem.
Nyitókép: A lágymányosi öböl 1894-ben (Fotó: Fortepan / SZTFH Földtani Szolgálatának gyűjteménye)
