A szebb napokat látott Rákóczi út városi autópályává tétele, most már biztosan tudjuk, a korabeli államszocialista városvezetés egyik legnagyobb hibája volt. Egykor a legjelentősebb hazai vállalatok székházai, fényes üzletek, kávéházak sorakoztak rajta, és mindig telve volt korzózó emberekkel. Aztán mindez eltűnt. Megölte a forgalom, a zaj, a szmog és persze a városközpontba települt plázák, amelyek elszipkázták a bulvárokon sorakozó üzletek vevőkörét. Az évek során így zuhant mély Csipkerózsika-álmába az egykori Kerepesi, ma Rákóczi út, amelyen ma már ha csak teheti, átrohan az átlagember, esze ágában sincs a dübörgő zajban ácsorogni. 

Csak a lelkes Budapest-rajongók veszik észre a piszokba burkolózott homlokzatok mögött rejtőző házak régi szépségét. Ilyen a Rákóczi út 54. számú épület is, amely a hírhedt Blaha Lujza tér felől a Keleti pályaudvar irányába indulva a harmadik ház balra. Az épület a II. világháború óta tetődíszétől megfosztva egy teljesen átlagos eklektikus bérház képét mutatta, amelyből százat találunk még a fővárosban.


Az Athenaeum (akkor még) Kerepesi úti épülete 1899-ben (Fotó: FSZEK Budapest-képarchívum)

Ez a ház azonban nagyon is egyedi, hiszen itt működött egykor az egyik első magyar „sajtóvállalat”, az Athenaeum Irodalmi és Nyomdaipari Részvénytársulat. Az elnevezés nem túlzás: az Emich Gusztáv könyvkereskedéséből kinőtt nyomda, könyv- és lapkiadóhoz hasonló volumenű vállalkozásra nemigen akadt más példa a XIX. század közepi Magyarországon. Az 1841-ben megnyílt könyvesbolt az 1848-as forradalom idején már 32 művet adott ki, majd saját nyomdát vásárolt, fénykorában pedig több száz különböző kiadványt, köztük 25 lapot jelentetett meg, köztük a Pesti Naplót, a Fővárosi Lapokat és a Bolond Miskát is. 

A gyors gyarapodás következtében az Athenaeum az 1890-es években több ingatlant is megvásárolt a mai Rákóczi út és az Osvát utca sarkán, köztük a Rákóczi út 54.-et, ahol 1898-ra felépítették a ma is álló házat Krumholz Ágost tervei alapján, Hauszmann Sándor építőmester kivitelezésében. A ház legfőbb ékességeit odafönn, a negyedik emelet magasságában kell keresni, az ide készített mozaikokon mások mellett megtalálhatjuk Anonymus, Gutenberg, Mozart, Rembrandt és Táncsics alakját is. Az épületet a tetején trónoló Pallasz Athéné-szobor koronázta meg és tette mindenki számára világosan beazonosíthatóvá. A jellegzetes alkotás azonban a II. világháborút követően eltűnt, helyét az ötvenes években egy vörös csillag vette át, amely azonban csak 1956-ig maradt a helyén. A párkányzat fölötti rész azóta üres volt, egészen mostanáig. 

A Pallasz Athéné helyét átvevő vörös csillag nem volt hosszú életű: 1956-ban ledöntötték ezt is (Fotó: Fortepan)

A házat ugyanis kívül-belül renoválják; ennek során pedig visszakerült a bő fél évszázada hiányzó városvédő istennő szobra is. A ház ugyanis a jövőben nem a sajtót, hanem a szállóvendégeket szolgálja majd, hiszen itt nyílik meg Budapest egyik első, 400 fősre tervezett, úgynevezett hibrid hotelje, az orosz Netizen cég beruházásában. A hatszintes hostel-hotel a tervek szerint majd minden igényt ki fog tudni elégíteni, hiszen különböző, jellemzően mérsékelt árú szobáit több napra vagy akár néhány órára is ki lehet majd bérelni, a közösségi terek és a fejlett kommunikációs szolgáltatások pedig az üzleti útra érkezőknek is ideálisak lehetnek a cég reményei szerint. 

A felújítások során a kivitelezők egyre gyakrabban gondolnak a részletekre is (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az Athenaeum, az Est és később a Népszava székházába tehát új, a korábbiaktól gyökeresen különböző élet költözik, a külsőt tekintve azonban visszatérnek a békeidők, mégha az ötvenes években kialakított hasznos, de esztétikusnak jóindulattal sem mondható egyenárkádsor sokat ront is a látványon.


Pallasz Athéné szobrának visszatérése az egész épület hangulatát megváltozatja (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Nyitókép: Az épület tetején álló Pallasz Athéné-szobor közelről (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)