Egy régi-régi famatuzsálem: a Normafa

Írta: Viczián Zsófia

2017. április 16. 13:21

Ha a Fortepan archívumába beírjuk a Budapest keresőszót, ez az első kép, amelyik találatként megjelenik. Szívbe markolóan tökéletes pillanatot ábrázol, szinte mesebeli a jelenet. A helyszín egyértelmű: ez a Normafa. A képen ott áll maga a névadó faóriás is, már erősen megviselt, leromlott állapotában.

 

 

A képaláírásban nincs pontos datálás (az 1900-as évszám csak közelítő becslés, amelyet számos archív kép mellett láthatunk). Vajon mikor készülhetett? Biztosan 1927. június 19., vasárnap délután előtt, amikor a fa végképp elpusztult, és kidőlt csonkja a közeli Kovács-fogadó udvarán várta (hiába), hogy esetleg valamilyen emlékműként majd újra felállítják. Valószínűleg 1918 előtt is, amikor a Turisták Lapja már arról számolt be, hogy a fa (félig) kidőlt: „Törzsét, mely számtalan orkánnal győzedelmesen daczolt. már évekkel ezelőtt kettéhasította egy szélroham. A megmaradt törzset a székesfőváros vette gondjaiba. Nagy kegyelettel gondozta. De hiába. Hosszú betegségnek halál a vége. A szúette, korhadt törzset kidöntötte az őszi szél”.

Az is valószínű, hogy a kép az 1890-es évek után készült. A Fővárosi Lapok 1875. júliusában még mint veszélyeztetett, de ép fát írja le: „A híres Normafa kezd veszésnek indulni, mivel kiálló gyökereit nagyon tapossák; egy-két szekér földdel megmenthetnék e régi fát”. A vasárnapi tömeg azonban nem kímélte a matuzsálemet, amelyet minimum ezer évesnek tartottak, de józanabb becslések szerint is Mátyás királlyal egyidős volt. (Valójában maximum 300 éves lehetett.)

Egy nagyobb füves térségen önmagában állt: nem csoda, hogy a villám épp belé csapott. „A kilencvenes években villámcsapás hasította ketté törzsét, melyet összedrótozással és vaspántokkal erősítettek meg, majd sövénnyel ültették körül, hogy megvédjék a kirándulók barbár szokásától, a szívek, nyilak és az imádott hölgyek neveinek bevésésétől” – írta róla a História. A grafitik ezután a fa körüli korlát fájára kerültek: ha ránagyítunk a képre, jól látszanak ezek a törzset körülvevő kerítés faoszlopain.

Volt egy olyan „nép ajkán élő mende-monda” is a századforduló körül a Turisták Lapja szerint, hogy „az a leány, a ki a Normafa kérgéből egy darabkát letör és azt ereklyeként megőrzi, nem marad hajadon, hanem férjhez megy”. Lehet, hogy ez két kalapos hölgyike is ebben mesterkedik valójában?

Nyitókép: (Fotó: Fortepan)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó