A magyar koronázási jelvények – a Szent Korona, a koronázási palást, a jogar, az országalma és a pallos – Európa egyik legrégebbi, épségben fennmaradt, középkori eredetű jelvényegyüttese. Értékük, történelmi és szakrális szerepük felbecsülhetetlen, koruk azonban változó, és mai tudásunk szerint egyetlen olyan van köztük, amely többé-kevésbé mai formájában létezett Szent István idején is: ez pedig a koronázási palást, amely eredetileg miseruha lehetett. Az arannyal szőtt, gazdagon díszített palást képei nem pusztán díszítések: itt található ugyanis Szent István király, felesége, Boldog Gizella királyné és fiuk, Szent Imre herceg egyetlen olyan ábrázolása, amely bizonyítottan a saját korukban, még életükben készült. 

A Nemzeti Múzeumban őrzött koronázási palást tehát tulajdonképpen végigkísérte a magyar nép zivataros századait, mintázata azonban az eltelt ezer év alatt igencsak megfakult, a rajta lévő képeket tehát nem könnyű kiolvasni a palástot védő, visszafogott múzeumi megvilágításban. Van azonban egy olyan műalkotás, amely segít nekünk ebben: Rieger Tibor szobrászművész Koronázási palást című domborműve, amelyet április 18-án este avattak fel új helyén, a budavári Mária Magdolna-templom egykori szentélyében. 

A szobor egyébként több helyszínen is ki volt már állítva, legutóbb a templom gótikus ablakát idéző ív külső részén, a jelenlegi helyszín azonban sokkal megfelelőbb: a fény ugyanis szemből éri a művet, így szabadon tanulmányozhatók a gazdag részletek. A bronzszobor másfélszeres nagyításban ábrázolja a palástot, amelyen az államalapítás kora elevenedik meg. Az avatáson az alkotó, Rieger Tibor elmondta: megindította, hogy miközben István király korából jobbára csak néhány kőtöredékeket ismerünk, éppen egy olyan esendő anyag maradt meg legépebben, mint a textil, s őrzi ezer éve azt a szellemiséget, amely István udvarában uralkodott.

Rieger Tibor szobrászművész (fent) és Nagy Gábor Tamás I. kerületi polgármester (lent) (Fotó: Kozics Júlia/pestbuda.hu)

(Fotó: Kozics Júlia/pestbuda.hu)

Az avatáson beszédet mondott az alkotást megvásárló I. kerület polgármestere, Nagy Gábor Tamás is, aki röviden bemutatta a palást történetét, szellemiségét, majd hozzátette: rajtunk múlik, hogy megőrizzük-e Szent István szellemiségét, vagy elfelejtjük. A koronázási palást a Szent Koronához képest kevésbé része a köztudatnak, Rieger Tibor alkotása azonban sokat segíthet abban, hogy ez megváltozzon, és az államalapító üzenetét mindenki megismerje.  

A szobrot Kozma Imre irgalmasrendi szerzetes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítója áldotta meg, ami nem véletlen: több mint egy évtizede, amikor a szobor még az alkotó kertjében pihent, Kozma atya ajánlotta fel, hogy kiállíthatnák az Irgalmasok Kórházánál. Így is történt, itt látta meg később a Várnegyed Galéria vezetője, Incze Ildikó, aki kiállítást is szervezett a művésznek, a palástdomborművet ekkor szállították először a Várba. 

A szobor története tehát ugyancsak kalandos, a mostani – az alkotó által javasolt, remélhetőleg végleges – helyszín azonban tökéletes és egyben méltó helye is az alkotásnak. A középkorban ugyanis a Mária Magdolna-templom volt a várban lakó magyaroké, szemben a németek által birtokolt Nagyboldogasszony- (Mátyás-)templommal, így a helyszín szimbolikus is egyben. 

A koronázási palást avatása és az azt követő gyertyagyújtás méltó lezárása volt a húsvétnak: a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe összekapcsolódott a keresztény hitet megszilárdító szent királyunk szellemével. 

Nyitókép: (Fotó: Kozics Júlia/pestbuda.hu)