„Jöjjön ki este hétre, a Nagyrétre, várja Önt a világ pont a végére” – énekelte Lovasi András egyik korai apokaliptikus dalában. Nem tudjuk, melyik rétre gondolt, de a hűvösvölgyire aligha, itt ugyanis nem a világ vége jött el, inkább csak megállt az idő.

A Nagyrét 1941-ben és 1974-ben (Fotó: Fortepan)

(Fotó: Fortepan)

Aki még ma kimegy, annak csak az szúrhat szemet, hogy a körbe-körbe guruló kisvonat thomasos – ez az egy nem illik a retró környezetbe. A többi stimmel.

A Nagyrét 2017-ben (Fotó: Viczián Zsófia)

(Fotó: Viczián Zsófia)

A körhinta rendőrautója Ladát formáz (csak a rendszámtáblát cserélték kettőről hárombetűsre), a horgászós játéknál még autentikus fahalacskák vannak, és a hurkapálcikára tűzött plüssmajmot is mintha láttuk már volna húsz (harminc) évvel ezelőtt.

Ettől függetlenül az élmény ugyanaz, május elseje van, szól a cirkuszos sátorból a zene. Körben a természet gyönyörű, nyílnak a pitypangok, csak a fák nőttek meg 1974 óta. Néhány tréfás (?) kedvű nyugdíjas délelőtt még piros nyakkendőt is kötött.

Legutóbb pedig sikerült egy olyan ajándékcsomagot lőni, amiben még volt egy példány a Bobo és Góliát képregényből is…