A Vár gyomrában, a Lovas út 4/c szám alatt elrejtve, sokak számára ismeretlenül 2300 négyzetméternyi történelem terül el. Az ember nem is gondolná, mennyi izgalmat rejt a barlangban lévő Sziklakórház kiállítása, és mennyi érdekességet tudhatunk meg belőle az elmúlt 100 év történelméről.

A barlangrendszert az ott lakók már a középkorban is használták, a török hódoltság idején például a kitaszított háremhölgyek bebörtönzésére, de a XIX. és XX. században már szerencsére nemesebb célok ügyében hasznosították a sziklák nyújtotta védelmet.

Kilátás a Tóth Árpád sétányról a Vérmező és a Széchenyi-hegy felé, az előtérben a Lovas (Sziklai Sándor) úton a Sziklakórház részlete látszik, 1960-as felvétel (Forrás: Fortepan)

A Sziklakórház Atombunker Múzeum kiállításán nem csak a légó- és atombunker belsejét járhatjuk be, de az eredeti eszközökkel, berendezéssel és – az ország legnagyobb viaszfigura-kiállításának köszönhetően – az egykor itt dolgozók másaival is találkozhatunk. A sokszínű, hamisítatlan belső terek testközelből mesélnek a háborús évekről, a hadiorvoslás fejlődéséről és az akkori polgári védelemről, páratlan módon, szavak nélkül is hitelesen. Az élő idegenvezetés csak még életszerűbbé teszi az élményt. Valójában az eredeti környezet, a múzeum autentikus volta is adta a múzeumi jelölés apropóját. Fontos, hogy a versenyben a múzeumok egymásnak is tudjanak új megoldásokat, fejlesztéseket mutatni, s mivel a Sziklakórház minden részletével együtt páratlan tárlat és látványosság, kétség sem marad afelől, hogy felkelti az érdeklődést. Az Év Európai Múzeuma jelölésben a hangsúlyt az Atombunker részlegen belül a 2017 júniusa óta megtekinthető Hirosima–Nagaszaki atombomba-kiállításra helyezték, mely a korábbi kiállítást kiegészítve a nukleáris fenyegetettségre hívja fel a figyelmet, emléket állítva az atomcsapás áldozatainak.

A Sziklakórház bejárata (A szerző felvétele)

A Sziklakórház 10 évvel ezelőtt, 2008. március 11-én nyitotta meg állandó kiállításként kapuit, ezért az Év Európai Múzeuma címre nem újonnan nyílt, felújított kiállításként nevezett – ahogy a feltételek a hároméves intervallumot jelölik ki –, hanem a 2017-es atombomba-kiállításával, amely méltán teszi még egészebbé a történelmi tárlatot. A varsói döntőben a Sziklakórházat a maga egészében mutatják.

Szerencsére Budapesten sosem kellett az Atombunker részleget használni, azért a kórház hosszú időre visszanyúló történelmét sok száz oldalnyi visszaemlékezés és tény, tragikus esemény és nemes szándék, önzetlen segítség teszi gazdaggá és eredetivé a valóságos tárgyak, fotók és megőrzött helyszínek mellett.

Rengeteg várbéli lakos pincéjéből nyíltak járatok a barlangrendszerbe, Buda 1849-es ostrománál például a sebesültek kötözőjeként működött, béke idején az itt lakók élelmet és bort tároltak a benne, sokan forráskutat fúrtak itt. A természetes úton, patakok által kivájt vár alatti mésztufabarlangok jelentősége a háborúk idején megnőtt. Adottságainak köszönhetően elsőrendű védőhellyé alakulhatott a kőpáncél borítású pincerendszer, amikor a honvédelmi miniszter és a budapesti polgármester, Szendy Károly 1939-ben elrendelte egy légoltalmi kórház kiépítését itt.

A Légoltalmi Riasztóközpont terme a kiállításon (A szerző felvétele)

Elsőként az Úri utca felőli pincék egybenyitása történt meg, ahol 1937-ben a Légoltalmi Riasztóközpont is helyet kapott, feladata a minisztériumok, iskolák és kórházak riasztása volt szükség esetén. 1939-től a pincerendszert aládúcolták, megerősítették, megkezdődött a Sziklakórház kiépítése.

Később a feszített tempójú munka meghozta gyümölcsét, a Sziklakórház éppen időben készült el, hogy oltalomként szolgáljon a II. világháborús bombázások idején a sebesülteknek. Az 1944. február 23-án megnyílt létesítmény kialakítását gazdasági okokból a környezeti adottságokhoz igazították, így a barlangrendszer termei szobává, járatai folyosókká alakultak. Mindig is a Szent János Kórház felügyelete alatt működött, elsősorban sürgősségi ellátásra tervezték, de a 120 beteg befogadására tervezett intézményben előfordult, hogy a 230-at is elérte az ellátottak száma.

Műtőasztalok. A képen jól láthatók a ma is működőképes szellőzőpanelek (A szerző felvétele)

Egykori személyzete között olyan nevek is szerepelnek, mint özvegy Horthy Istvánné, Cziráky Alice, Andrássy Ilona vagy Széchényi Ilona grófnők. A háború alatt dr. Kovács István egyetemi adjunktus volt a kórház főorvosa, aki a hadisebészet területén korábban nagy tapasztalatokat szerzett: a keleti frontot kétszer is megjárta.

Emeletes ágyak, zsúfoltság a kórteremben (Sziklakórház felvétele)

A berendezések nagyon korszerűek voltak, egy műtő két asztallal, három kórterem, röntgengép, légkezelő berendezés, saját áramfejlesztő és víztartály – ha bármi baj lenne.

Kilátás a Királyi Palotától a Krisztina körút házsora felé. Előtérben a Királyi Testőrség épületének romjai az Attila út (körút), Attila köz sarkánál, 1945 (Forrás: Fortepan)

A valódi próbatétel a II. világháború idején a szovjet ostromgyűrű szűkülésével kezdődött a kórház számára. Előfordult olyan időszak, amikor 650-700 sebesült volt bezsúfolva a létesítménybe és a barlangrendszer környező termeibe, köztük magyar és német katonák, civilek, kényszerbesorozott sváb SS-katonák is – vegyesen. A nők számára külön kórtermet tartottak fenn.

Vöröskeresztes nővérek munkában (A szerző felvétele)

Mivel a dohányzás bent megengedett volt, és a nagy létszám miatti testhő a hőmérsékletet 30-35 fokig is felmelegítette, számunkra már elképzelhetetlen állapotok uralkodtak.

A lerombolt Erzsébet híd pesti hídfője az alsó rakpartról nézve, háttérben a romos Királyi Palota, 1945 (Forrás: Fortepan)

Ennek az időszaknak a szörnyűségeit hűen visszaadja a „Budapest ostroma” című részleg a kiállításon. Itt helyet kap egy padlástéri installáció, amely szimbolizálja az 1944–1945-ös „házról házra” ostromlást, megelevenedik előttünk a lebombázott város, a felrobbantott hidak és a romos épületek, szétzilált házak és a rengeteg sebesült. A budapesti ostrom végén a Sziklakórház volt az utolsó működőképes egészségügyi létesítmény, majd 1945 júniusában ezt is bezárták. Sok orvos nyugatra menekült.

Úri utca, Szentháromság utca sarka, középen Hadik András lovas szobra, 1945 (Forrás: Fortepan)

Ezután, az 1950-es évek elején szigorúan titkossá minősítették a létesítményt. Így is kinyitott 1956-ban immáron hat kórteremmel, forradalmi kórházként. Az akkori főorvosról, Máthé Andrásról azt mondják, a lehetetlent is megpróbálta, és nem amputált, hanem küzdött minden betegért, amiért utólag sokan hálásak neki. A forradalom leverése után decemberig még nyitva tartott a Sziklakórház.

Egyes számú kórterem (A szerző felvétele)

Történt néhány jó dolog is akkor itt, hat fiúcska és egy kislány látta meg a napvilágot ebben az időszakban, a légókórház oltalmában.A kiállításon egyébként láthatunk harctéri jelenetet, elsősegélynyújtást, akkori mentőhelikoptert (teljes nagyságában) és szobányi, hordozható híradós központot, 30 kilós mobiltelefont is.

Az 1958 és 1962 közötti időszak átépítéssel telt, a hidegháborús eseményekre való tekintettel atombiztos kórház kialakítását tűzték ki célul. Így került be a szivattyúrendszer a Duna melletti kútig, és elhelyeztek bent két GANZ dieselmozdonyt, generátorral és két 8 ezer literes üzemanyagtartállyal, amelyek háromheti áramforrást tudtak biztosítani támadás esetén. Lista a teendőkről atomtámadás esetén, mentesítő készítmények, injekciók, sugárszennyezéstől védő ruhák és gázmaszkok közt és borotváló-, zuhanyzószobák mellett sétálhatunk.

Dieselmozdonyok, amelyek három hétre elegendő áramot tudnak termelni (Sziklakórház felvétele)

Mivel a haditechnika rohamosan fejlődött, a hidrogénbomba megjelenésével az 1960-as évekre már elavulttá is vált a Sziklakórház atombunkere. Azonban a hidegháborús fenyegetettség miatt is titkosított kórház sorsa – mivel nem volt önálló létesítmény – kérdéses maradt. Az 1980-as évek végéig az odavezényelt orvosok évente tartottak itt polgári védelmi gyakorlatot. 2004-ig az itt lakó gondnok házaspár naprakészen ellátta a benti teendőket, a karbantartást, a takarítást, hogy a kórház bármelyik pillanatban használható legyen. A titkosítást 2002-ben ugyan feloldották, de csak 2008-ban, hosszas kutatómunka után nyitotta meg kapuit állandó kiállításként a létesítmény.

Az atombunker és polgári védelem részlege (A szerző felvétele)

Az atombunker szegmens a máig érvényes információkat nyomatékosítja, a nukleáris fegyverek veszélyeit, fenyegetését és borzalmait mutatja be, ahogyan azt a hirosimai és nagaszaki katasztrófa emléktárgyaiból, képeiből és túlélők alkotásaiból is megdöbbentő közelségből láthatjuk.

Ima az esőért – atomtámadás idején, installáció (Sziklakórház felvétele)

Itt nemcsak az akkori, de a jelenleg hadrendben lévő atomfegyverek jellegzetességeiről is többet tudhatunk meg, például, hogy egyetlen mai atomfegyver akár egy Texas méretű terület felrobbantására is elegendő lenne. Az atombunker-kiállítás Európában egyedülálló.

Védőfelszerelés, gázmaszkok az atombunkerben (Sziklakórház felvétele)

A „Budapest ostroma” részleg páratlan módon mutatja be a harcok és háború szörnyűségét, viszontagságait budapesti környezetben, testközelből, a Sziklakórház Atombunker Múzeum egésze pedig szintén kivételes élménykiállítás mind témájában, mind kivitelezésében: a valódi, történelmileg fontos helyszín az eredeti környezet megőrzése által válik igazán hitelessé.

Sokan járnak vissza olyanok, akik a háborús időkben segítők, nővérek, szemtanúk voltak, vagy azok rokonai, és mesélnek a régmúltról, vagy épp nekik mesélnek és mondanak újat itt. Így tovább bővül, teljesedik a kiállítás.