Nem sok területről mondhatjuk el Magyarországon, hogy 1974 óta természetvédelem alatt áll, de szerencsére az újpesti homoktövises homokgyep igen. A terület főként botanikai szempontból érdekes, ugyanis a homoktövis őshonos állományban csak itt fordul elő az országban. Az 1850-es évekből már van adatunk arról, hogy a környéken találtak homoktövist. No, de hol is van ez a terület pontosan, és mi a múltja, jelene?

A mai terület egy erősen leszűkített, többszörösen lenyesegetett erdős rész Újpest északi részén, amely az egykor hatalmas „Rákosok” pusztáinak egyik utolsó maradványa. A valaha innen egészen a Merzse-mocsárig tartó összefüggő homokgyepes-ligetes térség legészakibb részének számított.  A múlt század közepén katonai gyakorlatozóhely is volt, ennek a maradványai földbuckák, ásott árkok formájában a mai napig láthatóak. Ha ez nem lenne elég, egy magasfeszültségű távvezeték is kettészeli a területet.

Megközelíteni sem a legegyszerűbb: buszokkal a Budapest, Vízművek megállónál kell leszállni, és itt egy kicsit Dunakeszi felé sétálva egy sorompóval kezdődő erdei út jelzi a tanösvény elejét. Ugyanis tanösvényt létesítettek 2011-ben a Magyar Madártani Egyesület jóvoltából. A védett terület sajnos az M0-s autóút, a 2-es főút és az autóútra rávezető utak által közrezárt pár hektárt jelenti csak. Egy ideje a vadvédelmi kerítést sem tartják karban, teljes joggal, mivel az utak teljesen elzárják a környező zöld területektől.   

A homoktövises legértékesebb területe pirossal jelölve (Forrás: Google Térkép)

A homoktövis egy körülbelül két méteresre megnövő cserjefajta, melynek ismert termése a sárgás bogyó. C-vitamin-tartalma többszöröse egységtömegre vetítve, mint a citromé és ezenkívül tartalmaz B1-, B2, B8-, E-, K-vitamint is jelentős mennyiségben. Továbbá esszenciális zsírsavakat és antioxidánsokat is, jól illeszkedik tehát a rendkívül hasznos bogyós gyümölcsök társaságába. Lekvárként különösen népszerű. Épp ezért manapság sokfelé találkozhatunk telepített állományokkal, tehát a homoktövis nem számít kifejezetten ritkának, de természetes élőhelye csak itt maradt fenn. Ma mintegy ezer tőre teszik az itteni állományt. Korábban a Szigetközben és a Duna homokos ártereiben is előfordult.

Homoktövisek (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

A további növényritkaságokat csak felsorolás szintjén említjük meg, de ha valaki szeretne eme szépségekben gyönyörködni, akkor leginkább tavasszal érdemes felkeresni a helyet. Itt fontos megjegyezni, hogy csak engedéllyel látogatható a terület! Ehhez érvényes természetvédelmi hatósági engedély szükséges. Ezt az illetékes kormányzati szervnél lehet igényelni, de a Magyar Madártani Egyesület (MME) évente kétszer szervez élőhelykezelési akciót is, akkor az engedélyt nekünk külön természetesen nem kell beszereznünk.

Vessünk tehát egy pillantást az igazi botanikai ritkaságokra! A liláskék pompa, a homoki kikerics pár tíz tővel jelen van a védett területen. Ugyanígy a fehér madársisak, a fényes poloskamag és a téli zsurló is. Ezek a legféltettebb kincsek, de a nevével ellentétben a kékes báránypirosító és a sárgás homoki varjúháj is nagy botanikai értéket képvisel.

Azért érdemes kiemelni ezen lágyszárúakat, mert valóban ritkák és értékesek haza viszonylatban, itt azonban együtt csodálhatók meg egy viszonylag kis területen. A tanösvény táblái ábrákkal, képekkel remekül segítenek felismerni az itt említett fajokat. Nagy testű állatok híján érdemes azért megemlíteni a  bikapókot, sisakos sáskát, homoki futrinkát és a becsapós, nagy színjátszó lepkét, mely gyakran kéknek néz ki, viszont szárnyán nincs kék festékanyag.

Csipkebogyó is előfordul a védett területen (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Akik nem csak a botanikai érdekességek iránt érdeklődnek, azoknak kiváló alkalom a homoktövis tanösvénnyel egybekötött Megyeri híd meglátogatása, és ha van elég időnk, a közeli Farkas-erdőbe is érdemes ellátogatni, esetleg egy sétát tenni a közeli Szilas-patak torkolatánál.

Homoktövisek, háttérben a Megyeri híd keleti pilonja (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Nyitókép: Homoktövis-élőhely, egy valódi pesti gyöngyszem​ (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)