Mocsárosdűlő – Buda utolsóként megmaradt vizes élőhelye

Írta: Palotás Dávid

2021. márc. 21. 9:00

Mocsárosdűlő mindig a város kevésbé frekventált helyei közé tartozott a gyakori árvizek miatt, de talán pont ezért is maradhatott meg Buda utolsó, értékes mocsaras térségének, amit még nem építettek be. A majdnem 25 hektáros védett részen számos ritka növény él, amellyel máshol nemigen találkozhatunk Budapesten, sétánk közben pedig a vízimadarakat is könnyedén megfigyelhetjük itt.

Óbuda régen, dombos térségét leszámítva, lényegében a Duna árterét jelentette. Ugyan Aquincum polgárvárosa és a középkori Óbuda egy picit magasabban fekszik környezeténél, azonban a Duna árhullámai gyakran elérték Péter-hegy lábát is. Ennek megfelelően a Duna homokos hordaléka a talajalkotó kőzetanyag Óbuda lapos térszínein.

A középkorban időszakosan kiszáradó tavas vidék volt, amely leginkább mocsaras jelleget öltött. Az azóta ebben a mocsárban elhalt, jelentős mennyiségű növényi rész tőzegrétegeket alkot. A ma megmaradt védett rész 24,6 hektár, bár a hozzátartozó, immár beépített vagy felparcellázott terület 156 hektár. Összesen 85 hektárt borít növényzet a mai napig.

A terület könnyen megközelíthető, a belváros felől talán vonattal a legegyszerűbb a Nyugatiból Aquincum megállóig, vagy a Szentendrére tartó HÉV-vel Rómaifürdőig utazni. Akárhonnan is érkezünk, érdemes bejárni a piros T-vel jelzett mocsárosi tanösvényt. Jobb, ha viszünk hozzá térképet, mert a cirka 5 km alatt nem igazán van jelölve az útvonal, de a tanösvény táblái ellenben jól olvashatóak legalább és informatívak.

A tanösvény egyik táblája (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

A faállomány többnyire telepített nyár és éger, de többfelé fűzzel is találkozhatunk, ezek mind vízigényes fajok. A területen található legjelentősebb árok, amely nevét egy ittlakó, XIX. századi sváb családról kapta, a  Schäffer-árok ottjártunkkor bőségesen tele volt vízzel. Ez a kis csatorna, amelyet időnként kikotornak, rengeteg leágazással segíti a víz eljutását a távolabbi fákhoz is. Fehér fűz és fehér nyár is előfordul a mocsárban.

A terület egyébként sokfelé valóban mocsaras, nyílt víz is borítja, ezért letérni az útvonalról nem tanácsos. Már csak azért sem, mert ritka lágyszárú növényekkel is találkozhatunk: a kutyabengével, a kékes dunavölgyi csillagvirággal vagy a vöröses őszi vérfűvel.

A Schäffer-árok és rajta a gyaloghíd (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

A területen található másik csatorna a Péterhegyi-árok. Ez a két árok és mellékárkai látják el vízzel tehát a mocsárost, amely korábban egy nagy, tószerű mocsár volt a lecsapolásig. Mára a Füzes-tó és a Kígyó-tó maradt meg egybefüggő, folyamatosan vízzel borított élőhelynek.

A rétek is gyakran kerülnek víz alá (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Kissé meglepő lehet, de több állattartóval és kisebb karámokkal is összefuthatunk itt. A birkanyáj látványa kissé ellentmondásos lehet elsőre Budapest közigazgatási területén belül, ám ha jobban belegondolunk, száz évvel ezelőtt a legbelső kerületeket leszámítva minden kerületben voltak még szérűskertek, karámok, pajták.

A birkák a szárazabb részeken legelnek (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

A mocsár 2002 óta védett; meglehetősen későn került védelem alá, de még utána is felröppent a hír, hogy beépítik. Sőt, mivel a terület rendkívül értékes – bármilyen beépíthetőségi szempontból vizsgálunk is – , ezért nem meglepő, hogy néhány évente felmerül a terület „egyéb” hasznosíthatósága.

Amíg azonban szabadon látogatható, érdekes terület ez minden fővárosi lakosnak. A mocsaras térség eleve ritkaságszámba megy a mai budapesti közigazgatási területen belül, főleg a budai oldalon, de ezen túlmenően is talán ez a legtisztább budapesti lápos-mocsaras terület. A tisztaságról az Aquincum-Mocsáros Egyesület gondoskodik, amely valóban odafigyel a mocsár értékeire, és karban is tartja azt.

Jellemző látvány a vízzel borított ligetes rész (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Minden évszakban ideális kirándulópont, hiszen nem kell magasra felkapaszkodni, és a víz alatti rétek látványa is érdekessé teszi.

Aki komolyabban érdeklődik a botanikai csodák iránt, azoknak az itt tömegesen előforduló ördögharaptafű, a mocsári kosbor, víziboglárka, pénzlevelű lizinka adhat motivációt a sétára. Az állatvilágról érdemes megjegyezni, hogy az időszakosan itt megpihenő vízimadarakat könnyűszerrel megfigyelhetjük, illetve a békák, varangyok tömeges előfordulása sem ritka évről évre. Különösen érdekes hangulatot ad a békakuruttyolás a nyárestéken a városias környezetben.

A polgárvárosi amfiteátrum (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

A közelben rengeteg római kori épületmaradvány fellelhető, a tanösvény által érintett impozáns polgárvárosi amfiteátrummal kezdve. Egyszóval ideális kirándulóterep minden kikapcsolni vágyó polgárnak.  

Nyitókép: Mocsárosdűlő – Buda több ezer éves vizes élőhelye (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Nem szabad hagyni, hogy beepitsek!



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó