A Csepel-sziget csak Nagy-Budapest létrehozásakor csatlakozott a fővároshoz közigazgatásilag. Előtte külön utakon fejlődött. Azóta is csak két híd köti össze a többi kerülettel: a Kvassay és a Gubacsi híd. Budáral azonban nem vezet átkelő, bár már közel állunk a XI. kerületi összeköttetéshez is, de pár év még biztosan kell ahhoz, hogy létrejöjjön.
Könnyen elképzelhető, hogy Csepel lesz a következő évek „bezzegkerülete". A Ráckevei-Duna partjára olyan sétányt és parkot rittyentettek, amelyet szintén érdemes felkeresnie legalább egyszer minden fővárosinak. Ezt több cikkben is írtuk már, de most nyáron a csepeli Ráckevei-Duna-partra feltétlenül érdemes ellátogatni!
A Daru-domb madártávlatból (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)
Megközelíteni autóval a Dunadűlő utca felől érdemes, ahol a panelházak közötti parkolóban könnyebben találunk szabad helyeket. Rögtön az elején érdemes letenni az autót és gyalogszerrel továbbhaladni. A BKK-járatok közül a belváros felől a csepeli HÉV-vel kézenfekvő utazni, de aki közvetlenül a sétánynál szeretne leszállni a buszról, annak a 71-es és a 152-es buszokkal érdemes operálnia. Kerékpárral is könnyű eljutni ide, szinte végig kiépített biciklisáv fogadja az idelátogatót.
Rögtön az elején feltűnik egy monumentális emlékmű egy kisebb dombbal, ez a Daru-domb. Az Ősi elődeink szoborcsoport három teljes alakos szobrot formál: Álmos, Árpád, István alakja elevenedik meg előttünk korabeli öltözékkel és messziről nézve egy obeliszkszerű faalkotással. A domb csak kiemeli a több méter magas szobrok grandiózus jellegét.
A szobortól pár tíz méterre egy hatalmas magyar zászló is található. Szinte messzebbről látszik, mint a piros csíkos Csepeli víztorony, amely egyébként hazánk legmagasabb víztornya.
Az országzászló, háttérben a Daru-domb (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)
A szoborcsoporttól nem messze található a helyi fiatalok egyik kedvenc helye, a skate-park, valamint a BMX-pálya, de van itt fitneszpark is. A partra lesétálva a talán legismertebb magyar kenusról, Kolonics Györgyről elnevezett szép sétány fogad minket.
A part nagyon igényesen kialakított viacolorjárdája tökéletesen passzol a nádas-sásos növényzethez. A partvonal néhol teraszosan kialakított, egyéb dísznövényekkel ültetett domboldal. A parti sétány hosszan, több kilométeren keresztül húzódik dél felé, de érdemes végigjárni. Főként, mivel a vége egy kisebb meglepetést is tartogat, vagyis inkább kettőt!
A Kolonics sétány egy jellemző részlete (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)
De a sétányon maradva, találunk itt horgászhelyeket, Kolonics György emlékére kialakított stéget és többféle sportolásra kialakított pályákat is.
Egy kellemes horgászhely (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)
Kutyafuttató is található a parton, valamint több nyilvános WC. Külön ötletes a parton lévő csúszda is.
A gyerekeknek kialakított parti csúszda (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)
Ahogy tartunk dél felé, feltűnik a soroksári túlparton a több kupolából álló Dél-pesti Szennyvíztisztító Telep, de ottjártunkkor semmilyen kellemetlen szagot nem észleltünk.
Nagyjából másfél kilométer után elérünk egy gyöngyszemhez, a Kis-Duna-öbölhöz. Ezen egy ívesen kialakított fahíd vezet át.
A szépen ívelt fahíd a sétányon (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)
Ha innen betekintünk az öböl felé, a kiálló fákon mocsári teknősöket és akár vidrát is láthatunk! A nádiposzáták, énekes rigók dalolása is kellemes, de szerencsére a békakuruttyolás is jelzi: gazdag a fauna. Természetesen – ahogy az lenni szokott az ilyen helyeken –, egy tanösvény bemutatja az élőhely jellegzetességeit.
A Kis-Duna-öböl egy részlete (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)
A park bejárata is szépen kialakított fakapu.
Az öböl bejárati fakapuja (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)
Ha továbbsétálunk, elérkezünk a Csepeli Strandfürdőhöz. Kissé idejétmúlt, de egy kellemes csobbanásra nyáron tökéletesen alkalmas. Itt érdemes megjegyezni, hogy a Ráckevei-Dunában a kijelölt helyeken szabad fürdeni, ezek általában szabadstrandos helyek. A Dunaág egyébként nem klasszikus folyóvíz, zsilipelve van mindkét vége, tehát lényegében egy nagy, elnyújtott állóvíz, amelyen persze néha átengednek vizet.
Ha elhagyjuk a strandfürdőt, máris a Csepeli Kajak-Kenu Egyesület bázisán találjuk magunkat. Itt láthatjuk a Kolonics-emléktáblát és kissé tovább a sétányon olimpiai emelvényes, teljes alakos szobrát. Mindkettő remek műalkotás.
A sétány végében buszforduló és egy kisebb parkoló is van, illetve itt lehet átkompolni a Molnár-szigetre.
A dombtető üdezöld szabadidőparkja (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)
Itt viszont még nem ér véget a feltétlenül meglátogatandó szépségek listája. A Kis-Duna-öbölnél, alig 500 méterre eltávolodva a parttól érdemes felkeresni a Tamariska-dombot. Ez ugyan nem is olyan rég még katonai bunkereknek adott otthont, de manapság természetvédelmi terület, le is van kerítve. Nevét az itt előforduló tamariszkusz vagy tamariska nevű cserje adja.
Igazi ritkaság: a Duna lerakott homokjából képződött kis dombocska több, homokot kedvelő növénynek ad otthont e picinyke területen. Ahogy megszokhattuk, kicsike tanösvény kalauzol körbe minket. A domb egyfajta Kálvária is, ízlésesen, fából kifaragott stációkkal.
Szépen faragott stációk (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)
Sajnos a tamariszkuszokat már nem egyszerű fellelni, de ha keresi az ember, akkor találhat azért. A domb tetején egyébként esőház és több pad is helyet kapott, helyieknek igazi madárcsicsergős paradicsom.
A kevéssé látszó sötétebb zöldes növény a tamariska, sajnos az özönnövények ellepték a területet (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)
A Tamariska-domb épített látnivalója a faragott kapuja (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)
Csepel méltán lehet büszke a főváros leghosszabb parti sétányára és természetvédelmi területeire. A szépen karbantartott parkok, partszakaszok igenis vonzóvá teszik a XXI. kerületet. Nem lennénk meglepve, ha egyre többen fedeznék fel az itt rejlő csodákat, mert síkvidéki jellege ellenére ide már a város zaja sem jut el.
Nyitókép: A Kis-Duna-öböl egy részlete (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció