A Várhegy és a Tabán találkozásánál, az éppen tíz éve felújított Várkert Bazár, valamint a patinás Arany Szarvas vendéglő között helyezkedik el az az egyemeletes épület, melyben Semmelweis Ignác meglátta a napvilágot 1818-ban. Erre egy emléktábla is utal, a bejárati felirat pedig azt hirdeti nagy betűkkel, hogy a falak között a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és Levéltár működik. Hivatalos címe az Apród utca 1–3.
Az üvegajtón belépve ennek ellenére is rácsodálkozunk a kapualj mennyezetéről függő hatalmas bronz vírusinstallációkra. Már ez is sugallja, hogy a kiállításokban is bőven lesznek majd képzőművészeti alkotások, segítve a laikus számára az élvezhető befogadást. Talán ennek is köszönhető, hogy a közgyűjteményt 2010-ben Az Év Múzeuma díjjal tüntették ki, melynek emléktábláját büszkén el is helyezték a kapualjban.
Büszkék egykori főigazgatójukra, dr. Antall Józsefre is, aki 1974-től vezette az intézményt egészen addig, amíg 1990-ben miniszterelnökké választották. Ezért is eme épület előtt állították fel szobrát 2003-ban, de a kapualjban is van egy emléktáblája. A múzeum hangulatos belső udvarán egy jóval nagyobb alkotásra is figyelmesek leszünk: Borsos Miklós Anyaság című szobrára, melyet a művész 1965-ben, Semmelweis Ignác itteni újratemetése után készített.
Ekkor már világszerte elismerték az orvos-tudós nagyságát, kortársai azonban őrültnek tekintették. Viszonylag rövid élete is egy bécsi elmegyógyintézetben ért véget 1865-ben, ahol az ápolók brutálisan agyonverték az idegrendszeri fertőzéstől egyébként valóban őrjöngő tudóst. A császárvárosban temették el, ahonnan 1891-ben szállították át a Fiumei Úti Nemzeti Sírkertbe, emlékművét Schickedanz Albert készítette. Itt nyugodott egészen addig, amíg 1963-ban exhumálták, majd a következő évben átszállították a szülőházába.
Magáról az épületről a lépcsőházban elhelyezett táblának köszönhetően azt is megtudjuk, hogy a XVIII. század végén még késő barokk stílusban emelték, és az 1810-es nagy tabáni tűzvész idején súlyosan megsérült. Tulajdonosa ekkor Meindl János volt, aki nemcsak helyreállíttatta, hanem még bővíttette is, és ekkor készült copf főhomlokzata is. Földszintjén működött Semmelweis József – Ignác édesapjának – Fehér Elefánt nevű vegyeskereskedése egészen addig, amíg 1823-ban elköltöztek. Híres szülöttének emléktábláját 1906-ban elhelyezték az épületen. A második világháborúban súlyosan megsérült, és már az összedőlés fenyegette, mikor 1962–1964 között Pfannl Egon tervei szerint helyreállították, és megnyitotta kapuit a múzeum.
A lépcsőházból egy függőfolyosón haladva jutottunk el az egykori lakásig, melynek ajtaján belépve egy előtérbe érkeztünk. Bár látogatásunkkor alig voltak rajtunk kívül, a pénztárban megtudtuk, hogy nagyon is sokan keresik fel a múzeumot: iskolás csoportok múzeumpedagógiai foglalkozásokért, orvostanhallgatók szakmai érdeklődésből, de külföldi turisták is nagyon sokan jönnek, hiszen Semmelweis Ignácot szinte az egész világon ismerik. A vendégkönyvben még mongol és grúz bejegyzés is olvasható a sok magyar, angol és német mellett.
Már az előtérben is látható, hogy a kiállítást az egykori polgári lakás méreteihez és hangulatához igazították, igazán családias. A falon függ például a házról a XX. század közepén készült grafika, vele szemben pedig Semmelweis Ignác hatalmas portréja, melyet Jámbor Lajos festőművész 1923-ban a Budapesti Királyi Orvosegyesület székházába készített. A klasszikus műtárgyak mellett a modern muzeológia is képviselteti magát, hiszen projektorról is vetítenek képeket.
A kiállítás két kisebb, szobaméretű teremmel indul, melyben az orvoslás történetét ismerhetjük meg az ókortól a XVII. század elejéig. A kisebb orvosi eszközöket, edényeket, könyveket a fali vitrinekben helyezték el, melyek között olyan különlegességek is szerepelnek, mint például egy zsugorított emberfej vagy egy kézfej makettje, melyen a rettegett pestis tüneteit szemléltették. A nagyobb műtárgyakat, mint például a padovai anatómiai teátrum makettjét külön tárolókban helyezték el. A falakon szerencsére jó nagy betűkkel szedett feliratokról tájékozódhatunk az orvostudomány fejlődéséről, illetve számos északi-itáliai és németalföldi festmény is színesíti a kiállítást.
E két bájos, kissé retró hangulatú terem után következik az újabb dizájnt mutató Semmelweis-emlékszoba, melyet egy kulisszafal is elkülönít az előzőktől. E falra találóan az épületről készült archív fotókat, illetve a homlokzat copf füzérdíszeinek körvonalait ragasztották. Belül az 1860-as éveket idéző bútorok és berendezési tárgyakat helyeztek el, melyek közül többet maga Semmelweis Ignác használt, és leszármazottai adtak át a múzeumnak. A szekrény polcain is főleg az ő könyvtárának darabjai sorakoznak, de vannak olyan kötetek is, amelyeket id. George Bush, az Egyesült Államok elnöke ajándékozott Antall Józsefnek.
A falakon itt is függenek festmények, például a tudós szülei vagy Ignác gyermekkori és házasságkötésekor készült portréi. Szobrok is ábrázolják őt: Sós András 1967-ben bronzból, Kustár Ágnes és Balikó András 2017-ben pedig gipszből készítették el fejének rekonstrukcióját. Egy külön vitrinben szerepel egyébként koponyájának gipszmásolata is, amely az exhumáláskor készült. Földi maradványainak kiemelését filmre is vették, melyet az emlékszobában elhelyezett tévén vetítenek.
Itt is vannak vitrinek, melyekben Semmelweis személyes tárgyait, például papírvágó kését, pénztárcáját vagy irattartó táskáját helyezték el. Ezenkívül azonban olyan nagy jelentőséggel bíró dokumentumok is láthatók, mint az Orvosi Hetilap 1858. január 10-i számában megjelent tanulmánya A gyermekágyi láz kórtanáról vagy az 1861. május 27-én kiadott Utasítványa, melyet a pesti m. k. egyetemi, szülészeti kórodán tanuló és tanulónők részére adott ki a gyermekágyi láz elhárítása végett. Ebben rendelkezett arról, hogy oly orvosok, kik hullával vagy a fennemlített kóresetekkel foglalkoznak, a gyakorlati szülészetre fel nem vehetők. […] A gyakorlati szülészet tanuló és tanulónői köteleztetnek, minden vizsgálat előtt és után, kezeiket a szülteremben kihelyezett chlor-olvadékban addig mosni, míg azok sikamlóssá nem váltak.” Így vált tehát Semmelweis az anyák megmentőjévé.
Az Orvostörténeti Múzeum kiállítása ezután két jóval nagyobb teremben folytatódott, melyekben már a XVII–XX. század közötti időszakot ismerhettük meg. Itt a vitrinekben bemutatott sok-sok orvosi és gyógyszertári eszközön kívül terjedelmesebb anatómiai modellek, fogorvosi székek, röntgenberendezés, mérlegszék, kötszeres láda, illetve egy lepárló berendezés is szerepelt.
Külön hangsúlyozták a magyar orvosokat, akiket festmények és szobrok formájában is megjelenítettek. Turnovszky Frigyes fogorvosról például Adler Mór, Markusovszky Lajosról ifj. Jendrassik Jenő, Szentkirályi Móricról pedig Madarász Viktor festett portrét. De láthatjuk Bókai János, Balassa János vagy Tauffer Vilmos szobrát is. Sőt olyan kutató-feltalálók büsztjei is helyet kaptak a múzeumban, mint Szent-Györgyi Albert vagy Béres József. Az elülső nagy teremből egy kisebb helyiség is nyílik, melyben a Gömöry Károly alapította Király utcai Szentlélek patika 1813-as berendezését csodálhatjuk meg, melyet Pollack Mihály tervezett.
Az emeletet kitöltő, rendkívül gazdag állandó kiállítás után a földszinti időszaki tárlatot is megnéztük, mely a Variationes – Változatok a sebészeti eszközös fejlődésére címet viseli. Ez is nagyon informatív, de szellősebb, illetve modernebb is: több tartalom jön például képernyőkről. Azért itt is érezhető, hogy egy régi épületben járunk, a termeket ugyanis boltozat fedi, az udvarra nyíló üvegablakokon keresztül pedig a ház ódon falai tárulnak fel, benne Semmelweis Ignác földi maradványaival. Az anyák megmentője végre igazán méltó körülmények között alussza örök álmát.
A nyitóképen: A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció