Viták kereszttüzébe került a budapesti Vízivárosban található, Bem téri Radetzky-laktanya ügye. A kalandos történetű, rég üresen álló és lepusztult épületben irodaházat szeretnének kialakítani, a tervezés és az engedélyeztetés folyamatai még 2010-ben lezárultak. Az épület 2006-ban ideiglenes műemléki védettséget kapott, majd 2011-ben műemlékké nyilvánították, ennek ellenére jelenleg is zajlik a bontás.

A helyszín katonai kötődései egészen az ókorig nyúlnak vissza – emlékeztet az Urbface –, egy Krisztus után 50-ben alapított katonatábor állt itt a Római Birodalom idején, amíg át nem helyezték a bandériumot Raetiába, a mai Dél-Bajorországba. Az újkori Magyarországon a Vár alatti Víziváros pereme volt a környék.

Eredetileg 1842-ben húztak itt fel egy építményt klasszicista stílusban, akkor még gabonaraktár céljaira. Az épület a korabeli, kisvárosias Víziváros földszintes házai fölé magasodhatott, s fontosságát jól jelzi, hogy a korábbi Király teret a gabonaraktárról nevezték el Élelemtár térnek (majd 1874-ben Pálffy térre keresztelték).

1849-ben a Várat védő osztrák seregek helyőrségi gabonaraktárnak és vágómarhatelepnek használták az épületet, de a következő évtizedekben is maradt a jellemzően katonai használat.

A Bem tér 3. alatt ma látható (bontásra ítélt) épület sok más budapesti középülethez hasonlóan a millennium éveiben készült laktanyának, historizáló stílusban 1897-ben, Benedicty József főmérnök tervei alapján, mellékszárnyként megtartották a korábbi gabonaraktárt. A laktanyát a cseh származású Radetzky grófról, császári és királyi tábornokról nevezték el, az építménybe az óbudai utászok költöztek.

Szolgált I. világháborús hadikórházként is – Fedák Sári primadonna is ápoló volt itt –, de aztán a XX. század folyamán szomorú szerepet kapott. A II. világháborúban, a német megszálláskor a Gestapo kisajátította, majd a nyilaskeresztes párt egyik csoportja használta, ellenállókat és zsidókat öltek meg a falai között. A kommunista hatalomátvétel során az Államvédelmi Hatóságé (ÁVH) lett, majd a Munkásőrség használta az épületet a rendszerváltásig. 

A laktanya a Bem téri események miatt az '56-os forradalom első pillanatainak háttéreleme lett, s emiatt – a szomorú valódi funkciók ellenére – sokan emlékeznek jó szívvel az épületre, vagy legalábbis annak kontúrjaira.

A rendszerváltás után a választásokon nyertes párt, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) székháza lett az épület, de a hanyatlásnak induló párt kiköltözött a házból. A kiürítés után elkezdődött a lepusztulása. Az új tulajdonos az üresen álló épület helyére 2009 táján irodaházat terveztetett, ám a megvalósításra egészen mostanáig nem került sor.

(Fotó: Komporday Tamás)

 

 

(Fotó: Komporday Tamás)

A Bem Palace néven futó, a Radetzky-laktanya teljes átalakítását jelentő beruházásról egy minapi sajtótájékoztatón megtudtuk: az HB Reavis ingatlanfejlesztő cég alig pár hete, 2016 áprilisában vásárolta meg a kivitelezési szakaszban járó projektet az Európa Ingatlan Befektetési Alaptól. A 32 ezer négyzetméternyi bérbe adható területtel rendelkező, a látványtervek szerint hétszintes, hatalmas üveg-acél irodaházat a tervek szerint 2018 végéig építik fel.

Ugyan a régi laktanya főhomlokzata és néhány oldalelem megmaradna, de egy teljesen új irodaház kerülne a régi épület helyére. Az új épületrész az eddigi főhomlokzat fölé is fölkúszna. A modern új elemek körbevennék a régi falakat, szinte csak jelzésként maradna valami a korábbi laktanyaépületből.

A Kárpát-medence értékeinek védelméért 2014-ben létrejött Magyar Patrióták nevű szervezet aktivistái aláírást gyűjtenek, hogy megmentsék az épületet. A Radetzky-laktanya szerintük fontos történelmi és művészeti emlék, környezete az 1956-os forradalom egyik kiemelkedő helyszíne. „Az új irodaház megbontaná a világörökségi védettségű budai Duna-part látképét, súlyosan károsítva ezzel a történelmi városképet. Budapest a nemzet fővárosa, ezért ez az ügy minden magyart érint” – fogalmaztak közleményükben. „Ezért felszólítjuk az illetékes hatósági szerveket, hogy a műemléki védelem alatt álló, világörökségi érdeket is érintő épület lebontását akadályozzák meg!” – követeli a szervezet. A Facebookon csoport alakult Mentsük meg a Radetzky-laktanyát! néven. 

A bontási engedélyt még 2010-ben adta ki – a Bajnai-kormány alatt – a Kulturális és Örökségvédelmi Hivatal (KÖH). Már ekkor tiltakozó akciót indított egy civil szervezet, a Váralja Szövetség, amely demonstrációt szervezett a bontás ellen, és kezdeményezte a műemlékké nyilvánítását. A kormányváltás után a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal új vezetése pedig elindította a védetté nyilvánítást. Az 53/2011. számú NEFMI-rendeletben olvashatók a következő mondatok: „Műemlékké nyilvánítom a Budapest II. kerület, Bem József tér 3. házszám alatti, 13507/3 helyrajzi számú ingatlant.” „A védetté nyilvánítás célja az 1840 körül épült, klasszicista stílusú katonai élelemtár és az 1897-ben épült historizáló, volt Radetzky-laktanya épülete építészeti értékeinek megőrzése.” Az ingatlanfejlesztő cég most arra hivatkozik, hogy mivel a bontási engedélyt a műemlékké nyilvánítás előtt megkapták, az ma is érvényben van.

A napokban az ingatlanfejlesztők sajtótájékoztatóján próbálták védeni saját álláspontjukat. A PestBuda kérdésére, miszerint miért nem lehetett legalább a teljes külső homlokzatot megtartani a régi épületből, s a homlokzaton túl is marad-e még valami a régi tömbből, Turányi Bence építészmérnök, az irodaházat tervező cég képviseletében elmondta: a főhomlokzat mögött megmarad az első szerkezeti traktus is, a régi magtárépület homlokzata és a magtár öntöttvas oszlopai is. „Ez alapvetően egy új épület, ami integrálta a régi részeket” – fogalmazott.

A fejlesztők álláspontja: mindenre megvan az engedély, a papíron ott a pecsét, nincs itt semmi kifogásolnivaló. Ám itt most az a fő kérdés, hogy vajon egy bontási engedélyt nem tud-e felülírni egy miniszteri rendelet, amelynek éppen az volt a célja, hogy megmentse az épületet. Akkor hogyan védhető meg a nemzeti vagyon? Az engedéllyel kapcsolatban pedig az is kérdés: vajon hány évig érvényes egy bontási és építési engedély, hogyan lehet azt meghosszabbítani úgy, hogy közben az épület műemléki, védett státuszt kapott?

Az a dilemma persze létező, hogy mit lehet kezdeni egy régóta üresen álló, funkcióját vesztett épülettel. Senki nem tiltakozik a hipermodern irodaházak ellen például a Váci úton, ahol kialakult egy új üzleti negyed, és ahol szinte nincs is megőrzendő városkép vagy történelmi jelentőségű épület. Természetes lehet a funkcióváltás és magától értetődő a belső terek átalakítása egy különösebb művészeti, építészeti értékkel nem rendelkező, nem védett régi épület esetében, ha azáltal nem sérül a városkép.

De a budai Duna-parton, a Parlamenttel szemben, a Külügyminisztériumtól pár méterre miért semmisülhet meg üzleti érdekből egy műemlékileg védett épület? Ki védi ma meg a külföldi turisták által is rajongásig szeretett magyar főváros legnagyobb értékét, a XIX. században kialakult városképet? Vagy üzleti érdekből lebontható akár az egész Nagykörút?