A körúti villamosok története a körút történetével kezdődik, ehhez pedig egészen 1872-ig kell visszaugranunk az időben. Egy évvel az egyesült Budapest létrejötte előtt, az Andrássy út építésével egy időben kezdődött meg ugyanis a főváros kerületeit egyesítő és a forgalmat jelentősen javító, Dunától Dunáig tartó útvonal megépítése. 

Új találmányból megvalósult terv

A fővárosban a tömegközlekedést ekkoriban még jobbára az omnibusz és a lóvasút jelentette, az utóbbit pedig a monopolhelyzetben lévő cég, a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) működtette, ezért nem állt érdekében a fejlesztés. A Nagykörútra viszont egy, az 1883-as bécsi világkiállításon bemutatott új járművet képzeltek el: ez volt a Siemens & Halske cég villamosa. 1887-ben meg is indult az első, a Siemens által üzemeltetett próbajárat a Nyugati pályaudvar–Király utca vonalon, egyméteres nyomtávú kísérleti járművekkel. A maximális haladási sebesség 10 km/h volt, ezzel védték a lovakat és az embereket az új, szokatlan, csörömpölő-csattogó járműtől. 

Nyitóképünkön (forrás: Fortepan) a legelső körúti villamos és a remízként szolgáló kis faépület látható a Nyugati pályaudvar előtt, 1887-ben. Felsővezetéket hiába keresnénk a korabeli képeken: ezt ugyanis a főváros városképi megfontolásokból nem engedélyezte, így az első villamosok még a két sín között, a földben futó vájatból nyerték az energiát. 

A századfordulóhoz közeledve egyre világosabbá vált, hogy a jövő közeledési eszköze a villamos lesz, a körúti vonal így az 1890-es évek közepére már a Nyugati pályaudvartól a Boráros térig ért, a Budára igyekvőknek viszont továbbra is lóvasútra kellett szállniuk a pályaudvar előtt.  
Az utasokat szállító eredeti Siemens-kocsik az átépítések után még az 1910-es évekig közlekedtek, akkortól azonban más járművek is megjelentek. Mivel azonban a tömegközlekedés a BSZKRT (Beszkárt) 1923-as létrehozásáig piaci alapon zajlott, a sok cég sokféle vonalon többféle járműtípust működtetett, így az akkori tömegközlekedést leginkább még a káosz jellemezte, bár történt egy fontos változás is: 1910-ben számokkal látták el a vonalakat, ekkor lett 4-es a körúti viszonylat is. 

1941-ben aztán a vonalat átvezették a Margit hídon, egészen a Széll Kálmán térig. 

Az Üllői út, Nagykörút sarka, 1940 (Forrás: Fortepan)

A Nagykörút és az Üllői út kereszteződése, háttérben az Iparművészeti Múzeum, 1948 (Forrás: Fortepan)

A Ganz UV a Mártírok útja, Keleti Károly utcai villamosmegállóban 1965-ben. A 3852-es pályaszámú motorkocsit 2003 októberében a Lánchíd budai hídfője alatti alagútban történt baleset után vonták ki a forgalomból (Forrás: Nagy Gyula/Fortepan)

A Ganz csuklós (Forrás: Fortepan)

Változó világ, változó villamosok

A BSZKRT-időszak vége felé azonban lassan beköszöntött a II. világháború, változást hozva a nagykörúti villamosok életében is: ekkor jelentek meg a Ganz-gyár Stuka, illetve UV névre hallgató villamosai, évtizedekre meghatározva ezzel a körút villamosképét. A járatok sűrűsödtek, a kocsik kényelmesebbek lettek, már távműködtetésű ajtóval látták el őket, és a jegyrendszer is egyszerűbb lett.

Az ötvenes években a vonal délen elérte a Petőfi hidat, és át is haladt rajta, a 6-os végállomása 1959-ben a Móricz Zsigmond körtér lett, a 4-esé pedig Budafok–Forgalmi telep, az ötvenes évek végére tehát nagyjából kialakult a 4-es, 6-os mai nyomvonala.

Jelentősebb változás volt a kalauzrendszer 1966-os megszüntetése, hiszen a már akkoriban is kiemelkedően nagy utasforgalmat nem lehetett a nehézkes jegykezelési móddal kiszolgálni. A sok utas miatt az 1970-ben bevezetett Ganz csuklós villamosokat hamar visszacserélték a régi, nagyobb befogadóképességű UV-kre, ez pedig egészen 1978-ig így maradt. Akkor két Ganz csuklós kocsi összekapcsolásával olyan hosszú szerelvényt hoztak létre, amely már képes volt elszállítani a világ egyik legforgalmasabb villamosvonalának napi körülbelül 200 ezer utasát. 

Új korszak

Az utasok azonban a budapesti villamosközlekedés több mint száz éve alatt nem tapasztaltak akkora változást az utazás körülményeiben, mint amilyet a legelső villamosok gyártója, a Siemens cég Combino villamosainak 2006-os megvásárlása jelentett. A villamosozás alapélménye lett más: az alacsony padlós, nagy belső terű – némi vita után klimatizált – egybefüggő, végigjárható utastér soha korábban nem volt jellemző. A járatok sűrűsége pedig már-már metrószerű: a nap nagy részében 3-4 percet sem kell várni egy villamosra, ami ráadásul 24 órában jár, és általában éjjel is tele van.

A „4-es–6-os” vonal az idők alatt valóságos fogalom lett, dalok, versek és könyvek szerzőinek seregét ihlették meg a körúti villamosok, amelyek hűen tükrözik a korabeli várostervező atyák bölcsességét, hiszen kevés olyan közlekedési fejlesztés van, amely 130 év elteltével is tökéletesen betölti azt a feladatot, amelyre eredetileg létrehozták.