A kormány százmillió forinttal támogatja a budapesti Petőfi téren álló Nagyboldogasszony magyar ortodox székesegyház tornyának újjáépítését. Az erről szóló szerződést hétfőn újságírók előtt írta alá Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár és Tyihon podolszki püspök, a Magyar Ortodox Egyházmegye kormányzója. A templom déli tornya a második világháborúban, Budapest ostroma alatt omlott le. 

Soltész Miklós szimbolikus jelentőségűnek nevezte, hogy az 1956-os forradalom 60. évfordulójának másnapján írják alá szerződést. A magyar emberek ugyanis 1956-ban a szovjet kommunista rendszer, nem pedig az orosz nemzet és az orosz ortodox egyház ellen keltek fel – mondta. Az államtitkár hangsúlyozta: az orosz egyház ugyanúgy megszenvedte a szovjet kommunizmus hosszú évtizedeit, mint a magyar, hiszen a levéltári adatok szerint csaknem háromszáz püspökét ölték meg vagy internálták. A magyar forradalom leverése pedig az orosz nemzet és egyház szabadságról szóló reményeit is szertefoszlatta. Soltész Miklós kitért arra is, Ferenc pápa és Kirill pátriárka februári kubai találkozója után a mi feladatunk, hogy tartalommal töltsük meg, hogy minél több területen elinduljon a párbeszéd és az együttműködés az ortodox és a katolikus keresztények között. Közös feladat továbbá felszólalni a közel-keleti keresztények védelme és a kereszténység megmaradása érdekében – tette hozzá a államtitkár.

Tyihon podolszki püspök a támogatást megköszönve kiemelte, hogy az egyház sok évtizedes álma válhat végre valóra a torony helyreállításával. A templomtorony hiánya torzítja a városképet – tette hozzá, majd reményét fejezte ki, hogy az újra régi fényében pompázó épület visszahat majd a benne imádkozók lelkére is.

Bulah Szvjatoszlav lelkész, az egyházmegye kormányzó főpapjának tanácsosa az MTI-nek elmondta: a templomot jelenleg két közösség, egy néhány száz tagú magyar és egy ugyanekkora szláv, főként orosz, ukrán, fehérorosz hívekből álló egyházközség használja. Ennek megfelelően magyar és ószláv nyelven tartják istentiszteleteiket. Bulah Szvjatoszlav felidézte, az eredetileg görög, macedón és román ajkú egyházközségben az istentiszteletek nyelve a 20. század közepéig görög volt. A közösség azonban elmagyarosodott, ezért kérték, hogy áttérhessenek a magyar nyelv használatára. Az engedélyt hosszas procedúra után, a Moszkvai Patriarchátus hatósága alá kerülve kapták meg 1949-ben. Az időközben Magyarországra érkező oroszok, ukránok és fehéroroszok kedvéért a szertartások egy részét ószlávul tartják – tette hozzá.

A 18. században Pesten letelepedett görög és macedón kereskedők 1785-ben határozták el, hogy saját templomot építtetnek. Az építési engedélyt 1790-ben sikerült megszerezniük, ennek birtokában vásárolták meg a piaristák Duna-parti telkét a rajta álló kollégiummal együtt. Az épület terveit Jung József építész készítette, de az eredeti tervet kétszer is átdolgoztatták. Az 1801-ben felszentelt templom tornyai befejezetlenül maradtak, ezért az egyházközség 1873-ban Ybl Miklós tervei szerint készíttette el a két toronysisakot. A második világháborúban súlyosan megsérült templomot 1946-ban elkezdték felújítani, de a munkálatok 1949-ben abbamaradtak. 1953-ban tatarozták a homlokzatát, 1972-től pedig – a déli torony kivételével – végbement a templom teljes külső helyreállítása. A belső restaurálás 1991-1996 között zajlott. A déli torony újjáépítése, a hiányzó szint visszaépítésével 2008-ban kezdődött, a jelenleg a tornyon látható sisakot 2010-ben helyezték fel. 

(MTI)