III. Kallixtus pápa még 1456. június 29-én kiadott bullájában rendelte el, hogy Európa-szerte szólaljanak meg a harangok a kereszténység védelmében, az iszlám terjeszkedése ellen. Nándorfehérvár ostroma ekkor még nem kezdődött meg, de a pogány seregek már javában úton voltak. Az új szokás meghozta a sikert, és ennek is szerepe volt abban, hogy VI. Sándor pápa 1500. augusztus 9-én véglegesítette, és déli 12 órára tette a harangozás időpontját.

III. Kallixtusz pápa Lotz Károly freskóján a budavári Nagyboldogasszony-templomban (Forrás: wikipedia)

Budapest legrégibb harangja ekkor még egészen új lehetett: öntésének pontos dátuma nem ismert, de valahogy a XV–XVI. század környékén készülhetett a Margit-szigeti domonkosok megbízásából. Miután a törökök 1541-ben csellel bevették Budát, a szerzetesek elmenekültek, ám előtte még a földbe rejtették a harangot – talán abban bíztak, hogy hamarosan visszatérhetnek. Elásása nem volt egyszerű művelet, hiszen – bár alsó átmérője csak 81 centiméter volt – ehhez 300 kilogrammos súly társult.

Mint tudjuk, reménységük hiú ábránd volt, a félhold száznegyvenöt évre költözött fővárosunk fölé. A harang azonban még ennél is tovább pihent a földben: egészen 1914. július 24-ig, amikor is egy hatalmas vihar söpört végig a szigeten. Korabeli sajtótudósítások szerint a tomboló szél negyvenöt fát csavart ki tövestől, az egyik helyén keletkezett gödörből került elő sértetlenül a kincs. Még a gót betűs, német nyelvű felirata is tisztán olvasható maradt: HILF GOT MARIA REPAT UNS DVMMAGVSEH MAEISDER HANS STROVS, vagyis „Segíts Isten, Mária vezess tanácsokkal minket, öntötte Hans Strous.”

Harang rekvirálása az első világháború idején az Egyetemi templomból (Forrás: Fortepan/Képszám: 256277)

A harangot a Nemzeti Múzeumba szállították, pár nappal később azonban kitört az első világháború, ami az embereken túl a harangok számára is óriási csapást jelentett. Hadianyagként tekintettek rájuk – hiszen beolvasztás után ágyúkat lehetett önteni belőlük –, és szinte minden templom harangját elvitték. A domonkosokét természetesen azért nem, mert azt a Margit-szigeten 1932-re újjáépített Szent Mihály-kápolna tornyába helyezték el, ahol a mai napig lakik.

A Margit-szigeti Szent Mihály-kápolna (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Nem volt ilyen szerencséje a Szent István-bazilikának, nyolc harangja közül csak egy, a Boldogasszonynak szentelt élte túl a világégést (pontosabban kettő, ha a pici lélekharangot is ide számítjuk). Egy bő évtizednek kellett eltelnie, hogy újabb lakó kerüljön a déli toronyba: a Szent Imre-hercegnek szentelt harangot 1930 húsvétján szentelték fel, 1944 tavaszán azonban a német hadsereg hadi célokra rekvirálta. A szocializmus idején nem foglalkoztak a pótlásával, a rendszerváltáskor azonban kárpótolták az elvesztegetett évtizedeket: az ország legnagyobb harangját kapta a Bazilika.

Költségeit ráadásul nem is hazánknak kellett állnia, a Bild Post német folyóirat olvasói gyűjtötték össze a szükséges összeget. Az öntés is Németországban, a Duna-menti Passauban történt. Alsó átmérője 240 centiméter, súlya pedig egészen pontosan 9.250 kilogramm, vagyis majdnem tíz tonna lett. A híres Perner gyárból hajón szállították Budapestre, és 1990. augusztus 20-án szentelte fel Paskai László érsek. Szintén a déli toronyba került – úgynevezett füleskoronás felfüggesztéssel –, de patrónusául már Szent Istvánt választották.

A Szent István-harang (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Államalapító királyunk domborműve látható is az egyik oldalán, fején a Szent Koronával – melyen érdekes módon még egyenesen áll a kereszt. Körülötte latin nyelvű felirat: SANCTA STEPHANE REX BEATA GISELLA ET SANCTE EMERICE ORATE PRO NOBIS, vagyis „Szent István király, Boldog Gizella és Szent Imre, imádkozzatok érettünk!” Alatta magyarul folytatódik a szöveg: „Ez a harang hirdesse Isten dicsőségét, vigye imánkat Isten elé élőkért és holtakért, népünk áldozataiért és Magyarország feltámadásáért.” Másik oldalán a harang öntésének körülményeit tüntették fel, amiből az is kiderül, hogy az adományozás II. János Pál pápa magyarországi látogatásának előkészületeibe is illett.

A vérzivataros XX. század után Budapesten ma már szerencsére ismét rengeteg harang található, melyek minden délben emlékeztetnek a kereszténység védelmének fontosságára.

A nyitóképen: Harangszentelés 1931-ben (Forrás: Fortepan/Képszám: 150953)