A Várkert Bazárnak minden oka megvan, hogy büszke legyen az elmúlt egy évtizedére: nemcsak újjávarázsolták a szörnyen lepusztult épületegyüttest, de színes programokkal is töltötték meg, pezsgő kulturális életnek adnak otthont. Minden műfajnak teret biztosítanak: táncos bemutatók, koncertek, filmvetítések mellett ismeretterjesztő előadásokat is rendeznek itt, az egyik legnépszerűbb pedig a Várkert Irodalom néven futó beszélgetéssorozat, melyben már kétszázötvennél is több művész vallott az irodalommal kapcsolatos véleményéről.
A mostani kiállítás megnyitójára is egy sokoldalú kulturális szakembert, Lévai Balázs filmrendezőt kérték fel moderátornak, aki Kiss Henriettát, a Várkapitányság tartalomfejlesztési vezetőjét, Sikota Krisztinát, a Várkapitányság turisztikai, kulturális és kommunikációs vezérigazgató-helyettesét, valamint Molnár György „Elefántot”, az Omega együttes gitárosát kérdezte az ikonikus helyszínnel kapcsolatos élményeikről, valamint természetesen magáról a tárlatról is.
Kiss Henriettától megtudtuk, hogy a Várkert Bazár története tulajdonképpen Budapestével egyidős, első alkalommal ugyanis a városegyesítésre készülve meghirdetett szabályozási tervpályázaton merült fel az ötlete 1871-ben. A második helyezést elérő Feszl Frigyes jelezte a munkáján, hogy a királyi palota alatti területet mindenképpen rendezné. Valójában bárki beláthatta ennek szükségességét, hiszen az uralkodói környezettel erős kontrasztban álltak a szedett-vedett házak. Egy korabeli karikatúra erős gúnnyal egy mesebeli hableányhoz hasonlította a Várhegyet, melynek csinos ugyan az arca, de alul pikkelyes delfintest tartozik hozzá.
Néhány évvel később Reitter Ferenc mérnök el is készítette a terület új szabályozási tervét, majd Ybl Miklós elképzelései szerint 1875 és 1883 között épült fel a Várkert Bazár. A kivitelezésben a korszak legkiválóbb iparosai működtek közre: a színes kerámiákat a pécsi Zsolnay-gyár, a kovácsoltvas kerítést pedig Jungfer Gyula pesti műhelye szállította. Ybl koncepciója az volt, hogy a hegyoldalban egy varázslatos kertet alakít ki, amit egy könnyed, neoreneszánsz építészeti keret fog körül. Utóbbi több különálló épületet jelentett, amelyeket árkádos szárnyak kötöttek össze, így hozva létre egy háromszáz méter hosszú, változatos homlokzatot. A csodálatos fekvésű Budapest egy igazi gyöngyszemet kapott, amit a korabeli építészek tréfásan Ybl tósztjának neveztek. Egy építészbanketten a szűkszavú Ybl ugyanis nem akart tósztot mondani, szavajárása szerint inkább megtervez valamint, mint beszél róla. Társai a Bazár épületét meglátva felkiáltottak: ez Ybl tósztja!
Az árkádokat bolthelyiségeknek szánták, azokkal azonban hamar gondok akadtak: egyrészt kevesen vásároltak itt, másrészt a falak vizesedése miatt tönkrement az árukészletük, és így csődbe jutottak. Hogy ne álljanak üresen, az árkádokba művészeket költöztettek, a legtovább szobrászok használták az épületet. Stróbl Alajos volt az első, aki ide helyezte a műhelyét 1884-ben, majd még nyolcvanan dolgoztak itt hosszabb-rövidebb ideig. Stróbl itt formázta meg például Arany Jánost is, akinek szobrát a Nemzeti Múzeum kertjében állították fel.
Az épület a második világháborúban súlyosan megsérült, utána azonban csak részben és egészen más célra állították helyre: a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) ötlete nyomán 1961-ben a Budai Ifjúsági Park lett belőle. Ezt a korszakot már Molnár György idézte meg, aki eleinte még résztvevőként és nem fellépőként járt ide. Emiatt neki is át kellett esnie az öltözék-vizsgálaton, amit a bejáratnál bizony szigorúan ellenőriztek: fiúkat csak zakóban és nyakkendőben, lányokat pedig térdet fedő szoknyában engedtek be. Hétezer főben korlátozták a belépők létszámát is, bár – mivel a zene messzire elhallatszott – a Duna-parton gyakran még több tízezer fiatal hallgatta az olyan népszerű együtteseket, mint az Omega, az Illés vagy a Metró.
Magának az épületnek azonban nem tett jót az új funkció: a kertet leaszfaltozták, a falak pedig roskadoztak a tömegektől. A karbantartás hiánya pedig gyors amortizációhoz vezetett, így 1984-ben be kellett zárni. Közel harminc évig csak pusztult, Sikota Krisztina arra is emlékeztetett, hogy 1996-ban felkerült a világ legveszélyeztetettebb műemlékeinek listájára. Az újjászületés 2010-ben kezdődött, melynek vezérelve az Ybl-korabeli állapot visszaállítása volt, vagyis hogy a pesti Korzó budai párja lehessen. A gyönyörű neoreneszánsz részletek rekonstrukcióján túl a modern kor igényeire is gondoltak, ezért a kert alatt és a Várhegy gyomrában újabb rendezvénytermeket alakítottak ki.
Ezt a másfél évszázados történetet három szekcióban mutatja be a kiállítás: az első a Várkert Bazár építésével és az itt dolgozó művészekkel foglalkozik, a második az Ifipark időszakáról szól, a harmadik pedig a helyreállítás folyamatát és eredményeit meséli el. Mindezt húsz tablón helyezték el: a Glorietthez vezető északi rámpa alsó és felső szakaszára is öt-öt dobozt állítottak, melyek mindkét oldalán olvasható tartalom, élükre pedig egy angol nyelvű összefoglaló került. A tízéves jubileumra további programokkal és egy kiadvánnyal is készül a Várkapitányság, de ez a kiállítás is látogatható még egészen június elejéig.
Nyitóképe: A Mesterektől élményekig című szabadtéri kiállítás a Várkert Bazárban (Fotó: Várkapitányság)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció