Budapesten 1896-ban rendezték meg az Ezredéves kiálltást, azt a nagyszabású seregszemlét, amelyen az ezeréves fennállását ünneplő Magyarország bemutatta mindazt, amit büszkeségének gondolt. A kiállításban helyet kapott egy olyan épület is, amely a közlekedés területén elért eredményeket volt hivatva bemutatni, azaz a vasút, a hajózás, a vízépítés és a hídépítés kiemelkedő magyar alkotásait.
A csarnokba vezetett vasúti síneken a korszak legmodernebb hazai gyártású mozdonyai álltak, modelleken mutatták be a hajókat, hidakat, ezenfelül nagyon sok fényképet tárták a nagyközönség elé. A kiállításra emelt épület maga is impozáns volt, a hosszú pavilon végén álló 67 méter magas kupolacsarnokkal, az épületet a kor sok vasútállomásának jeles tervezője, Pfaff Ferenc álmodta meg.
A kiállítás zárása után az épület és az ide összehordott anyag – a vasúti járműveket kivéve, mert azok a kiállítás zárása után visszatértek az aktív szolgálatba – egyben tartására és más célú felhasználására mozgalom indult, amelynek kezdeményezője Bánovics Kajetán vasúti igazgató volt. A mozgalom sikerrel járt, és az egykori Közlekedési Csarnok épületében 1899. május 1-én megnyílt a Közlekedési Múzeum. Hasonló intézmény kevés volt Európában, ezért az egyik első volt a maga nemében ez a múzeum, hiszen még a nagy hírű Deutsches Museumot is csak 1903-ban alapították, míg a bécsi Technikai Múzeumot 1908-ban. (Budapesten elvileg 1883-tól volt egy Technológiai Iparmúzeum, de az nem igazán múzeumként működött.)
Arról, mi volt látható a múzeumban, elsősorban az akkori leltári jegyzékek, valamint egy 1910-ben kiadott könyvecske ad számot, ez alapján nézzük meg, mivel találkozhatott a látogató, aki az I. világháború előtt betért az intézménybe. Elsőként azt kell leszögeznünk, hogy ezt nem tehette meg az év bármely szakában, hiszen a múzeum május 1-től október végéig volt csak nyitva, mégpedig csak heti három, majd később már négy napon, hétfőn, szerdán és pénteken, illetve a későbbiekben már vasárnap is, reggel 9 órától 12 óráig, illetve délután 2-től 6-ig. A belépésért viszont nem kellett fizetnie senkinek, de képes levelezőlapokat már akkor is lehetett vásárolni. Égő szivarral nem lehetett belépni, és bent sem lehetett dohányozni, a kapusnál az esernyőket, botokat díjtalanul lehetett letenni.
A bemutatott témák az alábbi szakágakra bomlottak: vasút; hajózás; posta, távírás, távbeszélés; közút és közúti vasút; különféle egyéb tárgyak, térképek, fényképek stb. A megnyitáskori témákhoz a következő években még egy járult, ami 1910-ben már külön szerepelt, ez az aviatika, igaz igencsak szerény anyaggal.
A hazai vasutat, amely a legnagyobb részét tette ki a bemutatott tárgyaknak, sok térképpel, rajzzal és fényképpel mutatták be. Diorámákat, fényképeket, statisztikai adatokat is böngészhetett, akit ez érdekelt. A látogatók ezenfelül sok modellt – akkori kifejezéssel mintát – láthattak, alagutakat, hidakat, de például fordítókorongokat is. Eredeti tárgyak közül a vasúti gyűjteményben nagyon sokfélét mutattak be a használt síntípusokból, de ugyancsak bőséges volt a kínálat jelzőkből és egyéb vasúti felszerelésekből, de még bútorokból is. Nagyon sok szemléltetőmintát is látni lehetett, így metszetelt kazánok vagy vasúti kocsik metszetelt modelljeit is.
Eredeti vasúti jármű nem volt a gyűjteményben, viszont nagyon sok 1:5 méretű modell várta a látogatókat. Ezek a modellek – a többségében ma is megvannak – olyan pontosak mind belső kialakításukat, mind anyaghasználatukat tekintve, hogy egy ilyen modell alapján az eredeti jármű, még tervrajzok hiányában is tökéletesen felépíthető lenne. (Ha egy vasúti kocsin pl. kilincs volt zárral, akkor az az 1:5-ös modellen is ugyanúgy nézett ki, és ugyanúgy működött.)
A hajózásnál az Al-Duna szabályozását és a különböző hajókat ismerhették meg a betérők, sok rajzzal, térképpel, fényképpel és modellekkel, kisebb eredeti tárgyakkal. Gazdag gyűjteményt mutattak be a posta, a távírás és távbeszélés köréből, ahogy a közutak és közúti vasutak (villamosok) is jelentős kiállítási anyaggal szerepeltek, itt is modelleken mutatták be a hidakat és a villamosokat. Az aviatikát még csak pár fénykép képviselte 1910-ben.
A múzeum mai szemmel hihetetlenül zsúfolt volt, a díszes, faragott f kerettel rendelkező üveges tárlók katonás sorokban, szorosan egymás mellett sorakoztak. A falakon térképek, képek, rajzok és grafikonok függtek. A kiállítás egyfajta felsorolása volt mindannak, amit a közlekedés és a hírközlés területén addig az ország elért, és mivel az alapját az Ezredéves kiállítás adta, a kor modern vívmányait ugyanúgy bemutatta, mint a múlt vagy közelmúlt emlékeit. A Közlekedési Múzeum ezen formájában 1944-ben szűnt meg, amikor is két bombatalálat a gyűjtemény jelentős részét és az épületet részben elpusztította.
A Közlekedési Múzeum a 125. évfordulóját nagyszabású autós felvonulással és az új időszaki kiállításának, Mivel megyünk? Energiamix a közlekedésben című tárlatának a megnyitásával ünnepelte, amely a leendő új helyszínén, az Északi Járműjavítóban várja a látogatókat.
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció