Az Osztrák–Magyar Monarchia két tagállama 1878-ban egy közös jegybankot alapított Osztrák–Magyar Bank néven. Az intézmény 1900-ban döntött egy új budapesti székház építéséről, helyszín gyanánt pedig az ekkoriban kialakuló Szabadság teret választották. Nyolc osztrák és nyolc magyar építész meghívásával tervpályázatot tartottak, melyet Alpár Ignác nyert meg. Elképzelései szerint 1902 és 1905 között építették fel a központot, mely Európában az első, kifejezetten jegybanknak szánt épület volt.
Az épület különleges funkciója miatt egy nagy központi udvart tervezett, ahol könnyen tudtak mozogni azok a kocsik, melyek a nagy mennyiségű aranyat, érméket és a bankjegyeket hozták. Az udvarból ezért több garázs is nyílt, de a szállítás megkönnyítése érdekében ezen a szinten kapott helyet a trezor is. Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásával a bank is megszűnt, helyét az 1924-ben alapított Magyar Nemzeti Bank vette át.
A második világháborút nagyobb sérülések nélkül vészelte át a székház, 1948-ban ettől függetlenül jelentősen átalakították, többek között a tágas udvart is beépítették: itt helyezték el a könyvtárat. A hat méter belmagasságú első emeletet egy födém beépítésével kettéosztották, a harmadik emeleten futó loggiákat pedig beépítették, hogy ott lakásokat alakítsanak ki. Ezekkel a változtatásokkal jelentősen csökkentették a Róth Miksa által tervezett színes üvegablakok esztétikai értékét.
A Magyar Nemzeti Bank székházán azóta csak kisebb korszerűsítések történtek, átfogó felújításon valójában még egyszer sem esett át. Ezért az intézmény vezetése úgy döntött, hogy az alapítás centenáriumára végre méltó állapotba hozza az épületet. A tervezéssel Mezős Tamás építészt, egyetemi tanárt bízták meg. A rekonstrukció még 2021 októberében kezdődött, célja pedig a műemléki helyreállításon túl az épületgépészet modernizálása is volt, hogy csökkenjenek az üzemeltetési költségek és a környezeti terhelés.
Mindezek mellett egy jól használható, a szakmai és a társasági élet igényeit is kielégítő munkahelyet kellett létrehozni, az átalakításokat ezek figyelembevételével tervezték. Az udvart kitöltő könyvtárat elbontották, helyére egy konferenciatermet építettek. Budapest legnagyobb ilyen típusú helyisége jött itt létre, ahol háromszáz fő vehet részt a tárgyalásokon. Ennyi ember esetén több kávézóra is szükség van, ezért az egykori garázsokat és a készpénztrezort is e célra alakították át. A teremre egy tetőkertet helyeztek el, ahová a díszlépcsőház első emeletéről egy üveghíd vezet. Arra egy olyan ajtón lehet kijutni, mely eredetileg ablak volt, és melynek eredeti, Patrona Hungariaet ábrázoló színes üvegtábláját most újragyártották. A belső ajtókba szintén új, savmaratott üvegek kerültek, rajtuk szintenként eltérő növényi díszekkel: bogánccsal, gesztenyével és szőlővel.
Maga az udvar pedig egy hatalmas, 1320 négyzetméteres üvegkupolát kapott, így a földszinti kávézók és az első emeleti kert tulajdonképpen egy fedett átrium részei. Erre a legszebb kilátás a harmadik emeleti loggiákból nyílik, melyek elfalazását megszüntették, de a biztonság kedvéért azért üveglapokkal határolták le. Ezen a szinten egyébként modern irodákat alakítottak ki, melyek épületbe illeszkedését ugyanazok a növényi motívumok jelzik, amiket az adott szinten lévő ajtók üvegbetétein is láthatunk. A negyedik és az ötödik emeleten szintén modern irodákat rendeztek be, ahonnan pazar kilátás nyílik a Szabadság térre és a szomszédos Postatakarékpénztár gyönyörű tetőjére is.
Lebontották az első emeletbe 1948-ban beépített födémet, így ez a szint visszakapta a reprezentatív, hatméteres belmagasságát. A belső terek helyreállítását nagyon alapos restaurátori kutatás előzte meg, azok eredményeinek tükrében újították fel a neobarokk és szecessziós díszeket az előterekben, a folyosókon és a lépcsőházban is. Teljesen megújult a székház Lámfalussy Sándorról elnevezett, második emeleti díszterme is, melyhez szerencsére ugyanattól a milánói cégtől tudták beszerezni a tapétát, amelyik az eredetit is gyártotta, sőt megőrizték még az eredeti terveket is. A terem mennyezetéről a nagyobb fényerő érdekében modern lámpákat is függesztettek le, de azok nem hatnak zavaróan a historizáló környezetben.
A helyreállítás oroszlánrésze 2024-re valóban véget ért, így a dolgozók idén már újra használatba tudták venni az épületet. A Monetáris Tanács január végén például már ismét a Lámfalussy-teremben tarthatta meg a kamatdöntő ülését. Az épület környezetében még zajlanak a munkálatok, de ha végeznek a kétezer négyzetméternyi közterület felújításával is, a Magyar Nemzeti Bank ismét teljes fényében fog tündökölni.
A nyitóképen: A Magyar Nemzeti Bank átriummá alakított belső udvara (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció