A XIX. században a főváros rohamosan gyarapodó lakossága számára különböző tömegközlekedési eszközöket állítottak forgalomba. Az omnibuszok már a reformkorban megjelentek, 1866-ban pedig megépítették az első lóvasutat is. Hamarosan Pesten és Budán is létrejöttek közlekedési vállalatok, melyek 1878-ban Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) néven egyesültek. A vállalkozás sikeresen működött, vagyonát pedig a századfordulón egy reprezentatív székház építésével is kifejezte.
A helyszín meglehetősen kézenfekvő volt, 1897-ben ugyanis lebontották a gyűlölt Újépületet, azt a XVIII. század végén emelt hatalmas laktanyát, melynek udvarán kivégezték Batthyány Lajost. Nemcsak a sötét szerepe miatt övezte utálat, hanem azért is, mert akadályozta Pest fejlődését is: építésekor ugyan még a falakon kívül esett, a XIX. század végére azonban már körülvette Lipótváros. Lebontása után a telek közepén alakították ki a Szabadság teret, a szélére viszont rokonszenvesebb épületeket sorakoztattak fel.
Keleti oldalára az Osztrák-Magyar Bank, a nyugatira a Tőzsdepalota került, a félköríves északi végébe pedig többek között az Adria Tengerhajózási Részvénytársaság palotája. Az utóbbi mögé építette székházát a BKVT, mely 1900. július 11-én vásárolta meg a telket a székesfővárostól. A telekkönyvi bejegyzésben olvasható, hogy a leendő székház terveit a Fővárosi Közmunkák Tanácsának is be kellett terjeszteniük, mely a városkép szempontjából ellenőrizte azokat. Talán ez is vezette arra a BKVT-t, hogy a Közmunkatanács építészét, Francsek Imrét bízták meg a tervek elkészítésével, aki még abban az évben meg is rajzolta azokat.
A Szabadság tér és környéke a XX. század első éveiben épült ki, ami a szecesszió térnyerésének időszaka, de ezzel együtt a historizáló stílusok is virágoztak. A BKVT új székházának homlokzatát is a neobarokk stílus uralja, mely különösen a rövid síkkal lemetszett saroktömbön érvényesül. Ennek széleit a második és a harmadik emelet magasságában oszlopok hangsúlyozzák, legfelül pedig attikában végződnek. A saroktömb tetején eredetileg kis tornyocska is állt, mely a második világháborús ostromban pusztult el.
Az említett két szint ablakai kapták a legdíszesebb kialakítást, a másodikon sorakozó, félkörívesen záródó nyílásokat szegmensíves szemöldökök koronázzák, a harmadik emelet ablakainak pedig a kötényei érdemelnek figyelmet. Utóbbiból néhány valójában ajtó, melyek egy-egy keskeny franciaerkélyre vezetnek. A második emeleten szélesebb erkélyek is nyílnak, a legdíszesebbek pedig természetesen a saroktömbön kaptak helyet, melyeket bábkorlátos mellvéd határol. Ezeken kívül a bejáratot közrefogó féloszlopok is tartanak egy erkélyt az első emelet számára.
Az egyes szinteket különböző mélységű párkányok választják el, melyek közül a harmadik és a negyedik emelet közötti a legplasztikusabb és ezt fogsordísz is kiegészíti. Hasonló megoldású a legfelső, negyedik emelet fölötti koronapárkány is, bár nem ugrik annyira előre, felül viszont bábkorlátos attika kapcsolódik hozzá. A homlokzatot egyébként szürke vakolat borítja, bár ez a földszinten szabályos faragású, úgynevezett kváderköveket imitál, feljebb pedig különböző mélységű vonalazás élénkíti. A fugák az első emeleten a legsötétebbek, de hasonló intenzitású a saroktömb megerősítésénél, az úgynevezett armírozásnál is.
Francsek a megbízó igényeit kielégítve – valamint illeszkedve a kor szokásaihoz – a telek nagy részét beépítette, csak egy szűk belső udvar maradt szabadon. A négy traktus közül a Zoltán utcai és a Nádor utcai szélesebb, középfolyosós és két teremsoros lett, míg a két belső keskenyebb. Bejárata a Zoltán utcai szárny közepén nyílik és egy igényes kialakítású előtérbe vezet, melyben márvány oszlopok tartják a rendkívül plasztikus és összetett (sokszorosan profilozott) párkányt, felül pedig csehsüveg boltozatban záródik. Az előtér jobb oldalához csatlakozik a szintén gazdagon díszített főlépcsőház, de a szemközti, keskeny szárnyban is található egy melléklépcsőház.
A BKVT mellett idővel újabb közlekedési társaságok is megjelentek, hiszen újfajta közlekedési eszközök álltak forgalomba: villamosok és autóbuszok. Az 1910-es évek végére már zavarba ejtően sok cég működött ezen a területen, a főváros ezért az integráció mellett döntött: 1922. december 27-én megalakult a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság, melyet a köznyelv csak Beszkártnak hívott. Az új intézmény 1926-ban az Akácfa utca 15-23. szám alatti neobarokk épületbe költözött, melyet ma is jól ismerhetünk, hiszen a Budapesti Közlekedési Vállalat székháza. A BKVT egykori otthona ezután új funkciókat kapott, földszintjén például étterem nyílt, legutóbb 2011-ben pedig a Nemzeti Adó- és Vámhivatal költözött ide. Az épületet a közelmúltban árverésre bocsátották, az új tulajdonos viszont csak azzal a feltétellel vásárolhatja meg, hogy a NAV 2027 nyaráig még a helyén marad.
A nyitóképen: A NAV Zoltán utcai épülete napjainkban (Fotó: Dobó Dávid/pestbuda.hu)
