Nincs nagyon sok zöld felület az V. kerületben, így azok a kisebb parkok, kertek, amelyek itt találhatók, mind különösen nagy értékkel bírnak. Közülük is kiemelkedik a Károlyi-kert, amely a Belváros legrégebbi kertje. (Egy ideig tartotta magát az a nézet is, hogy itt volt a középkorban Mátyás király pesti vadaskertje is, de ez nem valószínű, hisz a város már akkor is nagyjából ezen a területen állt, a vadaskert ezért kijjebb, inkább a mai Füvészkert környékén lehetett.)

A kis park egyidős a mellette lévő palotával, amely az 1740-es évek végén épült, és amelyet 1768-ban Károlyi Antal vásárolt meg. Kastély és kastélykert, ezek természetesen összetartozó dolgok voltak akkoriban, még a városi paloták esetében is. A család kerttervezőt, kertészeket is alkalmazott, a levéltárak már az 1700-as évek végéről őriznek rajzokat a növényzet kialakításáról. Ekkoriban még a geometrikusan rendezett barokkos kert volt divatban, de a mai Ferenczy István utca felé eső oldalán, az épület mellett már kialakítottak egy kicsit szabálytalanabb, angolkertekre emlékeztető részt is. 

Talán ekkor került a pesti homokos földbe egy kis eperfacsemete is. Ha igen, akkor már ott állt, amikor 1795 szeptemberében József nádor beiktatása alkalmából fényes estélyt rendeztek itt, és zöldellt akkor is, öt évvel később, amikor feleségének, Alexandra Pavlovnának tartottak pompázatos névnapi bált. A falak között sok előkelőség megfordult. Az új tulajdonos, Károlyi György kissé modernizálta is az épületet az 1830-as évek végén. Ekkoriban a kertet is átépítették – az is lehet, hogy a fa „csak” ekkor került a mai helyére. 

A Károlyi-kert az 1910-es években (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Ősöreg törzsek az évszázados falak tövében (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Nagy divatja volt ugyanis ekkoriban ennek a fajnak. Széchenyi 1826-ban egy egész nagy ültetvényt létesített belőle, mert ebben látta a jövőt: no nem a fákban, hanem az annak a levelén éldegélő selyemhernyóban. Pesten többfelé telepítettek ilyen kerteket – e kor emlékét őrzi például az Epreskert is – de Budán is próbálkoztak már néhány évtizede a meghonosításával. Persze a díszkertbe (amely egyúttal zöldségeskert is volt azért) valószínűleg nem a hernyók miatt, hanem egyszerűen szép alakja, jó árnyékot adó, dús lombja miatt került a fa. 

Védelemben nőhetett évtizedeken át a parkot kerítő kőfal mellett. Látta 1838-ban a nagy árvizet és a kastélyba fogadott többszáz menekült családot, láthatta Haynaut, aki ide tette főhadiszállását, és látta Batthyány letartóztatását is. Amikor a 48-as huszártiszt, Károlyi György visszanyerte szabadságát, újra a grófi családnak vetett hűs árnyékot. Talán csak akkor zavarták meg egy kicsit, amikor 1919 áprilisában Károlyi Mihály megnyitotta a kertet a főváros közönsége számára. Legalábbis egyik korabeli lap így számol be ezekről a napokról: „A nagy üvegház előtti térségen a frissen fakadt fűben hemperegtek a proligyerekek, akik felverték a csöndet, amely évtizedek óta itt tanyázott”. Az eperfa éppen az egykori üvegház mellett állt – de sokáig nem kellett tűrnie a pórnépet, mert hamarosan újra bezárultak a kert kapui. 

Károlyi palotáját Budapest Székesfőváros 1928-ban megvásárolta képtár céljaira. 1929 nyarán Räde Károly kertészeti igazgató terveket készített az egész park átalakítására, amely végül 1932-re készült el. Akkor bontották le falait is. 

Öreg eperfa (jobbra) és a kiszáradt atlaszcédrus (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Főúri parkhoz méltó megjelenés napjainkban (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

A Károlyi-kert tehát közel nyolcvan éve közkert. Az eperfán kívül alig-alig van már tanúja az arisztokratikus múltnak. A II. világháborúban szinte teljesen tönkrement itt a növényzet, a területet ideiglenes temetőnek is használták. Ami mégis megmaradt, azt az 1970-es években a metróépítéskor pusztították el: ez volt az építkezés felvonulási területe. (Két metrószellőző ma is van a parkban, a bokrok diszkrét takarásában.) Utána, 1981-ben újjáépítették, majd 1996-ban újabb átépítés következett. A kert szép vaskerítést kapott, és megoldották az öntözését is, így mára valóban oázis tud lenni a sűrűn beépített Belvárosban.  

Öt kapun át léphetünk a kertbe, ebből egy a Ferenczy utca felé éppen az ősöreg eperfa mellett nyílik. Van néhány nagyobb méretű, idősebb fa-társa a kertben: ezüstjuharok, vadgesztenyék és ostorfák, meg egy sudár, vaskos törzsű fekete jegenyenyár. Sajnos a közelében álló szép és különleges atlaszcédrus idén kiszáradt. Talán a japánakácok vannak legközelebb hozzá korban, de valószínűleg ezek is nyikhajok hozzá képest. Ugyanis ez az – egészségügyi okokból – alaposan visszavágott fehér eperfa a törzs vastagságából ítélve talán országosan is a legöregebb eperfák közé tartozik. Két felnőtt kell legalább hozzá, hogy körbeölelje barázdált törzsét. Arisztokratikus méltósággal áll a hajdan volt grófi kertben, és csak potyogtatja nyaranként újra meg újra ragacsos, részegítő gyümölcsét. 

Nyitókép: A Károlyi-kert 1897-ben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)