Budapest legmagasabb pontja, az 529 méter magas János-hegy már évszázadok óta a főváros egyik legkedveltebb kirándulóhelye. Mint tudjuk, Ferenc József felesége, Sisi is kedvelte ezt a helyet. Ahogy a Turisták Lapja egyik 1911-es írásában olvashatjuk: a hegy ormát „boldogemlékű Erzsébet királynénk egykor gyakran és szívesen kereste fel, hogy az onnan nyíló panorámában gyönyörködjék”. Az ő emlékének adózva nevezték el Erzsébet-kilátónak az 1910-ben, 110 éve átadott kilátót. Az évfordulón felbuzdulva mi is tettünk egy könnyű sétát a város felett.

A Normafától a János-hegyig

Természetkedvelő budapestiként úgy döntöttünk, hogy a kis kirándulásunkat a Normafánál kezdjük. Már a buszon utazva is feltűnt, hogy az utasok száma kevesebb a megszokottnál. Ugyanez az érzés fogott el minket a rétesező felé sétálva is. Máskor ennél jóval nagyobb tömeg szokott lenni, általában gyerekzsivaj, futkározó kutyák fogadják a kirándulókat.

De nekünk most nem hiányzott a nyüzsgés, hiszen az ember éppen azért vágyik a zöldbe, hogy egy időre megfeledkezzen a város zajáról. Úgy tűnt, a természet is fellélegzett egy picit, hogy nem árasztják el az ösvényekről letérő, keresztül kasul mászkáló gyalogosok, kerékpárosok és görkorcsolyázók.

Az Erzsébet-kilátóhoz menet érdemes a Normafánál megállni és a várost megcsodálni (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Miután a Normafánál kigyönyörködtük magunkat az alattunk elterülő város csodálatos látványában, elindultunk a gyalogúton a kilátó felé. Itt még azoknak sincs szükségük térképre, akik először járnak erre, ugyanis a kilátó jellegzetes mészkő tornya már messziről kiemelkedik a zöld lombok közül.

Természetesen nem mi voltunk az egyetlenek, akik a János-hegyet vettük célba. Útközben néhány futóval, nordic-walkingozóval és kutyasétáltatóval találkoztunk. Meglepve tapasztaltuk, hogy csak elenyésző számban voltak köztük külföldiek, pedig a járvány kitörése előtt a Normafa és a János-hegy kedvelt turisztikai célpontnak számítottak. Nem okozott csalódást azonban az Anna-rét, ahol a megszokott módon kisebb-nagyobb társaságok sütögettek a tűzrakóhelynél, illetve gyerekes családok vették birtokba a játszóteret és környékét.

Útközben a fotósunkkal arról beszélgettünk, hogy milyen szerencsés adottságokkal rendelkezik Budapest, amiért elérhető távolságon belül vannak a természeti és kulturális értékei. Minden adott, hogy a Normafára és a János-hegyre látogatók élvezzék a tiszta levegőt a kiépített és jól felszerelt erdei utakon sétálva, kerékpározva, futva. De vajon Erzsébet királyné milyennek láthatta a János-hegyet és környezetét? A kérdésünkre nem sokkal később választ is kaptunk.

Az Anna-rétről nézve el sem lehet téveszteni az Erzsébet-kilátó jellegzetes tornyát (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Bár az ösvény végig az árnyas fák között vezet, ahol a kirándulók nincsenek kitéve a tűző nap sugarainak, igencsak melegünk lett, mire a Libegő végállomásához értünk, ezért úgy döntöttünk, hogy veszünk egy hűsítő jégkrémet. Arra számítottunk, hogy kígyózni fog a sor a büfé előtt, de tévedtünk. Mindössze egyetlen család üldögélt a padon fagyit majszolva. Nem sokkal később jöttünk rá, hogy azért kihalt a Libegő környéke, mert ottjártunkkor hétköznap nem közlekedett.

A Libegő végállomásától csak egy karnyújtásnyira van az Erzsébet-kilátó (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A szállodások nagylelkű adománya

A rövid pihenőt követően újult erővel vágtunk neki a János-hegyre vezető kaptatónak. Bár már nem először tettük meg ezt a sétát, most is percekig álltunk az Erzsébet-kilátó előtt, és csodáltuk az épület harmóniáját. A kilátón első ránézésre látszik, hogy gondos tervezőmunka eredménye, amely egyszerre roppant praktikus és páratlanul esztétikus.

Bár a város vezetői egy monumentális építményt szerettek volna a hegy tetején látni, hogy így adózzanak Erzsébet királyné emlékének, Klunzinger Pál és Schulek Frigyes munkája nyomán egy olyan építészeti remekmű született, amely a hely adottságait maximálisan figyelembe veszi, és szépen illeszkedik a környezetbe.

A Turisták Lapja 1911-ben ír arról, hogy ezt hogyan érték el a tervezők: „A torony külalakja akként van tartva, hogy kerek alapformája folytán minden oldalról egyformán hat. Az erőteljes főtagozódás folytán a formahatás éppen oly kedvező a közelről tekintve, csak hogy akkor a szeretettel átgondolt részletek harmonikus módon összekötik a daczos faltömegeket és ezzel a hatást fokozzák.”

Meredek emelkedőn visz az út a kilátóhoz (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A torony kerek formájának köszönhetően minden oldalról egyformán hat (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

De hogyan kapcsolódik a helyhez Sisi? A magyarok egyik kedvenc uralkodója 1882 során többször is ellátogatott a János-hegyre, hogy az akkori fa messzelátóból letekinthessen a városra. Már 1885-ben felvetődött, hogy az akkori kilátót egy masszívabbra kellene cserélni. Egy évvel később „a Magyar Turista Egyesület Budapesti Osztálya átiratban fordult a székesfőváros tanácsához, kérve, hogy a fővároshoz nem méltó messzelátó helyébe, szilárd kőkilátót építsen” (Turisták Lapja, 1911, 23. évfolyam). Egyre több oldalról fogalmazódott meg tehát az igény egy új kilátó építésére.

Az ügynek a végső lökést az 1902-ben Budapesten megrendezett nemzetközi szállodakongresszus adta meg. Ennek során ugyanis a résztvevők a János-hegyre is ellátogattak. Ekkor Glück Frigyes szállodatulajdonos, aki Halmos János akkori polgármester jó barátja volt, a jelenlévők elé terjesztette az új épület tervét, és jelentős összeget ajánlott fel a megépítésére. Glück Frigyes a pénzadomány nyomán a kongresszus tagjai és a budapesti vendéglősök egyesületében gyűjtést rendezett, amelynek eredményeként 53 ezer koronát szedett össze és adott át Halmos Jánosnak.

A kilátó nem épült volna meg Glück Frigyes nagylelkű kezdeményezése nélkül (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A torony névadójának, Erzsébet királyné látogatásának tiszteletére emléktáblát állítottak (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Képek is emékeztetnek rá, kiknek köszönhetjük az Erzsébet-kilátót (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Egy álom megvalósulása

Az épület megépítéséhez szükséges maradék összeget 1904-ben sikerült előteremtenie a város vezetésének. Bár eredetileg pályázatot akartak kiírni a kilátó megtervezésére, amelynek elbírálására Schulek Frigyest kérték volna föl, végül ezt az ötletet az idő szorítása miatt elvetették. A polgármester a fővárosi mérnöki hivatalt bízta meg a munkával. Az első terveket még korábban visszautasították, mivel ezek túlságosan hasonlítottak más nyugat-európai kilátókhoz, illetve nem idomultak a hegy alakjához. Végül 1906-ban Klunzinger Pál állt elő olyan tervvázlattal, amelyhez Schulek Frigyes is megadta az elvi hozzájárulását.

Ezután elkészítették a költségvetést is, amely összesen 180 ezer koronára rúgott. A városnak tehát 127 ezer koronával kellett kiegészítenie a szállodások adományát. Végül „1908 június 7-én a főváros és a sajtó képviselőinek jelenlétében megtörtént az első kapavágás, az építés nehéz munkája megkezdődött és a téli hónapokban fél-fél évi szünettől eltekintve szakadatlanul folyt 1910. évi szeptember 8-ig, a mely napon a kilátótorony ünnepélyes átadása és a zárókő elhelyezése szép ünnepségek keretében megtörtént.”

A kilátó 110 évvel ezelőtti átadását emléktábla őrzi (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A torony burkolásához kizárólag természetes követ használtak: az alsó részhez pilisborosjenői homokkövet, a felsőhöz budakalászi mészkövet. Az alsó emeletet egyenetlen felszínű, alig megdolgozott, szabálytalan alakú sziklatömbökből építették, míg a felsőt szabályosan faragott, finoman megmunkált, rétegesen elhelyezett kövekből készítették.

A torony alsó részét homokkővel, a felső részét mészkővel borították (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A költségek azonban nem álltak meg az eredetileg tervezett 180 ezer koronánál. Schulek ugyanis az építkezés közben megváltoztatta a tervet. A torony eredetileg kúpszerű tetőben záródott volna. Indítványozta, hogy a jobb kihasználhatóság érdekében, a művészi érték megtartása mellett képezzenek ki két teraszt a kúpszerű tető helyett. Bár nehéz volt meggyőzni az illetékeseket a változásokról, amely 60 ezer korona pluszköltséget okozott, a vezetőség elfogadta a javaslatot.

A torony eredetileg kúpszerű tetőben záródott volna, de Schulek Frigyes javaslatára helyette két teraszt alakítottak ki (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Indulás: 134 lépcsőfokot kell legyőzni (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A belső térben megismerhetjük az építmény múltját (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az egyedi ablakok és a különleges padlóburkolat is fokozza az élményt (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Ha már eljöttünk, mindent gondosan elolvasunk (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Minden kényelem adott a kikapcsolódáshoz (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Impozáns építményt tervezett Schulek Frigyes (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Nem is tűnik annyira vészesnek, ezt könnyen le fogjuk győzni (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Aki elfárad, megpihenhet az ablakfülkékben kialakított padokon (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Már  az alsó teraszról is lenyűgöző a panoráma (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az ajtókon, ablakokon beáradó fény csodálatosan megvilágítja a belső teret (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Innen különleges nézőpontból látjuk a várost (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Magyar zászló lobog az építmény tetején (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Egyedülálló körpanoráma

Akár az alsó, akár a felső teraszról csodáltuk a kilátást, egyetértettünk abban, hogy a módosítás zseniális ötlet volt. Szép, tiszta idő volt, így messzire el lehetett látni. Nem győztünk betelni a látvánnyal: délkeletre az Alföld terült el előttünk Cegléd és Dunaföldvár városáig. Délnyugatra Törökbálint, Biatorbágy és Székesfehérvár körvonalait ismertük fel a Velencei tóig. Nyugatra Budakeszi és Páty, valamint a Vértes hegység vonulata tárult a szemünk elé, észak-nyugatra Nagykovácsi és a Nagy-Szénás-hegy.

Északra tőlünk a Pilis csúcsai magasodtak, északkeletre a Rózsadomb és a Hármashatár-hegy. Keletre a Mátra és a Bükk látképe fogadott minket. Ez a körpanoráma egy körülbelül 75 kilométeres sugarú kört ad. Bár nekünk nem sikerült felfedeznünk, de állítólag kedvező megvilágítás mellett a kilátóból a Magas-Tátráig is el lehet látni. Korabeli adatok szerint a hegy csúcsait első ízben 1900-ban Hermann Hugó, a komprachi vasgyár volt igazgatója pillantotta meg.

A lélegzetelállító kilátásban szívesen gyönyörködnek a turisták is és a pestbuda.hu újságírója is (előtérben, kisbabával) (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Tiszta időben a szerencsések a Magas-Tátráig is elláthatnak (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

75 kilométeres sugarú körpanoráma nyílik a kilátóból (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Lefelé gyorsabban lehet haladni (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Érdemes kívülről is még egyszer körbejárni az épületet: az ablakok közötti díszes oszlopfők is emelik a látványt (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Csodálatos perspektívák (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Megújulás

Az 1910-es években még közel sem volt olyan kiépített az infrastruktúra a János-hegyre, mint napjainkban. Bár Sisi pár évtizeddel korábban járt a hegyen, őt is hasonló állapotok fogadhatták: „Árnyas, kilátást nyújtó kocsiutak vezetnek a Svábhegy felől és a budakeszi útról a vendéglő platójáig, mely 50 méternyire van a tető alatt. Változatos, jól gondozott gyalogutak vezetnek a hegy ormára, éppen úgy a Svábhegy vagy Zúgliget, mint a budakeszi országút felől. A hegy megmászása a választott út minősége szerint fél-másfél órát igényel. Kívánatos volna útmutatótáblák felállítása a gyalogutak alsó végén, mert a tájékozatlan kiránduló nagyon is érzi ezek hiányát, a vidékkel ismerőst pedig sok kérdéssel halmozzák el azok, kik az utat nem ismerik” (Turisták Lapja, 1911., 23. évfolyam).

A hiányolt útjelző táblák azóta kikerültek annak az átfogó munkának köszönhetően, amelynek során a XII. kerületi önkormányzat a Pilis Parkerdő Zrt.-vel közösen felújította a kilátót, és rendezte annak szűkebb és tágabb környezetét. A 2001-től kezdődő felújítások során megszüntették az életveszélyes állapotokat. Erre azért volt szükség, mert a rendszerváltozás előtti években a kilátó tetejére egy olyan súlyos vörös csillagot szereltek, amely meggyengítette az épület szerkezetét. A felújítás során nemcsak az így meglazult köveket cserélték ki, hanem többek között a díszvilágítást is korszerűsítették, illetve a kilátó melletti erdőőri lakot is megújították.

Az Erzsébet-kilátó szerkezete súlyosan megsérült a túlméretezett vörös csillagtól (Fotó: Fortepan/Képszám: 11584)

Nyitókép: Az Erzsébet-kilátó a János-hegyen (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)