A német hadsereg 1945. január 18-án az utolsó budapesti hidakat is felrobbantotta. A két városrész között a kapcsolat megszakadt. Miután a fővárosban 1945. február 13-án elhallgattak a fegyverek, nagy szükség volt valamilyen közlekedésre a két part között. A csónakok és egyéb vízi alkalmasságok nem tudták a várost kiszolgálni, ideiglenes hidakra volt szükség. 

Buda és Pest között több ilyen is épült 1945-ben, a Margit-szigeten keresztül vezetett a Manci híd, majd a Ferenc József híd és a Horthy híd roncsain ideiglenes szerkezeteket épített a Vörös Hadsereg. 

A Műegyetem előtt 1945 októberében a Vörös Hadsereg által 24 óra alatt felállított híd. Ezt eleve nem járműveknek, hanem csak gyalogosoknak szánták (Fotó: Képes Figyelő, 1945. október 13.)

A belvárosban is szükség volt egy átkelőre, olyanra, amelyen buszok és teherjárművek is áthajthattak. A választás a Petőfi és a Döbrentei tér közötti Duna-szakaszra esett. 

Az idő szorított, mert csak akkor lehetett nekikezdeni a legkevésbé sérült Ferenc József híd rendbehozásának, amikor ez az új pontonhíd elkészült, mert csak ennek megnyitása után volt mód elbontani a Ferenc József híd roncsaira épített szükséghidat. 

Az új pontonhíd szerkezetének szerelése szeptember 17-én kezdődött. A híd tehát pontonokon úszott, hasonlóan ahhoz az ideiglenes átkelőhöz, amely a Lánchíd előtt szolgálta a várost. A szerkezetben egy 75 méteres kinyitható részt alakítottak ki a hajók áthaladására. A tervekben november eleji megnyitással számoltak, tudva azt, hogy télre ezeket az ideiglenes szerkezeteket el kell bontani, mert a jég tönkreteszi azokat. Abban reménykedtek a szakemberek, hogy az új pontonhidat novembertől legalább addig a helyén lehet hagyni, amíg a Kossuth híd el nem készül.

A Ferenc József híd roncsaira felépített szükséghíd 1945-ben (Fotó: Fortepan/Military Museum of Southern New England)

Maga a Petőfi téri pontonhíd 34 pontonon, azaz a folyóban egymástól egyenlő távolságban lehorgonyzott hajón feküdt. A kocsiútja 6 méter széles volt, amelyhez mind a két oldalon másfél-másfél mérteres járda kapcsolódott, tehát alig volt keskenyebb a Lánchídnál. Az anyaga jórészt a házakból és a hidakból kimentett vas és fa volt, hiszen alig volt szabad nyersanyag az országban. 

A kész hidat végül 1945. november 18-án adták át. Ezen jártak keresztül az autóbuszok, és a teherforgalmat is ide irányították át. A hidat már az építés alatt elnevezte a pesti utca Böske hídnak.

A megnyitásról és a híd becenevéről így írt a Kossuth Népe című újság 1945. november 20-án: 

„A pesti néphumor máris elkeresztelte az új hidat. Ha a Margithíd melletti cölöphidat Mancinak becézik, miért ne lehetne Bözsi a neve az Erzsébet- híd fölötti újszülött pontonhídnak, – így okoskodik a nép szája... 
Az új híd, nevezzük hivatalosan Petőfi-hídnak, megnyitásán kedves jelenetek játszódtak le: a hídfőknél kitett urnákban halomba gyűltek a bankjegyek a hídépítők felruházására. A munkások engedélyt kaptak gyűjtésre s a hálás közönség, amely vasárnapi kirándulásként eljött megnézni új hidunkat, szívesen és szeretettel adakozott, hogy legyen miből téliruhát venni a hídépítő munkásoknak.”

A rendszeres közlekedés csak november 21-én indult meg, ekkortól ezen a hídon keresztül járt az 1-es és az 5-ös busz. 

A hajó előtt megnyitják a Petőfi pontonhidat 1947-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 78580)

A forgalma hatalmas volt, hiszen a legtöbb szükséghíddal ellentétben buszok és autók is átkelhettek rajta. A híd 1946. január 11-ig maradt nyitva, ekkor azonban a jégzajlás az összes ideiglenes szerkezetet elvitte. Egy hétre ismét elszakadt egymástól Pest és Buda, de 1946. január 18-án megnyílt az élet hídja, a Kossuth híd. 

A Petőfi pontonhidat később kijavították, tavasszal ismét összeállították, és egészen 1949 novemberéig, a Lánchíd átadásáig használták a budapestiek. 

Nem szép, de rendkívül hasznos szerkezet volt a Petőfi pontonhíd (Fotó: Fortepan/Képszám: 162487)

Miután 1949. november 20-án elkészült a Lánchíd, a pontonhidat a következő tavasszal már nem a Petőfi és a Döbrentei tér között állították fel, hanem átszállították a Boráros térre, ahol a szintén 1945 januárjában felrobbantott Horthy Miklós híd helyett, annak újjáépítésig szolgálta a forgalmat. A belvárosi tér – és nagy költőnk – nevét az új helyen felállított ideiglenes átkelő is megörökölte, s ezt az elnevezést kapta végül az 1952. november 22-én megnyitott Petőfi híd is, amely a pesti Boráros teret köti össze a budai Goldmann György térrel.

Nyitókép: A Petőfi híd, a háttérben az újjáépítés alatti Lánchíd (Fotó: Fortepan/Magyar Rendőr)