Budapest közismerten rengeteget köszönhet József nádornak, a legmagyarabb Habsburgnak, széles körű városfejlesztési tevékenysége kiterjedt a Duna mindkét partjára. Személyéről, magánéletéről viszont már kevesebbet tudunk, pedig azok is hatással voltak a város alakulására. Három felesége is volt, mert sajnos az első és a második is elhunyt szülés után gyermekágyi lázban: az elsőtől, Alexandra Pavlovna orosz nagyhercegnőtől egy lánya, a másodiktól, Hermina Anhalti hercegnőtől pedig egy fiú és egy lány (ikrek) születtek.

Barabás Miklós: József nádor (Forrás: Magyar Nemzeti Galéria)

Harmadik feleségétől, Mária Dorottya württembergi hercegnőtől már nem született gyermeke, de ő segített felnevelni a félárván maradt ikreket: Istvánt és Herminát. Katolikus hitben nevelték őket, a mélyen vallásos Hermina pedig az apácaéletet választotta. Egy prágai kolostor főapátnője lett, és messze földön híres volt jótékonyságáról. Sajnos mindössze huszonöt évesen 1842. február 13-án elhunyt.

Ismeretlen festő: Hermina Amália főhercegnő (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum)

A tragédia lesújtotta a már idős nádort, az őt kedvelő pesti polgárok pedig elhatározták, hogy összefognak egy emlékkápolna építéséért. A Heinrich fivérek felajánlották a Városliget szomszédságában álló telküket e célra – hiszen Hermina előszeretettel sétálgatott errefelé –, az építkezés anyagi hátterét pedig a Tomola Ferdinánd műlapkereskedő által szervezett gyűjtés teremtette meg. A tervek elkészítését a korszak legtöbbet foglalkoztatott építésze, Hild József vállalta magára. Noha a klasszicizmus mestere volt, és Pesten közel ezer épület tervét készítette e stílusban, ennél a kápolnánál bebizonyította, hogy nemcsak a tömegtermeléshez ért, de érzékeny az idők változásaira is.

Myskovszky Viktor: A Hermina-kápolna a pesti Városligetben (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1865. október 29.)

Az 1840-es években ugyanis hazánkban is elkezdett terjedni a romantika, előbb annak gótizáló változata, mely Angliából indult hódító útjára. A szigetországban már a XVIII. század közepén felütötte fejét a Gothic Revival, vagyis a gótika újjászületése, mely a középkor iránti nosztalgiából táplálkozott. Itt még nem a neogótikával állunk szemben, az építészek ekkor még nem követték pontosan a XIII–XIV. századi formákat, inkább csak a középkori hangulatot idézték meg. A csúcsíveket, a gótika legfőbb ismérvét ettől függetlenül természetesen előszeretettel használták.

A kápolna szentélyének ablaka (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Hild József is hegyes csúcsívben záródó ajtó- és ablaknyílásokat tervezett a kőhomlokzatú épületre, melynek alapkövét 1842. október 10-én tették le. A kápolna egészen kis méretű és téglalap alaprajzú, végében a szentély is egyenesen záródik, és csupán egy leheletnyit nyúlik hátra az épületből. Hosszabbik oldalával vetekszik viszont a magassága, amit az alatta lévő kripta még tovább fokoz, hiszen ezáltal a kápolna mintegy emelvényre került. Sarkait és oldalfalait pillérek erősítik, melyek a párkány fölé nyúlva szintén függőleges hangsúlyt adnak az épületnek. A párkány alatt csúcsíves ívsor díszíti a homlokzatot, fölötte pedig szemet gyönyörködtető, kőrácsos mellvéd húzódik a pillérek között.

A kápolna oldalhomlokzata (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A nyeregtető meglehetősen laposszöget zár be, és a főbejárat fölötti, téglával burkolt torony sem különösebben magas, ráadásul azt is lapos sisak fedi. Ezek talán azt jelzik, hogy Hild ismerte az angol gótikát, az ilyen toronyformák ugyanis ott voltak divatban. Oldalfalain és a szentélyben is egy-egy csúcsíves ablak nyílik, és hasonló a bejárata is, bár mérete jóval nagyobb. Utóbbit fakapu tölti ki, melynek ívében úgynevezett mérműves ablakokat, felül pedig háromkaréjos ablakot képeztek ki. A kétszárnyú kapuk felületét betétlapok töltik ki. A kripta miatt kissé magasabban nyíló bejárathoz lépcsősor vezet fel. A kripta is kap természetes megvilágítást, a sokszög záródású ablakokon át jut be a fény, illetve a jobb oldalhomlokzat közepén lévő bejárata is hasonló formát mutat.

A kápolna gótikus kapuja (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A kápolna belső tere háromhajós elrendezésű, a főhajó végében helyezkedik el a szentély, melynek két oldalán egy kápolna és egy sekrestye található. Az apró épületben meg tudták oldani, hogy a bejárat fölött orgonakarzatot is kialakítottak. Egyébként az egész teret meredek, bordás keresztboltozat fedi, mely karcsú pillérekre támaszkodik. Az oldalfalakat Johann Meixner bécsi szobrász konzolokon álló művei díszítik, a szentélyben pedig Szűz Máriát ábrázoló festmény – Novotny János alkotása – látható, a kápolna titulusa ugyanis a Szeplőtelen fogantatás. Az oltárépítmény fölött és az oldalfalakon is gyönyörű üvegablakok varázsolják még színesebbé az egyébként a barna több árnyalatára festett falakat. A XX. században tovább bővült a műalkotások sora, 1934-ben ugyanis Kontuly Béla készített freskókat a sekrestye és a kápolna falára.

A belső teret magas boltozat fedi (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Az alapkőletétel után a valódi építkezés még váratott magára, csak 1843-ben kezdődtek el a munkálatok. Meglehetősen lassan is haladtak, ráadásul az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményei is hátráltatták. Végül 1856. szeptember 8-án szentelte fel Scitovszky János esztergomi érsek, a misén pedig maga Liszt Ferenc is játszott. Ezt a nagy eseményt 1989 óta emléktábla is hirdeti a kápolna bejárata mellett.

A nyitóképen: A Hermina-kápolna 1895 körül. Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.068