Fischer Józsefet (1873–1942) „lágymányosi” jelzővel különbözteti meg a szakirodalom a hazai modern építészet jelentős alakjától (Fischer József, 1901–1995). Az előnevet azzal érdemelte ki, hogy házaival alapvetően hozzájárult az újbudai Lágymányos hangulatának kialakításához. Az 1837. február 11-én született Fischer József Budapesten tanult, és ott kapott építőmesteri oklevelet 1897-ben. Kauser József művezetőjeként dolgozott, egyebek többek között a Szent István-bazilika befejezésén. 1897 és 1901 között Párizsba utazott, és az École des Beaux Arts-on tanult Jean-Louis Pascal tanítványaként.  

Fischer József portréja (Forrás: oszk.hu)

Miután hazatért, 1901–1905 között Scheer (Gondos) Izidorral dolgozott. Közös tervük volt többek közt az V. kerületi Pesti Barnabás u. 6. szám alatti Staffenberg-ház, melyet Maróti Géza gyönyörűen faragott domborművei díszítenek. 

Fischer József legjelentősebb munkái kétségtelenül Lágymányoshoz kötődnek. Lágymányos mocsaras-lápos terület volt a XX. század elejéig. A lecsapolása utáni rendezési terv elkészítésében Fischer József is részt vett Detoma Alfonz építésszel, akivel időközben irodát nyitott, és 1912-ig együtt dolgozott vele.

A mai Móricz Zsigmond körtér 2. szám alatti 1906-ban tervezett ház (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Móricz Zsigmond körtér közlekedési csomóponttá alakult a XX. század elején, és ez a fellendülés az építkezésekre is hatott. Fischernek és Detomának sok munkát adott ez az időszak.  A Fehérvári út mentén számos bérpalota éppen ebben az időben épült. Kiemelkedtek közös terveik közül az 1906-ban tervezett Móricz Zsigmond körtér 1. és 2. szám alatti épületek (akkor Fehérvári út 47–49.).  A Móricz Zsigmond körtér 2. számú háromszintes ház 1906 és 1909 között épült. A telek íves, a ház közép- és oldalrizalitokra tagozódott, eredetileg szecessziós és neoromán elemeket is mutatott. Egy ablaktengelynyi résszel folytatódott valamikor a bal oldali oldalrizalit, ennek oka vélhetően a telek formája lehetett.

Egy nagyon impozáns magastetőt alakítottak ki a középrizalit felett, amelyet egy vörösréz zászló zárt le, rajta Fischer monogramjával. A homlokzatot több helyen Zsolnay majolika díszítette, és kiemelkedően szépek voltak a faragott fabetétes ablakok.

Ebben a házban élt maga Fischer József is a családjával, velük lakott édesanyja is, akiről egy egész alakos szobrot készíttetett, amit a főhomlokzat második emeletének magasságában helyeztek el. Felette pedig egy aranyozott számozású napóra volt. A ház főbejárata a román stílusú templomok kapubélletét idézte. A tervezés aprólékosságát mutatja, hogy a vízelvezető rendszert míves szecessziós bádogdíszítéssel látták el.

A Móricz Zsigmond körtér 1. szám alatti ház 1910 előtt (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Fischer-bérház 1956. november 5-én, a második szovjet intervencióban a körtéri harcok legnagyobb áldozata lett. Az 1950-es években a házat újjáépítették, de érthetetlen módon úgy, hogy csak az épület jobb oldali rizalitját hagyták meg, és ehhez építettek egy modern épületet.

Ugyancsak 1906 és 1909 között épült a szintén háromemeletes szomszédos bérház a Móricz Zsigmond körtér 1. szám alatt, ami azonban sértetlen maradt a harcok során. Ebben az épületben volt egyébként Detoma Alfonz és családja lakása is.

Az 1956-os eseményekben szétlőtt épületet később nem az eredeti tervek szerint állították helyre (Forrás: Fortepan/Képszám: 1066) 

Detomával közös épületeik egy nagy sétával megtekinthetőek. Ilyen például a Bartók Béla út 31., 33., Villányi út 4., Fadrusz u. 5., Ménesi út 23. alatti saját műtermes lakóháza és a Gellérthegy u. 13. szám alatti Ripka-villa (dr. Ripka Ferenc egykori főpolgármester háza). 

A Ripka-ház a Gellérthegy utcában (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A XX. század elejét a megnövekedett lakosságszám és a tömeges lakásigény jellemezte, így akárcsak szerte Európában, nálunk is lendületet vettek a bérházépítések. A magánszemélyek a mind drágább telkeket és az építési árakat egyre kevésbé tudták megfizetni. A házépítésekre társasházi szövetkezetek alakultak.

A Móricz Zsigmond körtér 1. és 2. számú épületei. Balra látható a félbevágott 2. számú épület (Fotó: pestbuda.hu)

A szövetkezeti formában épült házak az 1920-as évek derekától alapvetően meghatározták Fischer József építészetét. Több nagy lágymányosi épülettömböt tervezett 1926–1929 között, ilyen a Bartók Béla út 22. – Zenta utca 1–5. – Budafoki út 17. által határolt területen lévő, illetve a Vak Bottyán utca 1–5. szám alatti monumentális bérházcsoport.

    A Bartók Béla út 33. számú ház 1910-ben (egykor Fehérvári út 31. ) Női alakos domborművekkel díszített ház, földszintjén kárpitos, fodrász, élelmiszerüzlet, borozó, előtte kézikocsik (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Fischer József tervezte, mai címe szerint Budafoki út 17/a–c. alatti társasház építője Hubert Richárd építőmester volt.  A szabálytalan U alakú tömb három épületszárnyból áll. Az épületek homlokzatán díszítés nem látható, de a meanderes, hullámzó alaprajz nagyon mozgalmassá teszi az összképet. Kiemelkedően szépek a 4+1 tengelyes utcai homlokzatok, az íves sarkok és íves zárt erkélyek.

A ház első lakói a régió gazdagabb közép- és felsőosztályából kerültek ki, így mérnökök, miniszteri tanácsosok, orvosok, gyógyszerészek, katonatisztek, ügyvéd, egyetemi tanár, rendőrtanácsos, gyárigazgató, helyettes államtitkár, miniszteri titkár, festőművész is lakott a Mérnökök Háza néven is ismert épületben. Egyébként Fischernek és Hubertnek is volt tulajdonjoga a házban több üzlethelyiség és lakás tekintetében.

A XI. Budafoki út 17. számú épülettömb, a Mérnökök Háza napjainkban (Fotó: pestbuda.hu)

A Budafoki útról a Bartók Béla út irányába felkanyarodva a Zenta utca 1–5. szám alatti utcahossznyi épület jól mutatja a társasházépítő szövetkezetek szándékát, melyek lényegesnek tartották, hogy jó tájolású telkeket vásároljanak meg. A többszintes bérházak kialakításánál általában fontosnak tartották az építtetők a kertvárosi jelleg megőrzését is.

Az előudvaros társasházcsoport 1926 és 1928 között épült. Fischer arra törekedett, hogy a lakások világosak legyenek, és a folyókanyarulatokra emlékeztető úgynevezett meanderes beépítések segítségével elérte, hogy zárt udvarra egy lakószoba se nézzen. Az egészséges lakókörnyezetet az előkertekkel és az utca felé nyitott franciaudvarokkal biztosította. 

A XI. Zenta utca 5. szám alatti társasház (Forrás: Lechner Tudásközpont)

A háznak a Zenta utca felől négy, a Budafoki út felől egy előudvara van. A magastetős és függőfolyosós épületben 2-4 szobás lakásokat alakított ki a tervező. Folyosókra kizárólag az egykori cselédszobák néztek. A homlokzat hullámzó hatású, melyet félköríves erkélyek és lekerekített sarok, valamint sűrű osztatú ablakok jellemeznek. A két szélső épület egymás tükörképe.  A Zenta utca 5. számú ház egyik híres lakója volt dr. Rásonyi László turkológus, aki jelentős eredményeket ért el a magyar kultúra törökországi megismertetésében.

A Zenta utca 1–5. számú épületek napjainkban (Fotó: pestbuda.hu)

Különbözik az egésztől a középen elhelyezett Zenta utca 3., amelyet kislakásos bérháznak szántak. Itt lakott a két szélső szárnyban élő lakók kiszolgálószemélyzete, és a közeli Műszaki Egyetem tanítói pedig szobákat béreltek a házban. Itt működött a Kis Rabló Étterem, melynek jellegzetesek voltak a szép ablakai a kör alakú ólomüveg betéttel.

Fischer József 1901-től 1942-es haláláig körülbelül 25 bérházat tervezett, jelentős részük ma is épségben látható. 

Nyitókép: A mai Móricz Zsigmond körtér 1. és 2. számú házait Fischer József Detoma Alfonzzal tervezte (Forrás: hungaricana.hu)