A Bajza utca elején a környezetéből kitűnve szinte világít a nemrégiben átadott Walter Rózsi-villa. Pedig néhány évvel ezelőtt még ez is csak egy szürke épület volt: hosszú ideig a Belügyminisztérium Központi Kórházhoz tartozott, mely óvodaként és gyermekorvosi rendelőként hasznosította és alaposan át is építtette. A kórház 2009-ben költözött ki belőle, ezt követően pedig az egykor csodálatos villa állapota rohamosan romlani kezdett.

Az épület a felújítás előtt (Forrás: Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ, Fotó: Hack Róbert)

Egy 2017-es kormányhatározattal csillant meg a reménysugár, hogy sorsa jobbra fordulhat: a következő évben a Magyar Művészeti Akadémiához csatolt Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ kapta meg, az egykori kórház többi épületével együtt. A Magyar Építészeti Múzeumot 1968-ban alapították, de saját kiállítóteremmel ez idáig nem rendelkezett, így valóságos ünnep volt számukra az épület átadása. Készültek is rá, a helyreállítás kezdetétől Villanaplót vezettek, amelyben bemutatták a leendő kiállítóhelyük történetét, a kutatás módszereit, a friss eredményeket, illetve a munkálatokkal kapcsolatos érdekességeket.

A villa belső tere a felújítás közben (Forrás: Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ, Fotó: Hack Róbert)

A kutatásokban segítségükre volt a két világháború közötti sajtó is – az 1936-ban emelt villát szinte mindenhol csak az operaénekes villájaként említették. Ez indította a Múzeumot arra, hogy az új épületnek a Walter Rózsi-villa nevet adják. Kétségtelen, hogy ő volt a család leghíresebb tagja, de itt lakott még a férj, Radó Géza textilkereskedő, a Latin–Magyar Bank vezérigazgatója és Marika lányuk is. Bár valójában egy reprezentatív épületről van szó, ami nem csak hármójuknak épült: négyszintes, 260 négyzetméter alapterületű, melyhez még pince és tetőterasz is tartozik.

A villáról készített makett is megtekinthető a múzeumban (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A tervezéssel a modern építészet egyik hazai úttörőjét, Fischer Józsefet bízták meg, aki a munkálatokba bevonta feleségét, Pécsi Esztert is – ő ugyanis statikus volt, az ország első mérnöknője. Gyorsan dolgoztak: 1936 első két hónapjában elkészítették a terveket, amelyek alapján a nyár végére fel is épült a ház. Elveikhez híven itt is a modern építészet előírásait követték, melynek lényege, hogy jól használható épületek szülessenek, méghozzá olcsón.

Eredendően szociális célkitűzései voltak a modern mozgalomnak: az Európában az I. világháború után égetővé váló lakáshiányt minél hatékonyabban kezelni. Ebből következett, hogy az esztétikája és térhasználata is különbözött az addig megszokott épületektől: díszítetlen, fehér falak, vízszintes tájolású szalagablakok, a funkcióhoz igazított alaprajz (és nem fordítva, mint korábban), lábakra állított homlokzat és lapos tető voltak a jellemzői.

Fischer József és Pécsi Eszter munka közben, 1930-as évek (Forrás: Szabóné Fischer Zsuzsanna, memmdk.hu)

Ezek mind érvényesültek is a villán, és a mostani helyreállításnak köszönhetően újra láthatóvá is váltak. Az épület visszakapta eredeti beosztását: a pincében és a földszinten kiszolgálóhelyiségek találhatók, az első emelet volt a társasági élet helyszíne, amely tágas étkezőt, szalont és teraszt foglalt magába.

A második emeletet viszont már csak a család használta: külön szobája volt Marikának, a férjnek és a feleségnek is. Kialakítottak persze fürdőszobát és gardróbot is, a lapos tetőt pedig napozóteraszként is lehetett használni – igaz oda csak egy szűk csigalépcső vezet fel. Mégis érdemes oda felmenni, hiszen csodálatos látvány tárul a szem elé: a Városligeti fasor mindkét temploma új nézőpontból figyelhető meg. Utólag, a világháborúra készülve egy légoltalmi pincét is beépítettek a villába.

Kilátás a tetőteraszról, a háttérben a Városligeti fasori református templom, jobb szélen Kokas László építész (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A helyreállítás viszont már a kiállítások céljára készült, tehát a helyiségek nem kapták vissza eredeti funkciójukat. A múzeum első állandó tárlatát, mely a Színtér és lakótér – Modern lakóházak Magyarországon 1928–1945 címet viseli, mégis úgy rendezték be, hogy az eredeti használatot is ismerteti: a gyerekszobában ismerhetjük meg például a korszak játékait, a férj szobájában a munka világát – itt a Fischer házaspár építészi munkásságát mutatják be –, Walter Rózsiéban pedig a korabeli komfortot. A szalonban előadótermet rendeztek be, az étkező pedig fogadások számára is kitűnő.

Walter Rózsi egykori szobája (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Előadóterem az egykori szalonban (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A múzeum munkatársai – többek között Ritoók Pál főmuzeológus, Sebestyén Ágnes Anna és Magyaróvári Fanni – a kiállításon kívül az épület felújításához is fontos kutatásokat végeztek. A már említett sajtótermékeken kívül számos archív fotót is tanulmányoztak, amelyek szintén sok hasznos információval szolgáltak az eredeti állapotokról. Kokas László építésztől pedig a kivitelezéssel kapcsolatos műhelytitkokat ismerhettünk meg.

Míg a Fischer házaspár bő fél év alatt megtervezte és felépítette a villát, a helyreállítása összesen mintegy három évbe telt. Mégis megérte a hosszabb idő, hiszen így számos eredeti épületelem maradhatott a helyén, melyeknek restaurátorok adták vissza a régi fényét. Ilyen például az első emeletre vezető kőlépcső vagy az a diófa korlát, amelyet a másodikra fellépcsőzve foghatunk. A helyiségek többségében korabeli lámpák függnek a mennyezetről, melyek – bár eredetileg nem ide készültek – változatos kialakításukkal a kor sokszínűségéről is mesélnek.

A második emeletre vezető lépcső (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A Walter Rózsi-villába ellátogatni tehát nagyszerű élmény lehet: a modern építészet kedvelőinek magáért az épületért, de a kiállítások bárki számára érdekesen mutatják be a két világháború közötti mindennapi életet is.

A nyitóképen: A villa homlokzata a kert felől (Fotó: Nyirő Simon/MMA)