Nyaralásból tartottunk haza az állomásról, amikor rábukkantunk a XII. kerületben, a Győri út és az Avar utca sarkán egy furcsa kis építményre. Ezen a szakaszon a Déli pályaudvar sínpályája mellett csak egy kis gyalogosösvény van a házak és a jellegzetes, hullámos tetejű MÁV-kerítés között. Leginkább a helyiek és a kutyások használják – illetve azok a megszállott vonatbarátok, akik szeretnék nézni, hogy indulnak és érkeznek a vonatok, vagy a rendező pályaudvaron éppen mi újság. Ez utóbbi célcsoportnak, közülük is a legfiatalabbaknak épült e kis alkotás.

Semmi különös: egy fából szépen ácsolt kis ülőke, amibe belefér egy apró gyerek, így átlát a korláton, és a lába se fárad. Mellette a nagyobbacskáknak egy állóhely, hogy ők is kilássanak a betonperem felett. (Néhány lépéssel odébb egy pad is van, ugyanilyen célból.) A kis ülőkére felpingálva: vonatnéző. 

(Fotó: Viczián Zsófia)

Ezt találtuk öt éve, és a hely hamarosan törzshelyünkké vált. Minden évszakban meg lehetett itt állni bambulni a nagy gépeken. Akkor a neten is híre ment a vonatnézőnek. „Majd levágják, mert nem szabványos, és amúgy is a MÁV tulajdona a kerítés. Ha nem, akkor szétverik, de minimum összekenik kutyaszarral. Ha még azt sem, akkor majd valaki elkezd pénzt szedni érte” – jöttek hamarosan a borúlátó kommentek. Meg a lelkesek is: „Na, ezért is szeretem annyira ezt a várost! Én személy szerint is hálásan köszönöm annak, aki megcsinálta és annak, aki beküldte, közzétette.” 

Kissé félve mentünk vissza megnézni az ötéves évfordulón, vajon mi lehet régi kedvencünkkel. De örömmel jelenthetjük: minden rendben! Sőt, a hely kiegészült egy angol és egy (talán) vietnámi felirattal is, így igazi nemzetközi vonatnéző helyszínné vált!

Mi a titok? Valószínűleg a készítő (és karbantartó) ezermester a szomszédos ház lakója – erre sok jel utal. Ezúton köszönjük neki! De talán élteti az is, hogy ezt a helyet mindenki szereti: nemcsak a vonatok miatt, hanem azért is, mert valóban azt az érzést kelti, hogy Budapesten élni jó.