„Szerdán mintegy 500 munkás dolgozott a Baross téren, a főváros legforgalmasabb csomópontjának átépítésén. A múlt év augusztusa óta csaknem 30 ezer köbméter földet termeltek ki itt; még tízezer köbméternyi vár kitermelésre. A nyitott aluljáró lassan kialakul: jelentékeny részénél már elkészült a szigetelő védőfal és a betonozás” – írta a Népszabadság 1968. július 4-én. 

A főváros legnagyobb, legelegánsabb pályaudvarát eleve úgy kellett elhelyezni, hogy homlokzata a Rákóczi út tengelyébe, annak lezárásaként épüljön. A hatalmas indóház előtti teret a Vasminiszterről, Baross Gáborról nevezték el, és 1898-ban állították fel hatalmas szobrát. 

 Baross Gábor (1848–1892)

Baross Gábor 170 éve, 1848. július 6-án született. Azt, hogy kilencévnyi államtitkári és miniszteri ideje alatt mit tett, nehéz lenne felsorolni. Ha csak annyit mondanánk, hogy Széchenyi István közlekedési elképzeléseit ültette át a gyakorlatba, azzal sem tudnánk lefedni széles körű tevékenységét, pedig ez is herkulesi feladat volt. Állami kézbe vette a magyar vasútvonalak nagy részét, az utazást megfizethetővé tette a zónatarifa-rendszerrel, fejlesztette a hírközlést, a vízi és a közúti közlekedést, a fiumei kikötőt, vezetésével szabályozták a Vaskaput. Baross azonban ennél többet tett. Modern közlekedési és hírközlési infrastruktúrát teremtett Magyarországon, erősítette Budapest kereskedelmi szerepét, modernizálta az egész országot. 35 évesen nevezték ki államtitkárnak a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumban, majd 1886–89 között e tárca minisztere, illetve 1889-től fájdalmasan korai haláláig kereskedelemügyi miniszter. Korai halálát a túlhajszolt munka, és 1892-ben a Vaskapu munkálatainál összeszedett tüdőgyulladás okozták.

Az élet minden területén változást hozó, a kor technikai vívmányait sokakhoz eljuttató minisztert mindenki tisztelte, halálát a kortársak nagy csapásként élték meg. Nem meglepő tehát, hogy a hálás utókor e kiemelkedő államférfiről egy jelentős budapesti teret nevezett el. (Nem csak a vasút lett olcsóbb. Bevezettette például, hogy Budapesten a Posta szállítsa házhoz a csomagokat, a postákon nyilvános telefonkészülékek működtek, és akár a postákon is lehetett vasúti jegyet venni. Hiszen mindkettő állami cég…)

A Baross tér 1926-ban (Fotó: Fortepan) 

Ha megnézzük a XIX. század végi, XX. század eleji fotókat a Baross térről, tetszetős képet látunk. A villamosok egy kis parkot kerülnek meg, amely körülveszi a Vasminiszter szobrát, sok a fa, a virág, élhető, valódi nagyvárosi tér. 50 éve azonban a metróépítés és a Budapestet átszelő autópálya, az „országtengely” oltárán feláldozták ezt az idillt. A hatalmas föld alatti terekkel kialakított metróállomás, a keresztbe elhaladó felüljáró és a pályaudvar előtt elhaladó 2×3 sávos városi autópálya új minőségű teret hozott létre. Sőt, még Baross szobrát is száműzték. Persze a korabeli, már idézett cikk nem így ír erről: 

„A legizgalmasabb feladat a Keleti főbejáratánál a földalatti pénztárcsarnokának kiképzése. Ebhez le kell bontani az alsó téglafalat, amelyen a pályaudvar 200 tonna súlyú kapuzata nyugszik, s azt cölöpökre, vasbeton lábakra helyezik át. Itt lesz ugyanis az úgynevezett „nagy keringő” és a földalatti-pénztárcsarnok csatlakozása.”

A tér az 1960-as években (Fotó: Fortepan) 

Az 1970-es években a villamos is eltűnt, maradt a hatalmas, félig nyitott aluljárórendszer a maga szocializmusbeli lepusztult ürességével. A 4-es metró építése új lehetőséget adott az addigra teljesen lepusztult tér rendezésére. 2008 és 2014 között megújult mind a felszín, mind az aluljárórendszer. A felszínen valóban fontos dolgok történtek, például a térről is be lehet menni a pályaudvarra, Baross Gábor szobra visszakerült a helyére, a pályaudvar elé. Több helye van a gyalogosoknak, és a felszínen is el lehet jutni szinte mindenhová. Azonban két fontos dolog nem történt meg. Nem csökkentették a Rákóczi út forgalmát, az továbbra is egy átmenő autópálya, és ott maradt a felüljáró. 

Az aluljáró hatalmas dimenziói valahogy kihasználatlannak tűnnek, főleg más városokkal összevetve (Bécsben vagy akár Firenzében a pályaudvar alatti aluljárók város- és üzletközpontok). Itt is lehetett volna valami hasonló, színvonalas megoldást létrehozni a sok ezer négyzetméteres üres terület helyett.

Baross Gábor rövid, 44 évig tartó életében tett annyit az országért, hogy a nevét viselő tér szép és rendezett legyen, olyan, amilyennek ő akarta látni ezt az országot.