Írta: Andrássy Dorottya

2020. június 29. 17:00

Budapestnek több olyan kerülete van, amely nem csak az ott lakóknak vagy a lokálpatriótáknak kedves, hanem egészen egyedi atmoszférájával az oda látogatóba érkezőket is képes lenyűgözni. Újlipótváros egészen biztosan egyike ezeknek a városrészeknek.

Bár sokféle építészeti stílus találkozik a XIII. kerületnek e zöld parkokkal tarkított, modern házakkal beépített területén, Újlipótváros valahogyan mégis egységes képet mutat. Az érdeklődő csak úgy kapkodja a fejét a változatos homlokzatok láttán, és szeretne minél többet megtudni róluk. Bolla Zoltán 2019-ben megjelent könyve, az Újlipótváros építészete 1861-1945 ebben segít, a célja ugyanis a városrész építészetének a bemutatása.

Hatalmas mennyiségű adatállományt kellett feldolgozni a kötethez, amely 700 épületet mutat be, Bolla Zoltán fotóival illusztrálva. A szerzőnek nem célja a kerület összes épületének teljes körű leírása, gyakorlatilag egy fényképekkel gazdagon illusztrált katalógust kapunk a 2018-2019-es állapotokról, az építési adatokkal. Érdemes a belső borítóra is egy pillantásnál többet vetni, itt ugyanis azokból a házfalakon megjelenő táblákból láthatunk válogatást, amelyek a tervező építészek neveit tartalmazzák.

A könyv két részre osztható, az első közel negyven oldal a kerület kialakulását mutatja be korszakokra bontva, egészen az ókortól a második világháború végéig, ezt a fejezetet Bolla Zoltán és Kiss Attila közösen írták. Ma már nehéz elképzelni, hogy Újlipótváros egykor Pest egyik külkerületének számított, ahol gőzmalmokon, a Tüköry-féle serfőzdén és az Első Magyar Gépgyáron kívül halászkunyhók és üres telkek álltak. Ahogyan sok más helyen, itt is az utcanévtáblák árulkodnak régi történelmi kapcsolatokról, amelyeket mára már nagyrészt elfelejtettünk. A Vág, az Ipoly, a Garam, a Tátra utcák például a Felvidékhez köthetők, ahonnan évtizedekig szállítottak a fát a Dunán erre a területre.

A könyv borítója (Fotó: pestbuda.hu)

A könyv első részében bemutatott térképek különösen figyelemre méltók, hiszen általuk könnyen nyomon követhető a kerület fejlődése. Érdekes összehasonlítani az első térképet, amely egy, a városfalon kívül eső üres területet ábrázol 1737-ből, a kétszáz évvel későbbin pedig már egy szabályozott, merőleges utcákra felosztott városrészt látunk 1937-ből.

A fejezet zárásaként beillesztett, az építészeti stílusok szerint rajzolt térkép is hiánypótló, egy ilyen ábrázolás Budapest összes kerületére nézve hasznos lenne. Hasonlóan különlegesek a városrész szabályozásának távlati tervei vagy a kerület „tüdeje”, a Szent István park kialakulásának története. Az alapos kutatómunka eredményeként a homlokzatokon túl, a kapukon belépve a bérházak lakásfelosztásairól, szemét- és garázsigényeiről is képet kapunk, ami tovább gazdagítja korképünket.

A könyv második része maga az épületkatalógus, amely ábécésorrendben veszi végig az utcákat, és bemutatja a rajtuk lévő házakat. Mindegyikhez tartozik egy homlokzati fotó, ami esetenként archív fényképpel vagy eredeti tervrajzzal is kiegészül. Ezenkívül bepillantást nyerhetünk egyes lépcsőházakba, vagy megismerjük a homlokzat egy-egy fontosabb részletét.

A képek mellett számos adatot sorol fel a szerző: a pontos címen és helyrajzi számon kívül olvashatjuk az építés évét, az építész nevét, megtudhatjuk, ki az építtető, s a ház stílusáról és funkciójáról is kapunk infromációkat. A megjegyzésből pedig számos érdekesség derül ki, például, hogy melyik házban éltek híres lakók, vagy hol található imaház.

Ezeket az oldalakat végigböngészve biztosan kedvet kapunk nekiindulni, és felfedezni a környéket. Csak ne felejtsünk el kényelmes cipőt húzni!

Nyitókép: Bolla Zoltán: Újlipótváros építészete 1861-1945 című könyv borítója (Fotó: pestbuda.hu)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó