Az 1849-ben megnyitott Lánchíd világítása szinte soha nem volt megfelelő, mindig alulméretezett volt, és a díszkivilágítással is sok gond adódott, már amióta a hidat e célból is kivilágították.

A híd világítása az Eucharisztikus Világkongresszus alatt 1938-ban (Fotó: Fortepan/Képszám: 210289) 

A hídon teljesen csak 1915-ben lett elektromos a világítás, de ekkor még csak az úttestet és a járdát világították meg. A díszkivilágítás gondolata 1929-ben fogalmazódott meg, a terveket a Világítástechnikai Állomás el is készítette, de a konkrét megvalósítás éveket húzódott. A híd világítását 1937-ben felújították, ekkor kapott elsőként díszkivilágítást is. Az ünnepi fények felkapcsolását az olasz uralkodópár budapesti látogatásához kötötték – az uralkodópár 1937. május 19–22. között tartózkodott Budapesten –, a világítást azonban már május 4-től üzemeltették, sőt már korábban, 1937. április 24-én és 25-én, szombaton és vasárnap is végeztek próbákat, amelyek igazi látványosságnak számítottak. Egyik nap egy érdekes baleset is történt, amelyet így írt le a Magyarság című lap 1937. május 5-én:

„Kedden este a kiváncsiak tömege lepte el a Lánchíd budai és pesti oldalát s várták, hogy kigyulljanak a híd fényfüzérjei. A pesti parton Forgács Mátyás kereskedő is a kiváncsiak között volt. Forgács gépkocsin érkezett a Lánchídhoz és az AB 407 jelzésű, négyüléses Fiat-kocsiját a híd alatt helyezte el, az alsó rakodóparton, maga pedig felment a hídfőhöz. Abban a pillanatban, amikor felragyogott a Lánchíd díszkivilágítása, hatalmas csobbanás hallatszott a Dunapartról. Riadalom támadt, többen ijedten hajoltak ki a híd korlátján, hogy a csobbanásokát megállapítsák és Forgács Mátyás rémülten kiáltott fel: — Az autóm!... Beleesett az autóm a Dunába!”

Az érintett autó kiemelése a Dunából 1937-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 180617)

Az autós valószínűleg nem húzta be a kéziféket. Mindenesetre a Lánchíd ettől kezdve esténként fényárba borult, a híd díszkivilágítását az Eucharisztikus Világkongresszus alatt, 1938-ban kiegészítették, a pilonok oldalán ragyogott a Világkongresszus jelképe.

A híd II. világháború utáni újjáépítésekor is kapott díszvilágítást, de az viszonylag gyorsan tönkrement, már 1959-ben javítani kellett, majd az 1960-as évekre ismét működésképtelenné vált, ezért a Fővárosi Tanács 1966-ban megbízást adott az Épületgépészeti és Villamossági Tervező Vállalatnak a díszkivilágítás újjátervezésére.

 A híd 1938. május 30-án (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A professzionális cégnek viszont annyira nem volt ötlete, mit is kellene csinálni, hogy az alábbi cikk jelent meg 1966. január 31-én a Hétfői Hírek című lapban:

„Világítási ötleteket »kér« a Lánchíd. A Lánchíd jelenlegi díszkivilágítása nem megfelelő. A Fővárosi Tanács most megbízást adott az ÉVITERV-nek: készítsen új terveket a híd megfelelő, az esti panorámába jól illeszkedő díszkivilágítására. A tervezővállalat — minthogy a Lánchíd a budapestiek egyik legkedveltebb hídja— levélben fordult a szakemberekhez: tanácsaikkal vegyenek részt az új díszkivilágítás kialakításában. A vállalat ugyanakkor arra kéri a lakosságot járuljon hozzá ötletekkel, javaslatokkal a híd minél előnyösebb világításához.”

Ám sok minden nem történt, a cég egy meghökkentő javaslatot adott le: a kereskedelemben kapható lámpákat szereljenek fel a hídra. A kérdés tovább húzódott, 1968-ban még mindig csak vizsgálódtak, de 1969-ben már mind a Fővárosi Tanács, mind az állampárt, az MSZMP budapesti szerve is nyugtalan volt, ugyanis közeledett a rendszer számára ikonikus, 1970. április 4-e, azaz, akkori szóval a felszabadulás 25. évfordulója, amire mindenképpen ünnepi fényben szerették volna látni a Lánchidat.

A híd 1970-es világítása (Fotó: Fortepan/Képszám: 123851)

A kapkodás miatt elfogadták azt, hogy egyszerű, boltban kapható lámpákat szereljenek fel, azzal a kitétellel, hogy majd megfelelőre cserélik ki egyszer azokat. Ennek megfelelően 1970 elején 2000 lámpát ugyan felszereltek a hídra, de azok 1972-re már használhatatlanok voltak.

Az 1973-as felújításnál új világítást kapott a híd, ennek fényében a díszkivilágítást is javították, de 1979-ben a takarékosság jegyében erősen korlátozták annak használatát, 1979. szeptember 30-tól a Lánchidat csak hétvégén és ünnepnapokon lehetett kivilágítani, akkor is csak este 10-ig. (Egy objektumot kellett az év minden napján fénybe burkolni Budapesten, a Lenin-szobrot.)

A híd 1986–1988-as felújítására készülődve ismételten felmerült a díszkivilágítás helyzete, mert akkoriban az ünnepi fényeket 600 hajólámpa biztosította, és 100 jódlámpával a pilonokat világították meg, de a rendszer rövid, alig 1000 óra élettartamú izzókat használt, azaz a fenntartása nagyon drága volt.

A felújtás végeztéhez közeledve már kicsit komolyabban vizsgálták a díszkivilágítást, 1987. március 2-án és 3-án este öt változatot is kipróbáltak, az öt eltérő módszert a híd más-más részeire szerelték fel. Az első változatnál csak a kőfelületeket világították meg, a második megoldásnál szintén a kőfelületek kaptak csak fényt, de „keményebb”, fehérebb fénnyel. A harmadik esetben már a lánc induló szakaszait is megvilágították, azaz nem a teljes láncfüzért. A negyedik esetében a teljes láncsorra szereltek volna égőket, a lánc külső részén, az ötödik ennek egy változata volt, amikor is a világítótesteket hátrébb tették, hogy azok nappal ne látszódjanak. A hídra végül a láncfüzéreket is megvilágító lámpákat szereltek.

A híd az 1980-as években (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A szigorú takarékosságnak csak 1990-ben lett vége, ugyanis az 1990. február 21-én kelt tanácselnöki intézkedés a jelentősebb épületek, köztük a Lánchíd kivilágítását a nyári időszakban, március 16-tól október 31-ig mindennap elrendelte, majd 1991-ben már a Fővárosi Önkormányzat kimondta, hogy a hidat és a jelentősebb középületeket télen is ki kell világítani.

A Lánchíd 1999-ben ünnepelte átadásának 150. évfordulóját, ennek megünneplésére 1999 nyarán új, energiatakarékosabb világítási rendszert épített ki a GE Tungsram Rt., ezt 1999. június 20-án adták át.

A mostani világítás sokkal modernebb, LED-es, energiatakarékos megoldást használ, ezeket a berendezések és a megújított kandeláberek mesés képet kölcsönöznek majd a lassan 175 éves hídnak.

Nyitókép: A híd díszkivilágítása 1956-ban (Fotó: Fortepan/Képszám: 23741)