A legnagyobb áruház, amely nélkül szinte nem volt karácsony

Budapest egyik legrégebbi nagyáruháza, a Corvin 1926 tavaszán nyitotta meg kapuit, és minden módon igyekezett magára felhívni a figyelmet. Különböző programokat (divatrevü, pengőnap) szerveztek, melyeket a homlokzaton világító „lángbetűk” hirdettek. A sikeres első üzletévet követően természetesen a Corvinnak is a karácsonyi időszak lett a főszezonja. Már a karácsonyi vásárra készülve hirdettek akciót 1927 november végén a női ruhaszövetekre „idejekorán túlzsúfolt raktárukból” – hirdették többek közt a 8 Órai Újság, a Népszava és a Budapesti Hírlap hasábjain, majd ugyanitt december 21-én első szlogenjükben figyelmeztették vásárlóikat: „Arra kérjük Önt, vásároljon lehetőleg délelőtt!”

A karácsonyi nagy roham után, január 10-étől rendezték meg a megmaradt áruk akciós kiárusítását, a 14 napos Corvin téli vásárt, melyet 1928-től 1940-ig rendszeresen megtartottak.

A Corvinnál sok újdonsággal kedveskedtek a vásárlóknak 1928 karácsonyára – ilyen volt a pedoscop, mellyel a lábukat és a megvásárolandó cipőt lehetett megröntgenezni, hogy valóban jól fekszik-e benne az ember lába – nem is sejtve, hogy a vizsgálattal nagymértékű veszélyes röntgensugárzásnak teszik ki a magukat a próbálkozók.

A gyűjtőkönyvecskét 1928-ban vezették be, mellyel a különböző osztályokon vásárolt árukat a központi pénztárnál egyszerre lehetett kifizetni, illetve december 27-én üzembe állították a Photomaton készüléket – a mai igazolványkép-készítő gépek elődjét –, amellyel egyszerre nyolc beállított képet lehetett készíteni, melyeket a gép egy szalagon nyolc perc alatt kidolgozott, és később a legjobban sikerült fotóból nagyítást is lehetett kérni. A Photomaton szolgáltatását a következő évben, mint „a legszebb és legolcsóbb karácsonyi ajándék”-ot hirdették.

A karácsonyi idény kezdetére, november 15-ére időzítették az áruház új szárnyának megnyitását 1930-ban. Azon túl, hogy itt indult el Budapest első mozgólépcsője, és hogy átalakították az áruház beosztását, az új szárnyban új osztályokat is berendeztek, így ekkortól már árultak játékokat, háztartási cikkeket, lámpákat, tűzhelyeket, csokoládét és sok mást is. A megnyitó alkalmából nagy méretű léggömböket osztogattak, a több ezer luftballont egyszerre kívánták a levegőbe bocsátani. Végül az akció szó szerint zajos sikert aratott – ugyanis a lufik kiosztását az érdeklődők részéről olyan zaj kísérte, hogy az állandó vásárlók nyugalma érdekében az osztogatást be kellett szüntetni. Már december elején figyelmezték a vásárlóközönséget, hogy a karácsonyi előtti napokban – mint rendszerint – nagy lesz a zsúfoltság, hiába állítanak be pótszemélyzetet és pótpénztárakat, ezért aki teheti, még december első napjaiban vásároljon be a Corvinban. És valóban így is volt, a karácsony előtti napokban nagy volt a roham, elsősorban az olcsó és hasznos cikkek fogytak – mint az az áruház későbbi beszámolójából kiderült.

Az új szárny merőben új lehetőségeket nyújtott a karácsonyi vásár kiterjesztésére – különösen a gyermekek felé, akikről elsősorban az ünnep szólt már ekkor is. A Corvin pedig minden lehetőséget kihasznált, hogy a – leendő – vásárlókat becsábítsa, a figyelmüket megragadja. Az áruház IV. emeletét teljes mértékben kiállítóteremmé alakították és 1931-től tíz éven keresztül minden karácsonyi időszakban különböző tematikájú – bár jellemzően gyermekcentrikus – kiállításokat rendeztek itt a játékokat, meséket helyezve a középpontba.

Ilyen volt a baba- és játékkiállítás 1931-ben, a karácsonyfa-kiállítás 1933-ban, melyet a nőszervezetek állítottak össze és volt köztük a középosztály, a nélkülöző család és a dolgozó nő karácsonyfáját bemutató életkép is, a Meseország 1934-ben, ahol tizenkét diorámában elevenítették fel többek közt Dörmögő Dömötör, Hófehérke vagy Hüvelyk Matyi kalandjait, és a Játékország című játékbemutató 1935-ben, amikor egy élettel teli mozgó várost építettek fel, az utcákon villamosok és autók száguldoztak, a levegőben repülőgépek keringtek. A kiállításokat gyakran kísérték pályázatok a gyermekek számára, mesedélutánok, előadások, koncertek. A Budapesti Hírlap 1934-ben így méltatta Corvin kiállításának tervezőit, akik elismert művészek voltak: „A Corvin karácsonyi kiállítása sohasem sablonos, sohasem ismétlődik, mindig friss, ötletes, újszerű, minden alkalommal mást, érdekeset ad és finom ízléssel állítja össze kiállítási anyagát.”

De ugyanitt volt a felnőtteknek is néznivaló, 1932 és 1936 között rendszeres karácsonyi vendége volt a Corvin Áruháznak a Bethlen Mária grófné erdélyi népművészeti gyűjteménye, és 1934-ben megépítették a Boltok utcáját – egy pesti utcát fákkal, rendőrrel, és persze boltokkal, ahol kedvezményesen lehetett vásárolni, 1935 karácsonyára pedig bevezették a Corvin ajándékutalványt, amellyel a megajándékozott tetszés szerint vásárolhatott bármelyik osztályon. 

A II. világháború idején visszafogottabb lett az ünneplés, 1943-ban csak a kirakatokban rendeztek betlehemes kiállítást, de a Corvin még ezzel is kitűnt, ugyanis itt volt az egyetlen kivilágított kirakat Budapesten – a betlehemi csillaglámpákkal.

„A jó minőségek áruháza” szlogent 1935 karácsonya előtt vezették be, s ez egészen 1960-ig kitartott – mármint a szlogen, mert az 1950-es években itt is ugyanúgy akadt panasz a minőségre, mint az országban sok mindenre. A II. világháború követően az 1960-as évekig kellett várni, hogy a Corvin Áruház ismét a régi színvonalon működhessen. A forradalom alatt megsérült homlokzatot 1966-ban elfedték, a belsőt – az alacsony költségvetés és a folyamatos üzletmenet miatt vitatható minőségben – felújították.

Az áruház régi hírneve 1968-ban tért vissza, ismét működött a mozgólépcső, bővült az áruválaszték. Ebből az évből eredt a „Nincs karácsony Corvin nélkül!” szlogen – amelyhez húsz kislány közül választották ki azt, amelyik a legkedvesebben mondta –, mely aztán az 1980-as évekig a vásárlókkal maradt.

A Corvin karácsony előtti nagyüzemét 1968. december 8-án a Magyarország hasábjain mutatták be: „A beszerzői csoport tagjai hónapok óta járják a nagykereskedelem és az ipar raktárait, keresik, kutatják a karácsonyi vásár legkelendőbb árucikkeit, ajándéktárgyakat, divatcikkeket, játékot, sportárut, kozmetikai cikkeket, villamossági és hírközlési felszereléseket.” Délelőtt tízkor nyit az áruház, és a hömpölygő tömeg fokozatosan tölti fel a szinteket, a mozgólépcső egyenesen a játékosztályra visz. Délre van olyan árucikk – baba, társasjáték, férfikesztyű –, amiből már kevés maradt, ezeket a raktárból pótolják. Délben az étterem, a büfé és az eszpresszó is megtelik. Az eladóknak az irodai munkatársak is besegítenek. Az üzlet ezüst- és aranyvasárnap is nyitva tart tíztől este hétig. 

Az 1970-es években is az ezüst- és aranyhétvégék voltak a legforgalmasabbak, itt volt a városban a legtöbb ember, a 850 eladó – köztük nyugdíjasok – naponta 40–50 ezer vásárlót szolgált ki, akik 4 millió forintot hagytak a kasszáknál. 1971-ben például kelendőek voltak a magnetofonok, a távirányítós autók, a diavetítők, a Match Boxok (utóbbi kettő 1975-ben már hiánycikk), illatszerek és a női csizmák. 1973-ban a háztartási és műszaki cikkek – hajsütővas, edények, evőeszközök, borotvakészlet –, 1977-ben a vászon- és kordfarmerek, valamint a nyakkendő-zsebkendő garnitúrák voltak a slágerek.

Az Esti Hírlapnak a kirakatrendezők így nyilatkoztak a munkájukról 1987-ben: „Lehetőleg olyan holmit teszünk a kirakatba, amelyből készlet is van. Egyikünk mindig azzal foglalkozik, hogy az osztályvezetők jelzései alapján naponta akár ötször-tízszer is bebújjon a portálba, kivesz valamit, mert odabent elfogyott.” A karácsonyi szezonra mindig díszes karácsonyfákat is kitettek a bejárat fölé.

A „Nincs karácsony Corvin nélkül!” jelmondat használatának húsz éve alatt számos dohogást és átalakítást megélt – sőt túlélt, hiszen a kilencvenes években is vissza-visszaidézték, hogy aztán tíz év óta egy karácsonyi film főszereplőjével hallgathassuk ismét. A karácsonyi szlogen mellett a „Legnagyobb áruház – legnagyobb választék” jelmondatot is használták, mely a XI. kerületi Skála Budapest Nagyáruház megnyitásáig helytálló is volt, ekkor azonban váltani kellett, így 1978 decemberétől a „Minden szinten szinte minden”-t használták, mely szintén még ma is a fülében csenghet az idősebb generációknak.

Az üzletház szintjein az 1990-es évektől a minden helyett inkább mindenféle volt hosszú ideig. Végül az épület felújításának 2017-ben álltak neki, az újrapozícionált üzletközpont 2023. október 7-én nyílt meg, így most már ismét van karácsony – Corvinnal.

Nyitókép: Nincs karácsony Corvin nélkül (Fortepan/Képszám: 66396)