Pollack Mihály a magyar építészet történetének egyik legjelentősebb alakja, nevét főművének, a Magyar Nemzeti Múzeum épületének köszönhetően szinte mindenki ismeri. Paradox módon azonban nem magyarnak született, Bécsben látta meg a napvilágot, de ősei között – ahogyan a neve is sugallja – lengyelek is lehettek. Mégis Magyarországot választotta hazájának és itt teljesíthette ki építészi pályafutását is.
Első mestere édesapja volt, akinek második házasságából született a kis Mihály 1773-ban. A Császárvárosban végezte építészi tanulmányait is, előbb még a céhes keretek között, később azonban beiratkozott a Képzőművészeti Akadémiára, ami azt mutatja, hogy az egyszerű mesterembernél magasabb ambíciói voltak. Ennek érdekében egy ideig Milánóban is tanult féltestvérénél, Leopold Pollacknál.
Csak huszonöt évesen, 1798-ban költözött Pestre, mert a dinamikusan fejlődő városban munkalehetőségeket remélt. Nem is kellett csalódnia, szinte azonnal megbízták a Deák téri evangélikus templom építésének irányításával (1799-1808). Ezzel remekül mutatkozott be és hamarosan számos magán megrendelést kapott, amit középületek követtek. Tagja lett a József nádor által alapított Szépítő Bizottmánynak is (1808).
Tehetségével és szorgalmával jól menő irodát hozott létre és vagyonát 1822-ben bérház építésébe is fektette, amihez Pest történelmi magjától északra, a frissen alapított Lipótvárosban talált megfelelő telket. Az itteni utcáknak ekkor még nem is voltak neveik, csak számmal jelölték őket. Pollack a 18. (ma József Attila utca) és a 4. (ma Nádor utca) sarkán vásárolt telket, ahová egy belső udvaros épületet tervezett, melynek négy szárnya a telek szélein állnak. Felépülte után családjával ide is költözött.
A ház homlokzata a kor ízlésének megfelelően klasszicista lett, ami többek között a szigorú rendezettségben és tökéletes szimmetriában figyelhető meg. A József Attila utca 6. szám alatti homlokzat közepén nyílik a bejárat, melyet a tervező felül félkörívesen zárt le. Ezt két oldalról egy-egy falpillérrel határolta, melyek – két-két konzol segítségével – egy szemöldökpárkányt tartanak.
A földszinti ablakok szintén félköríves záródásúak, az első és a második emeleten viszont vízszintes lezárású nyílások sorakoznak. Ritmusuk azonban a túlzott ridegség elkerülése végett nem egyenletes, a középtengelyben összesűrűsödnek, így rímelve a bejárat szélesebb keretére. A szinteket határozott párkány választja el egymástól, a koronapárkány pedig még annál is erősebben előre nyúlik. A horizontális hangsúlyt – ami egyébként szintén a klasszicizmus egyik jellemzője – Pollack azzal ellenpontozta, hogy a széleken két-két korinthoszi fejezetű falpillérrel kötötte össze az első és a második emeletet.
A stílust viszonylag kevés dísz használata jellemzi, de az első emeleti ablakok azért szép szemöldökpárkányokat kaptak: a szélsők fölött timpanon látható, a középső hármat pedig egy félköríves lunetta köti össze, mi által az úgynevezett Palladio-motívum jön létre. Ehhez tartozik még a két szélső ablak fölé helyezett kör alakú koszorú is. A lunettában szárnyas oroszlán domborművek láthatók, a félköríves bejárat ívmezőjében pedig koszorút tartó angyalok. Palladio-motívumot találunk még a Nádor utcai oldalhomlokzat szélein is, de csak az első emeleten, mivel építésekor az volt a középső szint.
A főváros népességének emelkedése miatt a XIX. század közepétől nemcsak sok-sok új bérházat építettek, de a meglévőket is bővíteni kellett. Így húztak egy harmadik emeletet Pollack Mihály alkotására is, a bővítést pedig nevezetesen a mester fia, Pollack Ágoston tervezte 1849-ben. Ez még reflektál az eredeti homlokzatra, középtengelyében ugyanúgy hármasablak nyílik – bár a középső vakablak –, a szélsők fölött pedig szemöldökpárkány van.
Pollack Mihály 1855-ben hunyt el, ezt követően pedig házukat a Wenckheim-család vásárolta meg, akik 1860-ban Ybl Miklóst bízták meg az átalakítással. Ez a külsejében nem okozott jelentős változást, nem úgy mint, amikor a két világháború között további két szinttel magasították. A negyedik és az ötödik emelet már nem másolta az eredeti épületet, csak modern eszközökkel utalt rá: az ötödik emelet előtt például bábos mellvédkorlát húzódik.
A ráépítésekkel együtt elérte a szomszédjában időközben felépült Pesti Magyar Kereskedelmi Bank magasságát, mellyel a második világháború után a sorsa is összefonódott, mindkét épületet a Belügyminisztérium foglalta el. Közel nyolcvan évig adott otthont az intézménynek, a közelmúltban azonban árverésre bocsátották és új gazdát is talált.
A nyitóképen: Az egykori Pollack-ház napjainkban (Fotó: /pestbuda.hu)
