Ma már tényleg csak a történelemkönyvekből ismerjük a himlőt, hiszen ezt a betegséget az emberiség legyőzte, közel fél évszázada nem fordult elő fertőzés a földön, Magyarországon 1980 óta nem is oltanak ellene. Azonban egykor ez egy rettegett betegség volt, és annak ellenére, hogy már a XVIII. század végén volt ellene oltás, sok áldozatot szedett a XIX., de még a XX. században is.

A himlő elleni oltás ekkor még nem volt kötelező, pedig a betegség 1867-ben, 1871–1873-ban – a kolerával együtt – már okozott járványt a fővárosban. Oltási programok persze voltak, elvileg 1876-tól minden csecsemőt be kellett oltani, ám ez sem volt elegendő, mert 1886 őszén ismét elérte Budapestet a járvány, ráadásul a kolerával ismét egy időben. Ha pár évvel korábban volt már járvány, és az oltás is elérhető volt, akkor miért tört ki mégis újabb járvány? Egyrészt nem volt mindenkire kötelező az oltás, másrészt, ahogy a korabeli szakemberek is megállapították, a járványmentes időszakban sokan nem adatták be az oltást, és már akkor is, ahogy napjainkban, voltak oltásellenesek. Az Orvosi Hetilapban Kétly Károly belgyógyász professzor ezt írta 1886. december 12-én:

„Sőt laicuok és kevésbé mívelt orvosok részéről ilyenkor agitatio is indul meg az oltások ellen, majd az hozatván fel, hogy felesleges, majd hogy directe ártalmas az, amennyiben az oltás által más ragályos bántalmak is ültettethetnek át a beoltott egyénre. Így álltak a viszonyok nálunk Budapesten a mostani heves himlőjárványt megelőzőleg.”

A járvány Budapestet szeptemberben érte el, november-decemberben pusztított igazán. A hatóságok és más szervezetek több intézkedést is hoztak a járvány megállítására, például a fővárosi polgári iskolákban a tanítási időt a délelőtti időszakra korlátozták, a piarista gimnáziumban nem kellett a diákoknak a hajnali misén részt venni (azt gondolták egyesek ugyanis, hogy a meghülés is okozhatja a himlőt), a Szegény Beteggyermek Egyesület 1886 közepétől minden kedden és csütörtökön délután 4 órától nyilvános himlőoltási akció tartott.

A régi budai Szent János kórház (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A budapesti rendőrfőkapitány 1886. november 9-én elrendelte, hogy azokat a Budapestre érkező cselédeket, akik nincsenek beoltva, azonnal az illetékes kerületi orvos elé kellett kísérni, hogy himlő ellen beoltsák őket.

Mégis a himlő terjedt, a Fővárosi Lapok 1886. november 11-én ezt írta:

„A kholera már csaknem teljesen megszűnt, ellenben a himlő esetek száma egyre növekedik. A »fekete asszony« távozik tőlünk, de itt hagyja köztünk nem kevésbbé félelmes rokonát, a himlőt. Azok az apró bacillusok utóbbi időben annyira igénybe vették figyelmünket, hogy a másik pusztító vendégről alig beszéltünk. Pedig ugyancsak működött! Naponként 250—270-re ment a himlőesetek száma s a halálozási viszony sem kedvezőbb, mint a kholeránál volt. Szóval, a himlőjárvány is elég okot ad arra, hogy vele bővebben foglalkozzunk.”

Gondolt okozott, hogy a budapesti rendkívül rossz lakáskörülmények között (nem volt ritka, hogy egy szobában két család is élt) a betegeket nem lehetett elkülöníteni, ezért ha lehetett, járványkórházakban szállították a betegeket, amelyek ekkor még általában fa-barakkokból kialakított ideiglenes kórházakat jelentettek a város külső részein.

A betegség terjedésével egy időben szerveződött meg a hivatalosan már 1886 júniusában megalakított Országos Közegészségügyi Egyesület is, amely szinte azonnal feladatául választotta, hogy a járványok ellen fellépjen. A következő évtől ismeretterjesztő előadásokat szerveztek, és kiadták az Egészség című folyóiratot is.

A járvány végül 1887 januárjában csendesedett le, mind a kolera-, mind a himlő-megbetegedések lassan csökkentek.

A történtek hatására született meg  az 1887. évi XXII. törvénycikk, amely megszigorította az oltási rendet, a 2. paragrafus például az alábbit tartalmazta:

„A védhimlőoltás minden községben évenkint, - a felnőttek ujra oltása pedig a jelen törvény 6. és 10. §-aiban megállapitott esetekben teljesitendő. Szülők és gyámok s általában mindazok, kik gyermekekről gondoskodni tartoznak, kötelesek ezeket éltüknek első évében, a mennyiben valóságos himlőt ki nem állottak, beoltatni. Ha ezen beoltás az orvos véleménye szerint eredménytelen maradt, akkor a védhimlőoltás a következő évben, - és ha még ekkor is eredménytelen maradna, a harmadik évben is ismétlendő.”

A törvény több más rendelkezést is bevezetett, amely mind arról szólt, mikor, milyen rendben kell a himlőoltásokat beadni.

A Szent László kórház kifejezetten járványkórháznak épült 1894-ben (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.135)

A következő évtizedben is számos intézkedés történt, ezek közül az egyik legjelentősebb a kifejezetten járványkórháznak felépített, Szent László kórház megnyitása.

Meddig voltak himlőjárványok Budapesten? Himlős megbetegedés miatt rendeltek el vesztegzárat 1963-ban Budapesten a Royal luxusszállódában, de más európai városban is volt akkor himlő megbetegedés.

Nyitókép: A Rókus kórház Pest legrégibb közkórháza (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.055)