A XIX. század második felében a legrettegettebb betegség a kolera volt, amelynek egyik nagy fertőzési hulláma 1872–1873-ban söpört végig Pesten és Budán, sok áldozatot követelve. A kolera mellett rendszeresek voltak a kisebb-nagyobb járványok: a tífusz, a tbc, a diftéria, a skarlát –akkori nevén vörheny –  vagy a mára teljesen eltűnt himlő is szedte áldozatait. 

Éppen ezért a hatóságok olyan intézkedéseket hoztak, amelyek a járványok terjedését voltak hivatott megakadályozni. A védekezés, felkészülés jegyében modern járvány- és közkórházak épültek, csatornázásba fogott a város, és a szabályokat is módosították.

Az egykori Szent János Kórház a mai Széna téren állt. Elsősorban a ragályos betegeket ápolták itt, de kialakítása már nem volt megfelelő (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Ugyan a kolera 1873 után visszaszorult, de számos más járvány időről időre megjelent. A feljegyzések szerint 1881 áprilisában a legtöbben tüdővészben hunytak el, himlőben 52-en, tífuszban 19-en, skarlátban öten és kanyaróban nyolcan. Nagyobb pusztítást végzett a torokgyík a maga 25 áldozatával. A Hon című lap 1881. április 23-án összeállítást készített a főváros közegészségügyi állapotáról. Ebben a következőt olvashatjuk:

„A főváros közegészségi állapota márczius hóban a tiszti főorvos jelentése szerint szintén kedvezőtlen volt, mert úgy a betegedés mint a halálozás emelkedett, – azonban a halálozás kisebb volt, mint a megelőző két év hasonló havában. Túlnyomók voltak e hóban is a légzőszervek bántalmai különösen a tüdőgumőkór; – az emésztő szervek bántalmai csökkentek. A II. III. és V. kerü­letben sűrűbben lépett fel a váltóláz. A heveny fer­tőző kórok közül a himlő, hagymáz és roncsoló torok­lob emelkedtek, – csökkent, a vörheny és kanyaró. […]”

A rettegett himlő – amely ellen akkor már volt védőoltás – 1881 elején Soroksáron ütötte fel a fejét, száz beteget azonosítottak. A terjedést megállítandó az összes soroksári iskolában felfüggesztették a tanítást, és megtiltották a táncmulatságokat. Mindezek ellenére a himlő elterjedt, igaz, nagyobb pusztítást már nem végzett. Az Ellenőr című lap április 21-én ezt írta:

„A himlő járvány már szünőfélben van a fővárosban. A barakkórházból, hol himlőbetegek számára külön osztályt rendeztek be, miután már apadni kezd a himlőbetegek száma, na­ponta 2–3 felgyógyult egyén bocsáttatik el. Egyes betegedési esetek ugyan fordulnak még elő – de ritkábban.”

Ugyanebben az évben az akkori nevén hagymáznak nevezett betegség, a tífusz is felütötte a fejét. Budapesten. A járványhelyzetről így írt A Hon című lap 1881. május 29-én:

„A hagymáz-járvány. A hagymáz esetek napról-napra nagyobb mér­veket öltvén, a polgármester az 1876. XIV. t.-cz. 157. §-a értelmében a közegészségi bizottságot rend­kívüli ülésre hívta egybe, hogy tanácskozzék azon kérdés fölött, hogy nem volna-e itt az időpont a jár­ványbizottságok megalakítására.”

A betegség leginkább a szegényebbek között terjedt, gócpontjaként a rákosi téglagyárat nevezték meg. A járványt sikerült kordában tartani, az újságoknak beszámoló fővárosi tisztségviselők azt hangsúlyozták, hogy nagyobb a járvány híre, mint a betegség igazi elterjedése, az esetszámok nem emelkedtek napi 40 fölé. Az érintett X. kerületben, illetve elővigyázatosságból a szomszédos VIII. és IX. kerületben megalakultak a járványügyi bizottságok.

Az 1881-es tífuszjárvány központja a X. kerületi téglagyár volt. A kép a Drasche-téglagyárról későbbi, 1933-ban készült (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A járványok elleni védekezések érdekében a budapesti hatóságok 1881. július 1-i hatállyal új szabályokat vezettek be. Kötelezően be kellett jelenteni a járványos eseteket az egész fővárosban, hogy a hatóságok időben információt kapjanak a legújabb esetekről. Előírták a betegek elkülönítését is, és megtiltották, hogy beteg gyerek iskolába járjon. A szabályok között szerepelt, hogy számos betegség, például kolera, tífusz, himlő vagy diftéria esetén kötelező a lakás fertőtlenítése.

Egy korabeli iskolai, a Markó utcai gimnázum osztálytereme. Járvány esetén az érintett iskolákat be kellett zárni (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A járványok ettől természetesen nem szűntek meg. Azonban ahogy a csatornázás terjedt, ahogy a közegészségügy lassan-lassan fejlődött, a helyi megbetegedésekből nem alakult ki pusztító járvány. A hagyományos fertőző betegségek ellen a harc tovább folytatódott közfürdők,  fertőtlenítőállomások létesítésével, a csatornázás terjedésével és a higiéniai szokások fejlődésével.

A budapesti Fertőtlenítő Intézet a Váci úton, az intézmény 1912–1913-ban épült (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum – Semmelweis Orvostörténeti Múzeum)

Bár egyes betegségek eltűnnek vagy ártalmatlanná válnak, de – ahogyan azt az elmúlt másfél évben megtapasztalhattuk – helyettük más kórságok tűnhetnek fel, és akkor a régi jól bevált szabályokhoz nyúlunk vissza, mint ezt a mostani járvány elleni védekezésnél is tettük, tesszük. A recept készen volt, csak alkalmazni kellett.

Nyitókép: A Szent László Kórház a XIX. század végén kifejezetten járványkórháznak épült (Forrás: Fortepan/Képszám: 82459, Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet HU.BFL.XV.19.d.1.07.135 )