Emléktáblát avattak Sztankay Istvánnak

2016. február 17. 11:42

A magát bel-budainak tartó Sztankay István előtt tisztelegve avattak emléktáblát a Városmajor utcában hétfőn. Az emléktábla a XII. kerületi önkormányzat támogatásával valósulhatott meg.

Írta: Balázs Attila

Nemcsak budai, hanem közelebbről bel-budai volt saját megfogalmazása szerint Sztankay István, a 2014-ben elhunyt Kossuth- és Jászai-díjas színész, a nemzet színésze. Ezzel a megállapítással nem topográfiai meghatározást kívánt adni a művész, hanem azt fejezte ki, hogy „nagyon budainak” érzi magát – hangzott el az emléktábla-avató ünnepségen.

Február 15-én leplezték le Sztankay István emléktábláját annak a Városmajor utca 10. alatti társasháznak a falán, ahol a művész 1986-tól élt. Korábban sem lakott messze: a Krisztinaváros Alagúthoz közeli részén volt egykori otthona, onnan költözött át a külső-krisztinavárosi Városmajor utcába. 1936-ban görögkatolikus családba született, a színimesterség alapjait Rózsahegyi Kálmán színitanodájában végezte. Művészi pályafutását megelőzően segédkántorként, kifutófiúként is dolgozott, sőt a metróépítésen is vállalt munkát csillésként. 

Rövid miskolci kitekintést követően, 1963-tól fővárosi színházakban játszott.  A Nemzeti Színház társulatának volt a tagja, majd átigazolt a Madách Színházhoz, és végül a József Attila színházból ment nyugdíjba. 

Léner Péter rendező, színházigazgató avatóbeszédében kiemelte, hogy bár napjainkban a szoborállítások, emléktábla-avatások kapcsán sok esetben közéleti polémia kerekedik, Sztankay István emléktáblájának kérdése viszont teljes közmegegyezésen alapult. Ebben szerinte meghatározó szerepe lehet annak is, hogy Sztankay István valódi polgár volt a szó Márai Sándor-féle értelmezésében. A közéletben mint színész volt jelen, vallási, világnézeti meggyőződéseit magában élte meg. 

(Fotó: Balázs Attila)

Az emléktábla a XII. kerületi Önkormányzat támogatásával valósulhatott meg, Fonti Krisztina alpolgármester kihangsúlyozta, hogy a jelenünkben is kiemelkedően fontos tisztában lennünk azzal, hogy kik éltek, dolgoztak azokban a házakban, amelyek körülvesznek minket. 

Mostantól tehát aki a Városmajor utcában sétál, megállhat egy percre Sztankay István egykori lakásánál, és felidézheti magában jellegzetes, ismerős orgánumát, amellyel évtizedeken keresztül szólt hozzánk mint Belmondo, Tony Curtis vagy Columbo felügyelő.


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó