Reggel mentem megnézni az új kilátót. Dugóban araszolva, lépésben jutottam el a Szépvölgyi útig – innen a tömeg tovább hömpölygött lefelé, én pedig végre felfelé kanyarodhattam. Ahogy távolodtam a várostól, egyre tisztább lett az ég, egy idő után elmaradoztak a házak is, csak a tavaszi erdő lombosodó fái szegélyezték az utat egészen a parkolóig. A hegytetőn csend volt, sehol egy lélek. Az ősgyepben ezerféle virág nyílt, a madarak csicseregtek, a méhek döngtek, az idő lelassult. Pedig 10 perce még a dugóban ültem.

Aztán felsétáltam az új, fagerendákból összeállított, különleges alakú kilátóhoz, amelyet a Pilisi Parkerdő Zrt. építtetett azzal a céllal, hogy efféle városból kivonulós élményben sokaknak lehessen része.

Tulajdonképpen kilátó nélkül is csodálatos innen a panoráma, de egy ilyen építmény mindig egy okkal több arra, hogy a csúcsra felmásszanak az emberek. Nem mellesleg erre vezet az országos kéktúra útvonala is. 

(Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

A Hármashatár-hegy turisztikai fejlesztési program, amelynek keretében ez az építmény elkészült, még további terveket is megfogalmaz: nyárra új sétautak készülnek, és a turistaház felújítása is befejeződhet. Emellett már erdei iskola, a ZöldBázis Turistaközpont és a közkedvelt HangÁr Bistro is itt működik a hegyen.  

Néhány lépésre az új kilátótól még megvannak a II. világháborút idéző katonai lőállások, a természet lassan bomlasztja szét a betont, növi be a környezetét. Az új kilátó teraszáról messzire látni felettük: odalent a Duna fénylő csíkja látszik, a gyönyörű hidak – és sajnos a városra telepedő szürke köd is jól kivehető. Néha érdemes egy kicsit felülnézetből nézni Budapestet, ahol élünk.

Nyitókép: (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)