Magyarországon a labdarúgással először az 1893-tól megjelenő Sportvilág című folyóirat foglalkozott, megismertetve olvasóit az angol, majd a kontinentális futball eseményeivel, eredményeivel. Idehaza 1896 végén rendezték meg az első labdarúgó-mérkőzést, amely a játék durvasága miatt „a pékerdei csataként” híresült el. Az ötlet a sokoldalú sportember Löwenrosen Károly nevéhez fűződik, aki Angliában ismerkedett meg a játékkal, majd – kapcsolatai révén – eredeti football-labdát hozatott a sportág őshazájából. A sportszert a vasúti dolgozókat tömörítő Törekvés dalárdájában mutatta be, s a jelenlevők úgy fellelkesültek, hogy megszervezték a meccset.

A vastag hó miatt kabátban, csizmában folyó rugdosódást húsz perc után fújták le, az „eredmény” három gól és három lábtörés lett, a pesti szólás szerint „a Rókus Kórház nyert 3:0-ra”.

A futball hivatalos magyarországi kezdete csak 1897-re tehető, amikor Stobbe Ferenc, a Sportvilág főszerkesztője, Iszer Károly újságíró és Ray Ferenc a Budapesti Torna Club (BTC) tornászaiból, atlétáiból, úszóiból és kerékpárosaiból megalakította az első magyar labdarúgó egyletet. A BTC csapatának első edzését (akkor még training-match) a hivatalos megalakulást követő napon, 1897. február 8-án a Millenáris pályán rendezték, Ray Ferenc vezetésével.

Footbal-match

Néhány hónapos előkészület után elérkezettnek látták az időt arra, hogy sor kerüljön első nyílt, kétkapus mérkőzésükre. Az első hivatalos és szabályos magyar labdarúgó-mérkőzést – vagy ahogy akkoriban írták, „football-matchet” 1897. május 9-én a Csömöri úti Millenáris Sportpályán játszották le. Mindkét csapatot a BTC játékosai alkották, s a „kék-fehérek” 5-0-ra győztek a „piros-fehérek” ellen. A kék-fehéreknél Sajó Béla kapuvéd, Klebersberg Géza, Bauer hátvédek, Pesky Vilmos, Harsády József, Iszer Károly fedezetek, Ray Ferenc (kapitány), Guttmann (Hajós) Alfréd, Kokas, Gillemot, Szűcs csatárok, a piros-fehéreknél Weisz István kapuvéd, Punny és Paletta hátvédek, Coray Rezső, Gabona K., Sturza K. fedezetek, Stobbe (kapitány), Lindner E., Sturza Hugó, Malaky János, Papp csatárok léptek pályára.

A korabeli beszámoló szerint a kék-fehérek csapata 4 gólt ért el az első 45 perc alatt, majd a szünet után, annak ellenére, hogy kapuvéd nélkül játszottak, még egy gólt szereztek. A győzelmet annak tudták be, hogy náluk játszott Ray Ferenc, aki a többiekkel ellentétben cselezni is tudott. A mérkőzés százfős közönséget vonzott, de a kellemetlen, esős időjárás következtében nagy részük a meccs végére szétszéledt.

Az izgalmas játékról hetekig beszéltek Budapesten. A BTC játéka fellelkesítette a főváros diákságát, akik az új játék hívei lettek. 1897 nyarán egy újabb bemutatót rendeztek, ahol ismét a kék-fehérek nyertek, ezúttal 2-0 arányban. Az első nemzetközi mérkőzésre 1897. október 31-én került sor a BTC és a Vienna Cricket and Football Club csapatai között, ezen a fiatal és lelkes magyar csapat 2-0-ás vereséget szenvedett a nagyobb tapasztalattal rendelkező bécsiektől.

Beindul a focitörténet

A BTC példája nyomán egymás után alakultak meg a futballcsapatok: az Óbudai Torna Egyesület, a III. kerületi Torna és Vívó Club, a Műegyetem, a Magyar Athletikai Club, a Ferencvárosi Torna Club, a Törekvés Sport Egyesület, az Újpesti Torna Egylet, a Postások Sport Egyesülete, a „33” Futball Club. Vidéken a Pozsonyi Torna Egyesület jött létre először, utána Eperjes, Szombathely, Szabadka, Baja, Arad következett az úttörők között.

1898-ban már 12 fővárosi és 2 nemzetközi mérkőzést játszottak a klubcsapatok, a századfordulóig 56 nemzetközi, 63 fővárosi és 20 vidéki mérkőzést rendeztek. 1901. január 19-én irányító, ellenőrző, esetenként fegyelmező szervezetként megalakult a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ), amelynek első elnöke Jász Géza lett. Az MLSZ 1901. február 4-i ülésén kiírták az első bajnokságot, amelynek résztvevőit öt első és nyolc másodosztályú csapatba sorolták. Mindkettőben csak fővárosi csapat játszott, mert akkor még megoldhatatlan volt a vidéki csapatok bekapcsolódása. Az első magyar bajnoki mérkőzést 1901. február 17-én játszották le, ezen a BTC 4-0-ra győzött a BCS ellen. A bajnokságot is a BTC nyerte meg, a következő évben duplázott, de 1903-ban már az FTC lett az aranyérmes.

„A futball forradalmi játék volt. Forradalmat jelentett a régi merevséggel, megkötöttséggel, szótlansággal és sokszor kedélytelenséggel szemben. Forradalmat hozott a rossz levegő, teremszag, fénytelenség világába. S forradalmat jelentett az a hangulat, az a bajtársi és baráti szellem, együttlét, jókedv, fiatalos vígság, kacagás, ami a futballistának első perctől a tulajdonsága volt” – írta a Nemzeti Sport 1936-ban.

Forrás: MTI

Nyitókép: a Budapesti Torna Club kezdőcsapata Vienna Cricket and Football-Club ellen