Közel 200 éve honosította meg az evezést a magyar fővárosban Széchenyi István

A cikk angolnyelvű változata: István Széchenyi introduced rowing to the Hungarian capital almost 200 years ago

Írta: Flier Gergely

2021. augusztus 7. 10:00

A tokiói olimpiai játékokon a magyarok a vízi sportokban a hagyományokhoz híven ismét nagyon jól szerepeltek. Az evezés Széchenyi Istvánnak köszönhetően honosodott meg hazánkban, aki Angliában ismerkedett meg ezzel a sportággal. A XIX. század végén már rendszeresen tartottak versenyeket a budapesti Duna-szakaszon is. Sőt, 1925-től minden évben egyetemi sportklubok mérték össze tudásukat a Margitsziget és a Műszaki Egyetem főbejárata közötti Duna-szakaszon, ennek köszönhetően maradt fenn számtalan olyan fotó, amelyen az evezősök mögött a háború előtti régi várost láthatjuk.

Az evezőssport Magyarországra Angliából, a Temzéről került. Mint annyi minden, ez is gróf Széchenyi István érdeme, aki báró Wesselényi Miklóssal együtt, 1823-as angliai útjuk során ismerkedett meg a sportággal. A közös élményt Wesselényi naplójában is megörökítette:

„Az ifjúság nagy része kint a folyamon volt csolnakázni. Mely szép dolog ezen ízléssel épült csolnakokkal a vízen játszadozni s mely derék, mely erőt adó gyakorlás s mozgás ez az ifjúságnak.”

Dunai evezősök az 1830-as években Fr. Weiss Carl Vasquez rajza alapján készült metszetének részletén, háttérben a pesti Duna-part klasszicista házsora

Hazatérve, 1826-ban Széchenyi Londonból kétevezős hajót hozatott magának, melyen 1827. május 16-án Bécsből Pozsonyba evezett két angol barátja társaságában.

A gróf hamarosan megalapította a Csónakdát, amely úri társasági egylet volt és ebből alakult meg 1841-ben a Hajós Egylet, mely hazánkban az első evezősversenyt rendezte a Margitsziget és a Redoute, a Pesti Vigadó elődje között. Az 1843. március 19-én tartott „regattán” Clark Ádám, a Széchenyi Lánchíd építésének vezetője és a budai Váralagút tervezője győzedelmeskedett „Béla” nevű hajóján.

A kezdetek lendülete hamarosan megtorpant, hiszen jött a szabadságharc, ami után évtizedes csend ülte meg a vizeket. Széchenyi 1860-ban bekövetkezett halálát követően, 1861-ben a gróf barátai alapították meg a Buda-Pesti Hajós Egyletet, az első sportevezéssel foglalkozó hazai egyesületet.

Ennek jogutódja 1871-től a Nemzeti Hajós Egylet lett, majd 1892-ben megalakult a Magyar Evezős Egyletek Országos Szövetsége. Budapesten a XIX. század végétől már rendszeresen tartottak evezősversenyeket, regattákat.

A magyar evezősök 1908-ban, Londonban már olimpián vettek részt, majd a két világháború közötti évtizedekben a magyar evezőssport a nemzetközi élvonalba emelkedett.

A Ludovika Akadémia sportegyletének nyolcasa (Fotó: Képes Pesti Hirlap, 1931. május 27.)

A két világháború közötti budapesti egyetemi evezősversenyekre alkalmazott Oxford–Cambridge elnevezés a két ősi angol egyetem hagyományos rivalizálására utal. A két intézmény evezősnyolcasai részvételével tartott legendás evezősversenyt először 1829-ben rendezték meg a Temzén, 2,25 mérföldes távon, ami nagyjából 3621 méternek felel meg.

A „Magyar Oxford–Cambridge” eszménye a XIX. század végére nyúlik vissza. Azóta merült fel időről–időre és foglalkoztatta a közvéleményt a főiskolai, egyetemi sportklubok közötti intézményesített vetélkedés lehetősége. Ekkoriban a sportban vezető szerep jutott a főiskolásoknak és egyetemistáknak. Világbajnokok, világrekorderek kerültek ki közülük s az 1896 óta megrendezett újkori olimpiai játékok küzdelmeiben is jelentős részt vállaltak.

Ebben a helyzetben a Pesti Napló 1902. július 13-ai száma így sürgette az országos egyetemi evezősverseny megrendezését:

„Tanügyi köreink meggyőződtek már arról, hogy az ifjúság nevelésében a testi erő művelése van olyan fontos, mint a szellemé s így remélhető, hogy az evezés is nemsokára több tért fog hódítani az ifjúság körében. Akkor talán megvalósul sportsman-eink régi álma: a magyar Oxford–Cambridge: Budapest–Kolozsvár atlétikai s más sportnemben való versengése mellett a két egyetem regatta-mérkőzése.”

Sajnos mire mindez megvalósult, az ország Budapest mellett a cikkben említett másik egyetemi pólusát, Kolozsvárt már határ választotta el az anyaországtól...

Trianon után öt esztendővel, 1925-ben – valamivel több mint egy évszázaddal azután, hogy Széchenyi Angliában megcsodálta a temzei evezős-életet – került sor az első magyar Oxford–Cambridge evezősversenyre Budapesten.

Evezősök a Dunán az 1926-os magyar Oxford–Cambridge evezősversenyen (Fotó: Pesti Napló Képes Melléklete, 1926. május 30.)

A verseny napján, május 31-én A Nép című napilap cikke, mintha csak a fenti Pesti Napló-idézet kissé megkésett folytatása lenne, így lelkesedett a verseny előtt:

„Derül már a magyar főiskolai sport ege, oszladoznak a felhők és nincs messze az idő, amikor a mi főiskolai sportunk is elfoglalja az őt megillető helyét a sport minden ágában.”

A versenyt – hagyományt teremtve – pünkösd vasárnapján tartották délelőtt 11 órai kezdéssel, a Műegyetemi Evezős Club (MEC), a Tudományegyetemi Evezős Club (a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club »BEAC« evezős szakosztálya) és a Ludovika Akadémia Sportegyletének (LASE) nyolcasai részvételével. A nyolcfős hajó egyébként szintén Oxfordra és Cambridge-re utalt, hiszen Angliában a Temzén hagyományosan a királyi bárkákat tíz-, a főúriakat pedig nyolcfős legénység hajtotta és ez utóbbi terjedt el az egyetemi ifjúság körében is. A Magyar Atlétikai Club margitszigeti csónakházától, a sziget melletti budai Duna-ágból induló és a Műszaki Egyetem főbejáratának vonalánál célba érő versenyt a Ludovika Akadémia csapata nyerte. A leendő katonatisztek végig vezetve „rajt-cél győzelemmel” 12 perc 45 másodperces futamidővel teljesítették a távot.

A verseny után a Gellért Szállóban tartott banketten a második helyezett Műegyetemi Evezős Club tizenöt éves jubileumát is ünnepelték a résztvevők, hiszen a versenyt ennek tiszteletére alapította a MEC.

Más sportágakban is megmérkőztek az egyetemi, főiskolai sportolók, a többi sportág versenyeit Debrecenben tartották ugyanekkor.

1926-ban ismét megrendezték a versenyt, melyet újból a Ludovika csapata nyert, akárcsak az elkövetkezendő években, egészen 1933-ig. Az 1927-es versenyt filmhíradó is megörökítette.

A Ludovika 1928-ban győztes nyolcasának csoportképe a Képes Pesti Hirlap 1928. május 30-i számából

A Ludovika egyébként a korabeli lapok szerint olyan nyomasztó fölényt szerzett, hogy a többi egyetemi nyolcas csak a „futottak még” kategóriát jelentette. De egyszer minden sikeres sorozat megszakad...

Az 1930-as évek elején történt egy törés a Ludovika soraiban: az évek során Platthy József, Hartyánszky Kázmér, Ivánkovics János, Véniss Zoltán, Hederváry Miklós, Dienes Ödön, Marno János, Osskó Zenó, Kalándy Jenő, Vály Rezső, valamint Ficzere Béla vezérevezős és Knoblauch László kormányos alkotta verhetetlen társulat meghatározó tagjai tanulmányaik végeztével távoztak, így ez a csapat gyakorlatilag felbomlott.

A verseny kísérőhajója a temérdek érdeklődővel (Fotó:: Pesti Napló Képes Műmelléklet, 1926. május 30.)

Végül 1932-ben és 1933-ban az Akadémia két csapatot indított és a Ludovika II. mindkét évben legyőzte a Ludovika meggyengült I. csapatát és így nyerte meg a versenyt.

Az 1932-es versenyen a Ludovika második csapata győzött Fotó: Tolnai Világlapja, 1932. május 25.)

1934-ben aztán megtört a jég: ebben az évben a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club (BEAC) csapata győzött a versenyen. 1935-ben és 1936-ban ismét sikeres volt és duplázott a Ludovika, immár újból az első csapattal.

A versenyek addigi történetében drámai fordulatot hozott az 1937-es év. A Ludovika Akadémián „felsőbb intézkedésre” beszüntették az evezést. Így az addigi favorit egyszerre kiesett a mezőnyből. Ebben az évben három csapat, a Műegyetemi Evezős Club, a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club és a Testnevelési Főiskola Sport Club vett részt a versenyen, melyet a Műegyetem csapata nyert.

Érdekes felvétel a Képes Pesti Hirlap 1934. május 9-i számából: "Készül a Műegyetemiek új nyolcevezős csónakja a, Ludovika és a Tudo­mányegyetem nyolcasával való pün­kösdi nagy mérkőzésre."

Az 1938-as versenyt kedvezőtlen körülmények között, erős szélben rendezték. Így fordulhatott elő, hogy a sokáig vezető Budapesti Egyetemi Atlétikai Club nyolcevezőse, mikor már csaknem megismételte 1934-es sikerét, balesetet szenvedett: hajójuk a nagy hullámverésben az akkori Ferenc József híd, mai Szabadság híd előtt egyszerűen belefordult a Dunába. A vízbe esett evezősök a kísérő motorcsónakra kapaszkodva leltek menedéket. A Műegyetem főbejárata előtti célba így a verseny történetében először a Műegyetemi Evezős Club csapata ért be elsőként, természetesen nagy üdvrivalgás közepette.

Az eseményről filmhíradó is készült.

Kísérő motorcsónak a versenyen (Fotó: Pesti Napló Képes Műmelléklet, 1926. május 30.)

Az időjárás a következő évben, 1939-ben sem kedvezett és a nedves, esős időben tartott versenyen a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club és a Műegyetemi Evezős Club párharcát ismét az utóbbi nyerte.

A Műegyetemi Evezős Club​ 1937-ben győztes csapata (Fotó: Képes Pesti Hirlap, 1937. május 19.)

1940-ben a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club, 1941-ben a több csapatot is indító Műegyetemi Evezős Club A. csapata győzött,

1942-ben rendhagyó módon afféle háziversenyt tartottak, ugyanis kizárólag a Műegyetem indított csapatot. A Műegyetem A. csapata győzött az egyetem másik két hajója előtt. 1943-ben ismét a Műegyetem nyert, immár a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club ellen.

1944-ben huszadik alkalommal és sokáig utoljára rendezték meg a viadalt, melyet szintén a Műegyetem nyert.

Bár a versenyt a második világháború után is többször megtartották, a magyar Oxford-Cambridge evezősküzdelmek története rég lezárult... Viszont a közelmúltban, 2013-ban felelevenítették a főiskolák, egyetemek dunai evezősversenyét, Dunai regatta néven. A sorozat utolsó versenyére 2018-ban került sor, azóta sajnos szünetel. A dicső múlt azonban kötelez, akárcsak Budapest adottságai, ezért mindenképpen örvendetes lenne, ha nem kellene sokáig várnunk a következő regattára.

Nyitókép: Az 1925-ös első magyar Oxford-Cambridge evezősverseny (Fotó: Pesti Napló Képes Műmelléklet, 1925. május 7.)

Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Egy idoben Szent Kristofrol elnevezett evezosunnepeket tartottak Budapesten, emellett egesz evben hatalmas elet zajlott a Dunan. Erdemes lenne feleleszteni a nemes hagyomanyt es ujra nepszeruve tenni az evezossportot.

https://filmhiradokonline.hu/w..

A sportag tarsadalmi statuszat erzekelteti, hogy 1933-ban Vica, a vadevezos cimmel jatekfilm keszult Gaal Bela (Meseauto, Az uj rokon, Hotel Kikelet, A csunya lany, Pesti mese, Maga lesz a ferjem, Budai cukraszda, stb.) rendezeseben, aminek kulso jeleneteit a Romai Parton es kornyeken forgattak.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó