„Vajjon miként lesz reprezentálva a magyar sport a millennium és a millenniumi kiállítás alkalmával?” – tette fel a kérdést terjedelmes levelében egy neve elhallgatását kérő levélíró, bizonyos „Arator” a Sport-Világ 1895. június 9-i számában. A válaszra nem is kellett sokat várni, mert két héttel később már arról számolt be az újság, hogy Schmidt József miniszteri tanácsos, a millenniumi kiállítási igazgató meghívta Magyarország összes sportegyesületét, és 1895. június 15-én megalakult a Millenniumi Sportbizottság.

A millenneumi sportrendezvények plakátja (Forrás: Siklóssy László: A magyar sport ezer éve, III. kötet)

Decemberre már a program is összeállt, a rendezvények között torna (akkori nevén tornászat), atlétika, kerékpár, vívás, evezés és úszás szerepelt. Már csak az volt a kérdés, hogy hol rendezzék meg a leglátványosabbnak ígérkező, egyhetes tornaszövetségi versenyt, a kétnapos ifjúsági tornabemutatót, a nyolc atlétikai és 15 kerékpárosversenyt.

Országos ifjúsági tornaverseny 1905-ben a Millenáris sporttelepen (Forrás: Fortepan/Képszám: 115819)

A főváros 1896. év elején jelképes összegért átadta a sportrendezvények lebonyolítására a Stefánia út és az akkori Lóverseny tér közötti területet azzal a kikötéssel, hogy azt a rendezvények után vissza kell adni. A Millenniumi Sportbizottság pedig megkezdte az építkezést a Stefánia út és a Csömöri út közötti részen.

Kerékpárosverseny és -bemutató 1914-ben a Milin, ahogyan a pesti köznyelv elnevezte a sportpályát (Forrás: Érdekes Újság, 1914. augusztus 2.)

A Magyar Mérnök- és Építész Egylet felkérésére a kerékpárpálya, azaz a velodrom tervezésében az a Bláthy Ottó Titusz is részt vett, aki egy évvel korábban, 1885-ben Zipernowsky Károllyal és Déri Miksával közösen megalkotta a transzformátort. Bláthy ugyanis lelkes kerékpáros volt, szívesen kerekezett a maga építette járművön, valamint a Hunnia, később a Magyar Kerékpáros Szövetség alelnöke is volt. Sőt, a Millenárison a kerékpárversenyen bírójaként is szerepelt.  

A versenypályát május 10-én akarták megnyitni, ám ahogyan most is, akkor is csúsztak az építkezések. A Sport-Világ 1896. május 10-én így írt:

„A milleniumi versenypályán lázas sietséggel dolgoznak, bár a 10-iki, az ó-budaiak versenye elmarad 14-éré, még így is sok munkát ád a pálya elkészítése. Az ülő és állóhelyek két részre oszlanak a bejáratok szerint. Az egyik részhez a bemenet a csömöri-útról van, ez a jobb oldal, középen a majd pompával berendezett királyi pavillonnal és 5 a közönség számára készült kényelmes tribünökkel. Ez oldalon vannak a páholyok, számra nézve 36 és 3400 ülőhely, valamint1500 állóhely. A szemközti oldalnak bejárata a Stefánia-útról van, ez lesz felvonulási helye az ifjúsági versenyeknek. Ez oldalon 3 tribün áll 2080 ülőhelylyel és 1500 állóhelylyel.”

A tribünök alatt alakították ki az öltözőket, irodákat. Az újság még azt is megemlíti, hogy a pályán „büffetről is gondoskodva lesz, melyet majd Egerváry lát el.”

Az FTC tandemkerékpárosai a pályán 1914-ben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A pálya végül 1896. május 14-én nyílt meg, az óbudai tornaegylet versenyével és az athéni olimpiáról hazatért sportolók köszöntésével. Az első kerékpárversenyre pedig 1896. május 31-én került sor a velodromban, amely korszerű futófelülettel várta a versenyzőket. Az 500 méter hosszú pálya a fordulókban 16,24 százalékos dőlésszögű volt, hogy „gyorshajláskor” a versenyzők ne sodródjanak ki. Megnyitásakor Európa egyik legkorszerűbb kerékpárospályája volt, a nemzetközi versenyeken a kor legismertebb kerékpároscsillagai versenyeztek itt.

Bár 1896. októberében le kellett volna bontani a pályát, a sportszövetségek összefogtak a fennmaradásáért. Közel egyéves alkudozás után végül a főváros 1990 júniusáig engedte a működést, amelyet azután újabb hat évvel meghosszabbítottak – a környéken lakók bosszúságára.

Népszerűségét – a látványos kerékpárversenyek mellett – többek között annak is köszönhette a pálya, hogy 1897. október 31-én itt rendezték meg Magyarországon az első nyilvános nemzetközi labdarúgó-mérkőzést. A Budapesti Torna Club az osztrák Vienna Criquettel csapott össze. S hiába volt a magyar csapat tagja az olimpikon Hajós Alférd, a BTC 2-0-ra kikapott a nagyobb tapasztalattal rendelkező bécsiektől.  

Magyarországon a Millenáris sportpályán rendezték az első nemzetközi labdarúgó-mérkőzést 1897-ben. A csapat tagja volt Hajós Alfréd olimpikon is, aki később építészként vett részt a sportpálya átalakításában (Forrás: Hajós Alfréd: Így lettem olimpiai bajnok című könyve)  

A vereség azonban nem törte ketté a sportág akkor induló budapesti „karrierjét”, sőt egyre többen játszották. A főváros által 1899-ben bevezetett kerékpáradó miatt ugyanis sokan lemondtak a kétkerekű sporteszközről, és inkább focizni kezdtek, hiszen ott nem merültek fel ilyen többletköltségek. Sorra zártak be a kerékpárospályák, 1905-re csak a Millenárison maradt meg a velodorm.

A futballmérkőzések pedig egyre több fizetővendéget vonzottak a pályára, ami nézeteltérést okozott a sportszövetségen belül is. Végül a Milit, ahogyan akkoriban a pesti köznyelvben hívták a sporttelepet, 1911-ben „kinőtte” a foci, a meccsek nagy részét már máshol rendezték. Ezáltal a bevételek csökkentek, a fenntartási költségek azonban emelkedtek. Többször is felmerült, hogy megszüntetik a pályát, majd 1915-ben a főváros visszavásárolta a létesítményt a Budapesti Versenypálya Szövetségtől. Székesfővárosi Millenáris Sporttelep néven a budapesti iskolák sport- és játszóparkja lett, Bárczy István főpolgármestersége idején uszoda is létesült a területen.

Sorra rendezték a velodromban a versenyeket, a felvétel 1939-ben készült (Forrás: Fortepan/Képszám: 18342)

A háború után, 1921-ben a focipályát és az atlétikai pályát felújították, de a velodromra már nem maradt pénz. Miközben a pálya aszfaltja egyre jobban repedezett, a fordulók megsüllyedtek, aközben a Magyar Kerékpáros Szövetség azon dolgozott, hogy Magyarország világbajnokságot rendezzen. Munkájuk eredménnyel járt, 1928-ra hazánk elnyerte a rendezés jogát. A versenyt pedig a Millenáris Velodromban rendezték, az újpestiek nagy bánatára. Újpesten ugyanis – látva a zuglói pálya állapotának romlását – 1924-ben 2 milliárd koronáért építettek kerékpárospályát, és azt remélték, ez lesz a helyszíne a világversenynek. Ám a nemzetközi szövetség másképp döntött.

A Tour de Hongrie kerékpáros-körverseny zárónapja a Millenárison 1949-ben (Forrás: Fortepan/Képszám: 33238)

Így 1927 októberében megindult az átalakítás a Millenárison Hajós Alfréd építész és Mattyók Aladár mérnök tervei alapján. A vasbeton kerékpárpálya tervezésekor és építésekor figyelembe vették a versenyzők tapasztalatait is: a dőlésszöge 12 fok, a fordulókban 38,91 fok volt, és 100-110 kilométeres sebességgel is lehetett rajta menni. Ez volt akkoriban Európa legkorszerűbb versenypályája, az I. világháború után világszerte épülő sportlétesítmények korai példája.

A sportpálya 1927-ban történt átalakításakor épült a Millenáris strand is 33 méteres medencével, amelyet a későbbiekben 50 méteresre akartak bővíteni. A felvétel 1931-ben készült, háttérben a medence (Forrás: Fortepan/Képszám: 148199)

Az akkor már Budapest Sport Egyesülethez tartozó Millenáris sporttelep 1928 júliusában nyitott meg újra. A Nemzeti Ujság 1928. július 22-én így számolt be az eseményről:

„Egy uj, modern sportteleppel lett gazdagabb a főváros. Ez a sporttelep a „Budapest“ Sport- Egyesület, a népszerű BSE. Szabó József-utcai Sporttelepe, amely a régi Millennáris területén úgyszólván máról-holnapra készült el s amelyen augusztusban Európa s a világ legjobb kerékpárosai futják majd az 1928. évi „világ“- bajnokság versenyeit.”

A kerékpáros-világbajnokságot 17 ország részvételével 1928. augusztus 15–20. között rendezték Európa akkor legmodernebb pályáján. Sajnos, hiába a hazai pálya előnye, nem született magyar győzelem. 

Az átalakítás után egy időre ismét új lendületet kapott a Mili. Sporteseményeket, úszótanfolyamokat rendeztek. Ám a pénzügyi nehézségek újra közbeszóltak, 1936-ban a BSE szakosztályai edzéseket sem tartottak a pályán, így a főváros ismét visszavette a pályát.

A sportpálya 1954-ben (Forrás: Fortepan/Képszám: 9280)

A II. második világháború előtt a kerékpárversenyeket rendre tízezer néző nézte, de ahogyan érkeztek a behívók a hadseregbe, úgy fogyatkoztak a sportolók és a nézők is. A háborúban több bombatalálat és belövés érte a tribünöket, a pálya betonteknőjét, amelyet a versenyzők és a nézők önerőből állítottak helyre, és 1945. május 1-jén itt rendezték meg a háború utáni első kerékpárosversenyt.

A velodormot 1954-ben újra átépítették, a felvétel 1958-ban készült (Forrás: Fortepan/Képszám: 28534)

Úgy tűnt, a Milit újra a nemzetközi versenyek töltik majd meg, hiszen 1949-ben megrendezték a főiskolások kerékpáros-világbajnokságát, majd ugyanebben az évben még egy Davis-kupa-teniszmérkőzésnek is helyet adott a pálya.

 Davis-kupa-mérkőzés a Millenárison 1949-ben (Forrás: Fortepan/Képszám: 33512)

Öt évvel később, 1954-ben ismét itt volt a főiskolás-kerékpárvilágbajnokság. Ebben az évben átalakították és módosították a velodromot: ekkor a hossza 412 méter lett, a dőlésszöge pedig 11,6 fok, a fordulókban 36,6 fok. Ez azonban nem volt összehangban a nemzetközi szabályozással, így már további kerékpáros-világversenyekre nem kerülhetett sor a Millenáris Velodromban.  

Az elmúlt években többször felmerült a pálya átépítése és a felújítása, ám ez egyelőre még várat magára. Addig is a szövetségi versenyengedéllyel rendelkező sportolók kerékpározhatnak a 125 éves pályán, a kerékpárosversenyek egykori budapesti fellegvárában.

A 125 éves velodromban ma a versenyengedéllyel rendelkező sportolók kerékpározhatnak (Forrás: Nemzeti Sportközpontok)

Nyitókép: A Millenáris sportpálya az 1930-as években (Forrás: Magyar Olimpiai és Sportmúzeum)