A II. világháború után a nagy múltú Autótaxi Rt.-t államosították, és az összes magánvállalkozást megszüntették. Az 1950-es években egyedül a Fővárosi Tanács tulajdonába adott Főtaxi kínált taxiszolgátatást a fővárosban. 

A cégnek aránylag kevés autója volt, és az is sokféle. A kocsik között nagyon sok volt az úgynevezett kiskocsi, ilyenek voltak az 1947-ben beszerzett Renault-k, a később vásárolt Skodák és a Moszkvicsok. Az 1950-es években érkeztek nagyobb autók, Pobjedák, Warszawák és Wartburgok, de ezek egy része nem vált igazán be a Főtaxinál. 

Renault Juvaquatre taxi 1953-ban Budapesten (Fotó: Fortepan/Magyar Rendőr) 

A sok típus fenntartása nem volt egyszerű, ezért 1960-ra a régi Renault-kat, a Skodákat, de még az 1957-ben vásárolt Wartburgokat is kivonták a forgalomból.

Rövid ideig Wartburg taxik is futottak a Főtaxinál (Fotó: Fortepan/Képszám 123775)

Ráadásul 1960-ban a Főtaxihoz új, nagy, modern autók kerültek. Az Esti Hírlap 1960. október 9-én így számolt be az új típus érkezéséről:

„Volga taxi fut a pesti utcán. Ötven modern kocsit kapott a Kerepesi úti vállalat. Harminc autót ebből a városi forgalomban járatnak, húszat pedig Vidéki bértúrákra szánnak. A szovjet kocsi motorja erős, megbízható, könnyen bírja az emelkedőt. Az új típus karosszériája ízléses, ülése kényelmes. Nagykocsi, a vezetőn kívül négy utast fogad. Ilyen autóban élvezet az utazás.”

Az 50 új autó közül nem mind kapott fekete-sárga pepita csíkot, volt közöttük bérautó, amelyeket akár esküvőre is ki lehetett bérelni, óránként 52 forintért, ami akkor jelentős összeg volt.

De milyen autó is volt a Volga M21 típus? Akkoriban, 1960-ban nem volt rossz vagy elavult autó, ezt az is bizonyította, hogy 1958-ban a brüsszeli világkiállításon fődíjjal tüntették ki. Nagy jármű volt, az önhordó karosszéria öt embert kényelmesen tudott szállítani, ráadásul nagy csomagtartóval is rendelkezett. A 2445 köbcentis motor 70 lóerőt tudott leadni, amely egy háromfokozatú, szinkronizálatlan sebességváltón keresztül adta le az erejét. 

A Volga M21 nemcsak a keleti blokk országaiban volt népszerű, Nyugat-Európában is sok helyen volt kapható. A képen egy restaurált holland példány látható (Fotó: Wikipédia/Alf van Beem)

Az autó nem egy konkrét nyugati típus másolata vagy licence volt, az oroszok saját tervezéseként született meg, bár formatervében visszaköszönnek az amerikai autók, elsősorban az 1955-ös Ford Mainline vonalai. 

A Főtaxi autóállománya ebben az évben már 900 járműre emelkedett, tehát az 50 új autó csepp volt a tengerben, de mindenképp minőségi javulást jelentett. A Főtaxi más módon is megpróbálta javítani a szolgáltatásait, ekkor a peremkerületekben több új, telefonnal is felszerelt alállomást adtak át. 

Lengyel gyártmányú Warszawa taxik a Déli pályaudvar előtt 1967-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 41730)

A Főtaxinál ezt követően mindenképp növelni szerették volna a Volgák számát, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságában 1962 augusztusában tárgyalták a II. ötéves terv fővárosi közlekedést érintő feladatait, és az előterjesztésen ezt olvashatjuk: 

„A személyszállítás kulturáltságának javítása érdekében növelni kell a járműállományt, az autóbuszokat 400 darabbal, a taxikat legalább 350 darabbal azzal, hogy az alaptípus „Volga" legyen. A különleges igények /esküvő, stb./ kielégítésére 10 db Sirály autótípust kell forgalomba állítani.”

Pár évvel később, 1964-ben pedig úgy számoltak, hogy az évtized végéig 1900 darab Volga taxit szereznek be. 

A következő évtizedben ennek ellenére  nagyon jelentős kapacitáshiánnyal küzdött a taxivállalat, ennek folyamán 1967-től nem szállítottak csomagokat, nagyobb háztartási gépeket, és az 1960-as évek végén volt olyan év, hogy 200 000 megrendelést nem tudtak teljesíteni.

Volga taxi és sofőrje 1960-ban (Fotó: Fortepan/Képszám: 149074)

Az autók száma nem nőtt jelentősen, 10 évvel később Budapesten pontosan 293 darabbal több taxi futott, mint 1960-ban. A legtöbb autó a Szovjetunióból jött, 1949 és 1970 között 860 Pobeda, 1400 Moszkvics és 860 darab Volga gépkocsit vásároltak a fővárosi taxiközlekedés részére, azaz összesen 3120 autót, és ezek jelentős része nem Volga volt, hanem a sokkal kisebb Moszkvics. 

Elég változatos volt tehát ekkor is a budapesti taxik képe, hiszen ezek mellett voltak itt az 1950-es évek formavilágát idéző lengyel Warszawák és modern, „kocka” Polski Fiatok is. 

Az 1960-as években úgy számoltak, hogy Budapesten akár 2500-3000 autónak is lenne munkája. A Főtaxi 1968-tól ismét konkurenciát kapott, a Volán indította el a taxiszolgáltatását Budapesten, sőt ez a cég rövid ideig Zastava 750-es kisautókkal, női vezetőkkel „minitaxikat” is üzemeltetett. 

1971-től 20 évre a Lada lett az uralkodó típus a Főtaxinál (Fotó: Fortepan/Magyar Rendőr) 

Végül tehát nem a Volga lett a meghatározó autótípus a Főtaxinál. Az új formavilágot már az 1960-as évek végétől a „Nagy Polski”, a Polski Fiat 125-ös képviselte, de a valódi egységesítést az 1971-től megjelenő Zsigulik (Ladák) hozták el a Főtaxinak. Ez volt a Fiat 124-es orosz viszonyokra áttervezett változata, amelyből 1971 és 1979 között 10 ezer (!) darab került a Főtaxihoz. 

Igaz, 1982-től megjelentek a magántaxik, amelyek változatos autóparkkal növelték a versenyt a budapesti taxik piacán.

Nyitókép: Volga taxi 1964-ben (Fotó: Fortepan/Képszám 50622)