Ahol a szakralitás és a világi élet találkozott – 145 évvel ezelőtt kezdték el építeni a ferencesek bazárját

Írta: Dubniczky Zsolt

2021. október 28. 11:00

Budapest egyik legpatinásabb étterme, a koronavírus áldozatává váló és felszámolás alatt lévő Kárpátia több mint nyolcvan évvel ezelőtt az egykori Ferencesek Bazárjában nyitotta meg a kapuját 1934-ben. Az üzleti célokat is szolgáló, hatalmas épületet már eleve úgy tervezték, hogy kávéházat és éttermet is működtetnek benne, de a neves fotós, Klösz György karrierje is jórészt ebből az épületből indult.

A belvárosi Ferenciek (korábban: Barátok) terén található ferences templom jórészt máig változatlan formában a XVIII. század elején, 1727 és 1743 között épült olasz barokk stílusban, és jellegzetes, torony nélküli főhomlokzatával a pesti Beváros meghatározó városképi együttesévé nőtte ki magát.

A pesti ferences templom és rendház az 1840-es években, Josef Kuwasseg rajza (Forrás: A reformkori Buda-Pest)

A templomtól délre 1748-ban a rend egyemeletes, belsőudvaros rendházat emeltetett, amit azonban a szerzetesek nem sokáig használhattak. 1784-ben ugyanis II. József az épület egy részét a hozzá tartozó kerttel együtt a Budáról Pestre költöző egyetemnek adományozta, amely az épületben olvasóteremmel rendelkező könyvtárat, mérnöki iskolát alakított ki, s ezek személyzetét helyezte el benne.

A kényszer szülte társbérlet állandó vitákat és feszültségeket gerjesztett a világi és egyházi intézmény között. A barátok ugyanis szerették volna visszakapni jogtalanul elvett birtokukat, amelynek érdekében minden követ megmozgattak. Végül Ferenc József 1855. május 30-án kelt rendelete helyezte őket vissza elvett tulajdonukba, a végleges megegyezésre azonban csak 1872-ben került sor. Ezt követően épült fel az ingatlan déli részén a ma is álló Egyetemi Könyvtár épülete 1873 és 1876 között a kor kiváló építésze, Szkalnitzky Antal tervei szerint, a szerzetesek pedig ezt követően egy teljesen új, eddig még nem próbált vállalkozásba fogtak.

Mivel a régi rendház az intenzív igénybevétel és az átalakítások következtében teljesen lepusztult és megrongált állapotba került, már nem újították fel, hanem a helyére egy új rendház felépítését határozták el, financiális szempontokkal összekötve. Egy, a nagyvárosi környezetre jellemző épületet, bazárt emeltettek maguknak.

A ferencesek bazárépülete és az attól délre épült kupolás, sárga színű Egyetemi Könyvtár napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A pesti ferences templom és a mellette lévő régi, egyemeletes rendház (Forrás: Magyarország és a Nagyvilág, 1877. 30. szám)

A ferencesek új rendháza és bazárépülete (Forrás: Magyarország és a Nagyvilág, 1877. 30. szám)

A Ferencziek Bazára – ez lett az épület hivatalos elnevezése, a felirat ma is ott olvasható az épület Ferenciek terei homlokzatának középtengelyében elhelyezett bejárata fölött, az első és második szint között pedig a rend címere látható, ami a Kossuth Lajos utcai oldalon is megismétlődik. Az épületben a szakralitás és a világi szemlélet keveredett egymással, hiszen egyrészt rendházat és zárdát, másrészt üzleteket, üzletsorokat és bérlakásokat foglalt magában.

Az épület Ferenciek terei kapuján olvasható felirat (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Ma már a kapu bejáratának járdáján is olvasható az épület korabeli elnevezése mai helyesírással (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A ferences rend címere az épület Ferenciek terei homlokzatán (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A régi épület lebontására 1876-ban került sor, az újnak alapkövét egyházi szertartás mellett 1876. június 22-én fektették le, ünnepélyes keretek között. Az alapkőbe pénzdarabokat helyeztek, emellett beletették a rend és a hatóság főbb tagjainak névsorát is. Az épület terveit Frey Lajos és Kéler Napóleon készítette. Kéler állítólag befektető is volt az épületben, őt a kialakított üzletsor jövedelme 30 évre megilletett. Az építkezés egy évet vett igénybe, az új, impozáns, háromemeletes épületet 1877. augusztus 2-án szentelte fel a ferences rendtartomány főnöke.

Hamar a belvárosi városkép egyik jellegzetes, megszokott és elismert részévé vált, és szó szerint körbefonta a XVIII. században épült szakrális épületet, a templomot. A Ferencziek Bazára ugyanis egy átjáróház volt, melynek egyik bejárata a mai Ferenciek teréről, a másik pedig a Kossuth Lajos (akkori Hatvani) utcából nyílott. Az átjáróház elgondolást több tényező is motiválhatta. Egyrészt a templom mögött a mai Kossuth Lajos utcára nyíló rész is a ferenceseké volt, másrészt így sokkal több üzletet lehetett kialakítani benne, hiszen a sarkon elhelyezkedő templom ennek nagy mértékben gátat szabott.

A pesti ferences templom és az azt délről és keletről körbefonó bazárépület (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A bazár azonban sem az épület jellegét, sem az egyházi, szerzetesi vállalkozást tekintve nem számított a fővárosban teljesen újnak vagy éppen ördögtől valónak. Több is épült belőlük Pesten, és a hazai főváros, valamint számos európai nagyváros jellegzetes, financiális igény szülte és formálta épülettípusai közé tartoztak. Kivétel nélkül a város forgalmas helyein jöttek létre és fontos, főforgalmú utcákat kötöttek össze egymással azzal a céllal, hogy az átjárást és az összeköttetést meggyorsítsák a járókelők számára.

Elterjedésük az 1860-as évekre tehető, s ezek közé tartozik például a mai Rákóczi út 6. szám alatti épület, mely a Rákóczi utat és a Dohány utcát köti össze egymással, lerövidítve az utat a két forgalmas helyszín között. Ide sorolható többek között a Haris bazár, a Rőser bazár, illetve a Király utcát a Dob utcával összekötő Gozsdu udvar is.

Az egykori Városház térre néző négy oszlopos épület az 1876–1878-ban épült Haris bazár (Forrás: Fortepan/Képszám: 82305)

Ezen épülettípusok sorába illeszkedett a ferencesek építtette bazárépület is, mely a nagy területű saroképület, a ferencesek templomának megkerülését gyorsította, miközben gazdasági érdekeket is szolgált. A földszinten elhelyezkedő boltok, üzletek viszonylag jelentős jövedelmet biztosítottak. Bár az utcafrontra kirakattal rendelkező üzleteknél olcsóbbak voltak, de többet hoztak a konyhára, mintha raktárnak vagy bérlakásnak adták volna ki őket.

A barátoknak ez a bazára egy érdekes, illuzionisztikus élményt nyújt ma is, hiszen az épületen átmenő utca/udvar az épület belső teréhez tartozik, az udvart/átjárórészt szegélyező homlokzat pedig utcafrontra jellemző architektúrával rendelkezik. Különleges érzés fogja el az embert, mikor az átjáróház bejáratához érkezik. Amikor belép, bent is érzi magát, meg kint is. Bent, hiszen a kapun keresztül valamiféle udvarba lépünk be, de ez a bent jórészt egy másik, belső utca, ahol üzletek sorakoznak vagy éppen egy bérház kapujához érkezünk. Magántér, de köztér is egyben, védettséget jelent, de mégis nyilvános helyszín.

A ferences bazárépület utcaként/átjáróként funkcionáló belső udvara. Jobbra a Kárpátia étterem udvari kerthelyisége (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A ferences bazárépület Kossuth Lajos utcára néző belső udvara (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Ilyen bazárépítkezés más pesti templom esetében is előfordult. A Szent István-bazilika (Lipótvárosi templom) építése egy fél évszázadot vett igénybe, s az építkezés többször ütközött pénzügyi nehézségekbe. Sokszor idő előtt elfogyott vagy meg sem volt a hozzá szükséges fedezet. Ez történt az 1860-as évek végén is, mikor a templomépítési alap teljesen kiürült és az építkezés folytatását a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium sem tudta finanszírozni, így 1870–1872-ben jórészt teljesen leállt az építkezés.

1869-ben Hampel Antal tanácsnok javaslatára 58 000 forintért Ybl Miklós a templom építkezésére felhasznált tér bekerítése helyett tartófás és téglafalas szerkezetű bazárt épített, ami némi bevételi forrást is jelentett a további munkálatok fedezetéhez. Ez az 1870-es években ideiglenesen megépült és működő bazár a templom nyugati és déli oldalát fonta körbe, de az előzetes várakozásokat, az évi 27-30 000 forintra becsült bevételt sohasem érte el. A legnagyobb bevétel talán 1872-ben folyt be belőle, amikor 24 000 forintot jövedelmezett.

Az épülő bazilika az 1880-as évek elején. Déli oldalán az ideiglenesen felépült bazársor, Klösz György felvétele (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény, Képszám: 001392)

A ferencesek bazára ugyanezt a célt szolgálta, de állandó jelleggel. A 2007-ben nyilatkozó Csongor atya elmondása szerint a bevételből annak idején az esztergomi gimnázium építését akarták támogatni, de annyit nem hozott a konyhára, hogy a teljes költséget fedezni tudta volna. A bazárépület udvarának földszinti részén különböző szakmák: szabók, cipészek, kalaposok, bőrdíszművesek, virágárusok, kereskedők béreltek maguknak helyiséget, a legnagyobb bevételt azonban a mai Ferenciek terére néző, a bazárépület bejáratától balra és jobbra elterülő kávéház és étterem jelentette, amelyet alighanem már eredetileg is erre a célra terveztek.

Az épület mai képe némileg erre az időszakra emlékeztet. A kávéház ugyanis ott működött, ahol ma szintén vendéglátóhelyiség üzemel, korábban pedig a mindenki által jól ismert Ecclesia kegytárgy és könyvesbolt volt a helyén.

A  ferencesek bazárépülete 1962-ben a mai Ferenciek terén (akkor Károlyi utca). A földszinten az Ecclesia kegytárgy és könyvesbolt (Forrás: Fortepan/Képszám: 209192)

Az Ecclesia kegytárgy és könyvesbolt helyén napjainkban működő kávéház (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Az első kávéház állítólag nem volt hosszú életű, a mellette lévő étterem viszont annál inkább, s a két világháború között már nagy ismertségre tett szert. Az éttermet először Holzwarth György nyitotta meg, de Csalányi Károly vezette. A bérlők sorában ezt követően Neusiedler Géza nevét olvashatjuk.

Elsőrangú villásreggeliző helynek számított, ahol olyan kiváló müncheni Salvator söröket lehetett kapni, hogy egészen a templomig álltak érte sorba az emberek. Az étterem ma ismert formáját 1925-ben nyerte el, amikor a Spolarich család vette bérbe az éttermet és ízléses, sajátosan egyedi vendéglátóhelyiséggé formálta. Az enteriőr kialakítását a család genealógiája határozta meg, akik Zrínyi Miklósig vezették vissza a családfájukat. Így a falakat díszítő festmények ezt a kort idézték.

Az éttermen belül kialakított helyiségek ennek megfelelően kapták az elnevezésüket. A Szigetvár és a Zrínyi terem a várvédő hősre utalt, a Regős és Vitéz terem pedig a kor énekmondóinak és bajvívóinak szellemét idézte. Látható itt az 1566-os ostrom, Zrínyi Miklós költő és hadvezér, Tinódi Lantos Sebestyén és Balassi Bálint alakja is. A ma ismert és jól csengő Kárpátia név az éttermet 1934-től bérlő Károlyi Lászlótól származik.

A sok évtizedet túlélő Kárpátia étteremnek azonban, úgy tűnik, a koronavírust nem sikerült átvészelnie, a cég jelenleg felszámolás alatt áll. 

Már a kezdetek óta étterem is üzemelt az épületben, amely 1934-ben a Kárpátia nevet kapta (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az egykori Spolarich étterem és söröző Szigetvár terme. A falon Szigetvár 1566-os ostromának Zrínyi Miklós kirohanása jelenete látható (Forrás: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum – Budapest, VF_23385 lt. sz.)

Az egykori Spolarich étterem és söröző Zrínyi termébe nyíló ajtó. Az ajtó boltívében Zrínyi Miklós mellképe. A falon, a vitézek alakjai fölött Zrínyi Miklós költő, hadvezér jelmondata olvasható: Sors bona, nihil aliud – Csak jószerencse kell és semmi más! (Forrás: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum – Budapest, VF_201198 lt. sz.)

A bazár egy másik neves, hírnevét jórészt itt megalapozó bérlője a híres fotós, Klösz György volt, akinek a 2x200 négyzetméteres műterme az épület mai Kossuth Lajos utcai oldalán a harmadik és a fölötte lévő negyedik szinten helyezkedett el. Nagyságában és funkciójában egy tökéletesen kialakított és berendezett, Klösz által elképzelt és ízlésének megfelelő fényképészeti műterem volt Pesten. A harmadik emeleten az épület fogadóhelyisége, egy szalon kapott helyett, attól jobbra pedig egy műterem nyílott. A negyedik szinten az iroda, a technikai berendezések tárolására szolgáló helyiség, illetve valószínűleg egy másik műterem (felvételi iroda) és toalett szoba helyezkedett el.

Az itt tárolt gépek értékét mutatja, hogy amikor néhány hónappal a bazár felépülését követően, 1877. november 2- án tűz ütött ki a műteremben – valószínűleg azért, mert a fényképezőgép lencséje nem volt lefedve s a benne összegyűlő napsugarak lángra lobbantották a helyiséget – a tönkrement gép értéke sokkal több volt (1200 forint), mint maga a fedélkár, ami 300 forintra rúgott. Persze szerencsére nem sok, csak pár négyzetméternyi égett meg. A műterem külön attrakciójának számított a Bauzeitung für Ungarn beszámolója szerint az a Schlick Vasművek készítette felvonó, ami Klösz műtermének látogatóit a földszintről az emeletekre szállította. Az első ilyen volt az országban, s két személyt fél perc alatt vitt fel könnyedén a fogadó szalonba.

A bazárépület Kossuth Lajos utcai oldala. A harmadik és negyedik szinten volt Klösz György műterme (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Az épület falán olvasható, Klösz György itteni műterméről szóló, 2014-ben állított emléktábla (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Klösz György fényképének verzója 1879-ből, a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utcai, ferencesek bazárjában lévő fényirdai műtermének címével (Forrás: Fortepan/Képszám: 81205)

A bazárépület templom felé néző oldalának könyvespavilonja ma már megszokott, kedves és nélkülözhetetlen színfoltja a helynek, pedig az épülethez képest igencsak fiatal, mindössze 35 éves építmény, s kész csoda, hogy 1986-ban – persze hosszú küzdelmek során – a felépülését engedélyezték. A bazárépületben a Kossuth Lajos utcai oldalon könyvesbolttal rendelkező Szent István Társulat árusítóhelye működik benne.

A Szent István Társulat könyvespavilonja a bazárépület templom felé néző oldalán (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Nyitókép: A ferencesek bazárépülete napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó