A közvilágítás tekintetében jelentős változást hozott a gáz alkalmazása. A városokban az éjszakai utcák sokáig veszélyesek voltak, hiszen a sötétben könnyen kirabolhatták a járókelőket. Akinek este, sötétedés után volt dolga, magának kellett gondoskodnia a világításról, akár úgy, hogy maga vitt lámpást, vagy felbérelt egy lámpavivőt – jellemzően gyerekeket.

Pesten és Budán ugyan volt némi közvilágítás, Budán 1777-től, Pesten 1790-től voltak az utcán olajlámpások, de egyik városról sem mondható el, hogy fényárban fürdött volna. A Nemzeti Színházban a színészeknek járó fizetség része volt napi két szál gyertya, hogy legyen mivel világítaniuk a hazafelé vezető úton.

A gázlámpák gyorsan elterjedtek Budapesten. A XIX. század végére már több ezer lámpa szórta a fényt (Fotó: 188755_fortepan_82537_budapest_fovaros_leveltara._leveltari_jelzet_hu.bfl.xv.19.d.1.08.012)

A közvilágításban az áttörést a városi gáz megjelenése jelentette. A városi gáz más, mint a ma használt földgáz, ugyanis az előbbit szénből gázgyárakban állították elő. Nagy előnye volt, hogy viszonylag könnyen lehetett csövekben szállítani, és már 1807-ben használták utcai világításra, Londonban.

Buda és Pest világításában sokáig nem használták, ám az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után, 1850-ben császári rendelet írta elő a városok részére a közvilágítás kiépítését, és ez lökést adott az elterjedésének. A gáz előállítására szolgáló első pesti gázgyár 1856-ban épült meg, és nemcsak a lakosságnak szolgáltatott világítógázt. A mai Rákóczi úton gyulladtak ki az első utcai gázlámpák, mégpedig 1856. december 24-én. A város a pesti gáztársulattal 25 évre kötött szerződést, e szerint a társaság tartozott felállítani és üzemeltetni a lámpákat úgy, hogy a város az este hat órától hajnalig égő lámpa után 56 forint 42 krajcárt, míg az este 7 órától éjfélig működőkért 30 forint 36 krajcárt fizetett évente. A kimutatások szerint már az első időben felszerelt lámpák is évi 13 ezer forintos megtakarítást jelentettek az olajlámpákkal szemben.

Gázlámpa, hirdetőoszlop, villamos, kövezett utca Budapesten: ilyen volt egy nagyváros a XIX. század végén (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet:  HU.BFL.XV.19.d.1.07.002)

A szerződésben kikötötték, hogy ha 25 éven belül új, olcsóbb utcai világítási rendszert találnak fel, a társaság vállalja, hogy 3 éven belül Pesten is meghonosítja azt.

A Vasárnapi Ujság 1857. március 15-én ezt írta a pesti gázlámpákról:

„Jelenleg csak a Bel-, Lipót-s a Józsefváros egy része világittatik még gázzal, de a szerződés értelménél fogva egész Pest azzal lesz (legkevesebb 957 lámpával) még e nyáron ellátva, ugy hogy csak 100 olajlámpa marad fenn, mellyek a külvárosok szélein, s mellékutczáin fognak égni.”

A gáztársulat természetesen nemcsak az utcai lámpákat látta el gázzal, hanem a lakóházakat is, amelyek csatlakozhattak a hálózathoz. Erről a fenti cikk az alábbiakat jegyezte meg:

„E gáz nálunk még most csak olly helyeken olcsóbb az olajnál 1/8-al, hol nagy tért kell bevilágítani, ellenben ott, hol ezelőtt egy gyertya, vagy egy kis mécs is megjárta, ott nem nyereséges, sőt 2-3-szor is annyiba kerül, mert téres helyeken egy gázláng olly világot ad, mint 3-4 gyertya, illy helyeken tehát 3 gyertya helyett 1 gázláng elégséges.”

A gázvilágítás ekkor még csak Pesten volt elérhető, hiszen Budára nem vezetett át gázcső. A budai utcákat csak azután lehetett megvilágítani, miután 1862-ben a Lánchídon átvezették a gázcsövet, amelyért a Lánchídtársaság, a híd tulajdonosa évi 500 forintot kért. A hidat egyébként ekkor már 3 éve gázzal világították. A híd esetében a gázvilágítás jelentősen olcsóbb volt, mint az olaj, és nagyobb volt a fénye is. (Igaz, nem volt elég, a továbbiakban is sok panasz érte a hidat azért, mert éjszaka sötét volt rajta.)

A gázlámpák mindenütt megjelentek, és sárga fénybe vonták az utcákat (Fotó: Fortepan/Képszám: 86050)

A városegyesítéskor, 1873-ban Budapesten összesen 2170 gázlámpa működött. A következő évtizedekben a gázvilágítás elterjedt, de csak lassan szorította ki az olajlámpákat, 1896-ban is a budapesti utcai lámpák negyede még olajlámpás volt, hiszen a 10 ezer gázlámpa mellett még 2565 olajlámpa működött.

A gázlámpák visszaszorulását az elektromos lámpák megjelenése váltotta ki. Nemcsak erősebb fényt adtak és olcsóbbak voltak, de azokat nem kellett egyenként meggyújtani és eloltani, mint a gázlámpákat.

Érdekes módon a gázlámpák a XX. sőt a XXI. században sem tűntek el teljesen, Budapesten még a mai napig is működnek. Nagyon könnyű őket felismerni, hiszen nappal is ég bennük a láng, ugyanis ma olcsóbb, ha egész nap, napi 24 órában égnek, mintha emberi erővel kellene minden este meggyújtani, reggel eloltani azokat.

Nyitókép: Gázlámpák az Oktogonon (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet HU.BFL.XV.19.d.1.08.032)