Az 1860-as években Pesten az osztrák tulajdonú Középponti Vasútnak volt vasútállomása a mai Nyugati pályaudvar helyén, míg a Déli Vasútnak Budán, a mai Déli pályaudvar területén. Ezekhez harmadikként csatlakozva 1867. május 19-én, azaz 155 évvel ezelőtt nyílt meg a Magyar Északi Vasút pályaudvara a Józsefvárosban. Mind a három vasúti pályaudvar magán-vasúttársaságok tulajdonában volt.

Az eleinte Losoncinak, későbbi Józsefvárosinak nevezett pályaudvarról kiinduló vasútvonal nagyon fontos irányba, Északkelet-Magyarország felé vezetett, pontosabban Hatvan–Salgótarján–Losonc irányába, pesti pályaudvara pedig a Kőbányai út, Fiumei út keresztezésénél kapott helyet. Az állomás a másik két fővárosi pályaudvarhoz hasonlóan fejpályaudvarként épült meg, azaz olyan állomás volt, ahonnan nem mentek tovább a vonatok.

Az Északi Vasút pályaudvara a megnyitásakor, 1867-ben a Vasárnapi Ujság 1867. szeptember 1-i számában 

A vasútvonal létrejötte nem volt viszontagságoktól mentes, nem véletlen, hogy a Vasárnapi Ujság 1867. szeptember 1-i száma az alábbiakat írta róla:

„Magyarországnak ez legújabb vasútvonala: annyi viszontagságon ment keresztül, annyi szerencsétlenség között hányódott jobbra-balra, hogy most már bátran nyugalomba lehetne helyezni, ha vasutaknál az ilyen emberbaráti intézkedés divatban volna.”

A Magyar Északi Vasúttársaságot, amelyet eredetileg a hangzatos Cs. kir. szab. Pest-Losonc-Besztercebányai Vasút és Szt. István Kőszénbánya Társulat néven hozták létre, nem kísérte szerencse, hiszen már az egész építkezést botrányok, pénzügyi gondok jellemezték. Akkoriban a magánvasutakat általában úgy építették, hogy az állam garantálta a nyereséget, a szokásos garantált jövedelem évente a befektetett tőke 5 százaléka volt. Az állam ezzel kívánta elősegíteni a nagyon tőkeigényes vasútépítéseket.

Az állam az engedélyeket általában eleve úgy adta ki, hogy a vonal egy bizonyos szabadalmi idő után az államra száll, ezt is kompenzálták ezzel a kamattámogatással.

Józsefváros az 1890-es években (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.093)

A Magyar Északi Vasútnak, amely 90 éves koncessziót kapott a vasútvonal üzemeltetésére, azonban annyi pénze sem volt, hogy a kamatbiztosításhoz szükséges óvadékot elhelyezze, ugyanis a részvényeit és kötvényeit kezelő bank 1865-ban csődbe ment, amely majdnem magával rántotta az egész vasútépítő vállalkozást, de ekkor még az osztrák állam kimentette a céget, így a vonal 1867-ben megnyílhatott.

A Losonci, azaz a későbbi Józsefvárosi pályaudvar pedig 1867. május 19-én megnyílt. A vasútvonal azonban veszteséges volt, a részvényesek részére kötelezően kifizetendő részletet sem tudta kifizetni, ezért a cég az államhoz fordult. Ekkor már a kiegyezés eredményeként megalakult felelős magyar kormány volt az illetékes, amely végül úgy döntött, hogy a vasútvonalat nem megmenti, hanem állami tulajdonba veszi, azaz ezzel megalakult a magyar állami vasúttársaság, amely 1869. október 31-én felvette a Magyar Királyi Államvasutak nevet.

Az állomás ismét személypályaudvarként, 1936-ban (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Azzal, hogy az Északi Vasút, és ezzel együtt egy pesti állomás is a magyar állam tulajdonába került, alapvetően megváltozott a magyar közlekedéspolitika, aminek Budapestre is volt jelentős hatása. Az a tény, hogy az állami vasúti pályaudvar a város délkeleti részén volt, elősegítette annak eldöntését, hogy hol legyen a vasúti híd Budapesten. Ugyanis, ha az az eredeti tervek szerint északon épült volna meg, akkor a (mai) Nyugati és a Déli pályaudvarokat, azaz két magántársaság állomásait kötötte volna össze, és a Duna fölötti kapcsolat tulajdonképpen külföldi magáncégek irányítása alá került volna.

Azonban ha délen, a magyar, állami tulajdonú MÁV-vasútvonalat is érintve létesül az összeköttetés az ország két fele között, ráadásul állami beruházásban, akkor a stratégiai értékű vasútvonal és a híd a magyar állam kezében marad. Végül ez az elképzelés vált valósággá, és délen épült meg 1877-re az összekötő vasút és az Összekötő vasúti híd.

A pályaudvar 1951-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 3630) 

A Losonci, később Józsefvárosi pályaudvar pedig a MÁV fővárosi pályaudvara maradt, innen indultak a MÁV vonatai, ennek megfelelően 1882-től a neve Budapesti pályaudvar lett.

Az állomás valójában csak kényszerből volt személypályaudvar, eleve tulajdonképp inkább teherpályaudvarnak szánták, a MÁV ezért szinte megalakulásától gondolkodott azon, hogy ehelyett az állomás helyett egy reprezentatív központi pályaudvart emeltessen magának.

Ez meg is történt, 1884-ben megnyílt a MÁV új pályaudvara, a mai Keleti pályaudvar, amely átvette a Józsefvárosi pályaudvar szerepét, így azt ezután kizárólag teherpályaudvarnak használtak, majd 1936-tól egészen 2005-ig kisegítő személypályaudvarként (is) üzemelt. Az utolsó személyvonat 2005. december 10-én este indult el innen, majd a pályaudvart bezárták.

Nyitókép: A pályaudvar megnyitásakor (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)