Budapest utcaképe az 1980-as években egyvalamiben egységes volt. Az összes autóbusz ugyanabból az Ikarus 200-as típuscsaládból származott, miután az összes elődje kikopott a forgalomból. Az utolsó Ikarus 180-as busz például 45 éve, 1980 januárjában közlekedett utolsó alkalommal.
Az Ikarus 180-as meghatározó, de átmeneti típusa volt a legendás magyar buszgyárnak, amely az első saját gyártású csuklós autóbusza volt, és nem kis részben egy német autóbusz megoldásain alapult. A jármű viszonylag sikeres volt, a legtöbb legyártott Ikarus 180-as exportra ment, és megalapozta az utat az igazi világsiker, az Ikarus 280-as csuklós autóbusz előtt, amely valóban a világ szinte minden szegletében szállított utasokat Vlagyivosztoktól Los Angelesig.
A csuklós busz – sok legendával ellentétben – nem magyar találmány, mégis Budapest volt az egyik legelső város a világon, ahol csuklós buszok közlekedtek. Az első magyar csuklósok két leselejtezett autóbusz házi átépítéséből születtek meg, és azok nem is viselhették az Ikarus márkanevet, holott a donor autóbuszok Ikarusok voltak. Az Ikarus-gyár ugyanis kissé lemaradt, és késve állt neki a saját csuklós típus kialakításának.
Az Ikarus 180-as fejlesztése 1958-ban indult meg, a minta a nyugatnémet Henschel HS 160 USL volt. Az új magyar autóbusz még működőképes motor nélküli karosszáriáját, amit a legendás formatervező, Finta László tervezett, 1961-ben mutatták be a Budapesti Helyiipari Vásáron, ahol nagy közönségsikert aratott a valóban szép formájú autóbusz. A Magyar Nemzet 1961. május 26-án így mutatta be:
„Ezen a kiállításon szerepel először a Járműfejlesztési Intézet és az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár műszaki és fizikai dolgozóinak összefogásából született első ízelt, vagy csuklós autóbusz. A 180-190 személyes, 180 lóerős motorral dolgozó közlekedési eszközt sokan a jövő autóbuszaként emlegetik és a városi forgalom lebonyolítására ezt tartják a legalkalmasabbnak. Az újcsuklós autóbusz motorját a padló alá helyezték, a motort különben a Járműfejlesztési Intézetben tervezték és készítették. A járművet 1963-ban fogják sorozatban gyártani. Az új közlekedési eszköz előnye: a motorzaja nem hallatszik be az utastérbe, ezen kívül a jármű befogadóképessége is nagyobb. Három ajtaja van, az utasáramlás igen gyors benne. Hátul történik a felszállás, itt megfelelő tér áll rendelkezésre az utasok „tárolására”, középen azok szállnak le, akik rövid távra utaznak, az első ajtónál azok helyezkednek el, akik hosszabb távolságot kívánnak megtenni.”
A motorral is felszerelt autóbuszok – az elsőkbe Csepel dízelmotor került – 1963-ban kerültek a FAÜ-höz, azaz a Fővárosi Autóbusz Üzemegységhez (e vállalat mérnökei és munkásai építették meg az első csuklósokat régi leselejtezett autóbuszokból). Később a viszonylag gyenge Csepel helyett sokféle külföldi motort is kipróbáltak, míg végül 1968-tól erősebb Rába erőforrás került beléjük.
A busz a korszakban igazi óriás volt, hiszen 16 és fél méter hosszú volt, tömege 12 tonnát tett ki, és 180 utast (innen a típusszám) tudott szállítani. A testvértípusával, a szóló 556-ossal valódi átmeneti buszok voltak, rövid ideig gyártották e járműveket, a 180-ast mindössze 1973-ig készítette a gyár, és összesen 7802 darab gördült ki a gyárkapun. (Az utódból, a 280-asból a 30 éves gyártási ciklusa alatt közel 61 ezer.)
A 180-asok is a világ számos pontján bizonyítottak, Mongóliától Egyiptomig, hiszen a legyártott példányokból mindössze 520 került belföldön forgalomba. Budapesten 1964-ben jelentek meg, és 16 évig szolgálták a forgalmat, persze az 1970-es évektől kezdve egyre kevesebb példányszámban, hiszen ez volt az az évtized, amikor a BKV már a modernebb 280-as buszokkal cserélte le a teljes flottát.
Az utolsó IK180-asok, amelyeket 1980. január 20-án vontak ki a forgalomból, az IK 180.72-es altípushoz tartoztak, azaz Rába-MAN motorral felszereltek voltak, 1971-ben, illetve 1972-ben kerültek a BKV állományába (a vállalat 1968-ban alakult meg, többek között a FAÜ beolvasztásával).
Akkoriban az utolsó Ikarus 180-as kivonása nem igazán volt újsághír. Az utolsó buszt nem is őrizték meg. Hogy egy Ikarus 180-as ma is megvan, az annak köszönhető, hogy 1990-ben egy korábban a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek mozgó lőtérnek átadott autóbuszt felújítottak.
Nyitókép: Igazán szép busz volt az Ikarus 180-as (Fotó: Fortepan/Fömterv)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció