Hogy az akácok (esetünkben pontosabban: japán akácok) igen szívósak, arra már láttunk példát Budapesten. A Lánchíd pesti hídfőjénél például megdőlve bár, de még mindig kitartóan él egy igazi mohikán. Igazán impozáns akác őrzi a várat is Budán, több száz éve. És még a Budenz úti, korábban védetté nyilvánított, de veszélyessége miatt néhány éve kivágott idős akáccsonk is újra kihajtott. Szóval szívós egy faj. Sok helyre épp ezért ültették: megkötötte a futóhomokot, és bírta a jeges magyar teleket és a forró, száraz nyarakat. Mindemellett szép is, formás, mutatós nagy fává nő, a parkok valódi dísze lehet.

Az Erzsébet tér József Attila utca felé eső sarkán, a Derra-házzal szemközt így magasodik egy szép példánya e szívós fajnak. A Főkert történetéről a 60-as években kiadott könyvben korát már több mint száz évesre becsülték, szóval most már a 150 éves kor körül járhat. Eredetileg tehát valamikor az 1860-as években ültethették el.

Klösz György fotográfiáján a már naggyá nőtt fák és a sétatér kioszkja (1890-es évek) (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Téli parkrészlet az 1930-as évekből, talán épp ezzel az akáccal (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

De mi volt itt akkoriban? Leginkább Markt Platz, azaz vásártér. Sőt, Neue (új) Markt Platz. És még egyúttal Deutsche Theater Platz, azaz a Német Színház tere. A korábbi városfalon kívüli temető helyén már a század közepe táján jelentős vásártér alakult ki, de mivel a város ekkoriban igen gyors ütemben terjeszkedett, már ekkor felmerült, hogy jobb volna ezt a funkciót kijjebb helyezni. Az 1850-es években igazából Pestnek csak egy sétatere volt, a Széchenyi által gründolt kis térség az Újépület előtt, szóval érthető a gondolat, hogy parkosítani szerették volna ezt a teret.

A parkosításra 1856-ban Pecz Ármin készített tervet. (Kis, szomorú, ismerős adalék: a tervező soha nem lett kifizetve.) Fásítását már két évvel előbb megkezdték közel 3000 facsemete kiültetésével. A szimmetrikus kialakítású kert központjában pompázatos virágágyás volt, és ott állt a téren a Hauszmann Alajos tervezte szép kioszk is. A parkot 1872-ben bekerítették, majd 1892-ben a nagyobb fák kis porcelán névtáblákat is kaptak. Állítólag ezek közül néhány még a hatvanas években is látható volt.

Az Erzsébet tér nevet 1857-ben nyerte el, amikor a császári és királyi pár tavaszi látogatásra érkezett a városba. Pest itt fogadta ünnepélyes keretek közt őket, és a királyné tiszteletére nevezték el ezután a korábbi vásárteret. Tíz évvel a szabadságharc után valószínűleg ennek akkor nem örült mindenki olyan nagyon. Erzsébettől 1946-ban Sztálin, majd 1953-tól Engels bitorolta el a teret, amely a rendszerváltás után nyerte vissza királynéi nevezetét.

Hamisítatlan 60-as évekbeli hangulat, háttérben a korosodó fával (Forrás: Fortepan)

Fa és óriáskerék: új kihívások előtt (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Mozgalmas helyszín volt ez – milyen más is lehetne egy ennyire belvárosi park? Itt állt az ideiglenes Német Színház: porig égett. Helyére kőből emeltek újat, amely 1870-ig szolgálta a közönséget. A színház mellett egy kis kioszkban Bihr József uzsonnázópavilonja működött, majd elfoglalta helyét a Hauszmann-féle neoreneszánsz épület. Ezt 1907-ben átfazonírozták Nemzeti Szalonná, ahol a legkiválóbb művészek állítottak ki. A háborút átvészelte, 1960-ban mégis elbontották. Közben megépült itt az autóbusz-pályaudvar (1948–49), másik oldalán egy jókora parkolóval. És ide került a Kálvin térről a gyönyörű Ybl Miklós-féle Danubius kút is.

A park élete az elmúlt két-három évtizedben se volt eseménytelen, igaz, inkább a buszpályaudvar – a későbbi Design Terminál – másik oldalán voltak jelentősebb változások. A teret 2006-ban szépen felújították, de akkor valószínűleg nem számoltak a legújabb fejleménnyel, hogy egy óriáskerék is magasodni fog itt: 2013-ban még csak ideiglenesen hozták ide, mára már szó szerint is bebetonozott lett a helye a Belvárosban.

És az akác? Szerencsére mindezt túlélte. Talán az első fásításkor ültették, talán (méretei alapján) mégis inkább a XIX. század végi parkosításkor kerülhetett ide. Kicsit ugyan ferde a törzse, de még határozottan jól tartja magát. Társaságként néhány idősebb fa szolgál: juharok, egy szép fehér nyár, vadgesztenyék, platánok – hozzá képest mind suhancok. Szívósságára – félő – még ezután is szüksége lesz, hogy megmaradjon.