Az angol–francia szuperrepülő érkezése nagyon sokakat érdekelt, nem meglepő módon a sajtó is részletesen beszámolt az érkezéséről. A Magyar Hírlap 1985. szeptember 16-án így írt a repülőgép fogadásáról: 

„Még soha ennyi kocsi talán nem parkolt szombat délelőtt Ferihegyen. A buszokból is özönlött a nép, már tíz óra körül Concorde-nézőben. Amely egyébként késett – nem mintha lassú gép volna, sőt – hanem mert késő indult Londonból.”

A gép 1985. szeptember 14-én első alkalommal járt Budapesten. Idefelé tett egy kört az Északi-tenger felett, azért, hogy a rajta utazók megtapasztalhassák a kétszeres hangsebességű utazást, azaz az óránkénti 2150 kilométeres sebességet, ugyanis a kontinens felett az utasszállító repülők nem mehetnek a hangnál gyorsabban, a maximális sebesség 900 km óránként. Így előállhatott az a vicces helyzet, hogy a világ leggyorsabb utasszállítója 3 óra 20 perc alatt ért Londonból Budapestre, azaz egy órával hosszabb idő alatt, mint a normál London–Budapest repülőjárat.

Azonban ez nem egy normál repülőjárat volt, hiszen ezeket a gépeket az óceánok átrepülésére szánták. A gép nem is bemutatórepülésre jött, hanem turista-charterjáratként, összesen 100 angol kirándulóval, akik egynapos budapesti villámlátogatásra érkeztek. 

A Concorde a budapesti betonon (Fotó: Haditechnika, 1986.1.)

A különleges járatot a British Airways, a londoni Good Wood Travel és a magyar IBUSZ londoni irodája szervezte meg, elsősorban olyan jól szituált angolok, leginkább nyugdíjasok számára, akik még nem jártak Magyarországon. A túrának az volt a nem titkolt szándéka, hogy ezt a jól fizető utazóréteget később hosszabb időre visszacsábítsák Magyarországra. Ennek megfelelően az érkezőket az IBUSZ a „tenyerén hordozta”, az utasokat különbusz várta a gépnél, és nagyon gyorsan átestek az útlevél-ellenőrzésen.

A Gellért szállóban ünnepélyesen köszöntötték őket, majd egy ötfogásos cigányzenés ebéddel egybekötött hajókiránduláson és városnézésen vehettek részt, amelynek része volt egy folklórműsor is, mindezt az itt töltött 10 óra alatt, hogy a nap végén visszarepüljenek Londonba. Egy ilyen útért személyenként 729 fontot kellett fizetni. (Egy transzatlanti repülés ennél sokkal többe 2-3 ezer fontba került.) Igaz, ezért a 729 forintért nemcsak egy kirándulást kaptak az utasok, hanem jóval többet, ahogy a már idézett Magyar Hírlap-cikk írta:

„A kiszolgálás természetesen elsőrangú, ebben az árban nemcsak a teljes ellátás foglaltatik benne, hanem a különféle névre szóló ajándékok, a francia pezsgő és a szuperszonikus klubtagsági igazolvány.”

A londoni turistáknál sokkal többen szorongtak a ferihegyi terminál teraszán azok, akik a repülőgépre voltak kíváncsiak, és egyes kiválasztott szerencsések, újságírók repülési szakemberek fel is mehettek rá. 

Különleges gép Budapesten, 100 utast hozott, de több ezer bámészkodó fogadta (Fotó: Repülés, 1985. 11. 1.)

Miért is volt akkora esemény egy ilyen repülő érkezése? Egyrészt Magyarország a szocialista tömbhöz tartozott, az emberek egy különlegesebb „nyugati” autót, egy Porschét vagy egy Alfa Romeot is megbámultak, egy Ferrari pedig szenzációnak számított. A Concorde pedig valóban a világ legfejlettebb polgári közlekedési eszköze volt, amely, mivel eleve nem kontinensen belüli közlekedésre szánták, így menetrend szerint nem is járhatott volna Magyarországon. Mivel ekkor „Nyugatra” aránylag kevesen utaztak, a londoni vagy a párizsi repülőtéren is csak maroknyian pillanthatták meg ezt a gépcsodát. 

Másrészt az 1980-as években a haldokló szocialista gazdaságnak égetően szükség volt „keményvalutára”, amelynek jó forrását jelentették a nyugati turisták. (A valutahiányra jó példa, hogy magyar állampolgár háromévente kérhetett csak engedélyt arra, hogy konvertibilis valutát vásárolhasson.) A jó fizető, angol nyugdíjasokban pedig jó piacot látott a magyar idegenforgalmi vezetés. 

De miért érte meg az angoloknak idereptetni a Concorde-ot? A Concorde ugyan kétségtelenül műszakilag egy csoda volt, de üzletileg masszív bukás, így az üzemeltetők mindent megpróbáltak a gép népszerűsítésére. Ennek része volt a különleges, vasfüggöny mögötti repülés is, amely nem egyszeri alkalom volt, összesen négy ilyen kirándulójárat repült Budapestre az 1980-as évek második felében. Budapest előtt „Keleten” csak egyszer, Moszkvában járt hasonló úton a Concorde.  

Ez nem a Concorde, hanem a TU–44-es 1972-ben Budapesten (Fotó: Fortepan/Urbán Tamás) 

Egyébiránt nem ez a Concorde volt az első szuperszonikus utasszállító repülőgép, amely Magyarországra látogatott. Megelőzte őt a „Konkordszkij”, azaz az orosz TU–144-es, a Szovjetunió saját fejlesztésű szuperszonikus repülőgépe, amely nagyon-nagyon hasonlított a brit–francia társára, ezért akasztották rá Nyugaton ezt a becenevet. A TU–144-es 1972 szeptemberében érkezett Magyarországra, de utasok nélkül, mert utasokkal csak 1975-től repültek a szovjet gépek, igaz nem sokáig, ugyanis a TU–144 nem volt jó gép, nem volt kiforrott konstrukció, ezért összesen csak 55 alkalommal szállított utasokat, és mivel megbízhatatlan volt, 1978-tól ki is vonták a forgalomból. 

A budapesti látogatáson járó Concorde ma múzeumban látható (Fotó: Wikipédia, Adrian Pingstone)

A Budapesten járó Concorde G-BOAF lajstromú gép egyébként a flotta legfiatalabb tagja volt, 1980-ban állt szolgálatba, és akkor, 1985-ben ez a gép tartotta a New-York–London repülés rekordját, a távot 2 óra 56 perc alatt tette meg. Ez a Budapesten járó repülő volt az is, amely a típus utolsó repülését teljesítette 2003. november 26-án. Ma az angliai Filton repülőterén van kiállítva, ahol bárki megtekintheti.

Nyitókép: A világ akkor leggyorsabb utasszállító repülőgépe Budapesten (Fotó: Képes Újság 1985. 09. 28.)