Magyarországon Budapest központtal 105 éve alakult meg az első légitársaság, a MAEFORT, azaz a Magyar Aeroforgalmi Részvénytársaság. A céget 1920. február 11-én alapították meg. Az I. világháború alatt a repülés – értelemszerűen katonai céllal – nagyot fejlődött, a korábban csak inkább „extrém sportnak” tekintett légi közlekedés alkalmas volt arra, hogy a polgári közlekedésben is helyet kapjon. Nem mellesleg a háború alatt Magyarországon viszonylag jelentős repülőgépipar épült ki, Albertfalván működött a Monarchia legnagyobb repülőgépgyára.
A vesztes háború után, 1920 elején a polgári célú légitársaság azt a célt tűzte ki maga elé, hogy összeszedje és megőrizze a hazai légi állományt, igaz nem csak polgári, hanem katonai céllal, azaz a jövőnek átmentse a magyar repülési képességeket. Természetesen hivatalosan polgári légi szállításra alakult meg e vállalkozás. Ne gondoljon itt senki hatalmas repülőgépekre, a légi utasszállítás azt jelentette, hogy a pilóta mellett egy-két, esetleg 4 fő is felszállhatott a gépre, amely a vonatnál kicsit gyorsabban repítette el az embereket pár száz kilométerre, az akkori gépek ugyanis nem igazán tudtak messzebbre repülni. A Világ című lap 1920. február 18-án ezt írta:
„Magyar Aeroforgalmi Részvénytársaság elnevezés alatt 50 millió korona alaptőkével vállalat alakult, mely a légi forgalom leendő fejlesztését tüzte ki célul és legközelebb a külfölddel kapcsolatot létesít hírszolgálat, reklám és személyszállítás céljából. A részvénytársaság elnöke Károlyi László gróf.”
Természetesen ez nem azt jelentette, hogy azonnal repülőgép-járatokkal hálózták be az országot, hiszen erről senkinek nem volt tapasztalata, hiába volt nagyon sok kitűnő katonai pilóta. A polgári repülést „ki kellet találni". A Budapesti Hírlap 1920. május 12-én írta az alábbiakat:
„A részvénytársaság igazgatósága már május elején az országban egy-két vonalon a légiposta forgalmat ideiglenesen megindítja. Ez még egyelőre nem a rendszeres végleges légipostajárat bevezetését jelenti, hanem ezzel csupán az a célja az igazgatóságnak, hogy előzetesen ily irányú, a mi viszonyainkra alkalmazható tapasztalatokat szerezzen, melyeknek alapján a magyar légiforgalom nagyobb szabású szervezésén intenzíven tovább működhessen. A forgalom tehát egyelőre még nem a nyilvánosság számára indul meg, csupán a részvénytársaság benső céljait szolgálja.”
Az első repülésre 1920. május 12-én került sor, 1600 újságot vittek Szegedre Albertfalváról. E repülésnél még a pilóták neve is ismert, a pilóta Risztics János, a megfigyelő Barkász Emil volt.
A cég nemcsak küldeményszállítást vállalt, hanem légi szórólapozást is, ezt az üzletet elsősorban a vidéki városok felett kívánta végrehajtani. A vállalat a budapesti és a vidéki repülőtereket is kezelésbe vette, felújította. A céget az állam 1921 augusztusától anyagilag is támogatta, a kormány döntése nyomán 5 évre évi 14 millió korona támogatást ítéltek oda, cserében viszont a vállalkozásnak a magyar katonai érdekeket szem előtt kellett tartania, sőt egy esetleges háború esetén egy harci és egy kiképző repülőgépszázadot kellett kiállítania.
A vállalat, amely 1920 őszén már 42 repülőgéppel rendelkezett, további gépeket is rendelt magyar repülőgépgyáraktól, a MÁG-tól és a Magyar Lloydtól. A cég fő profilja ekkor a légi posta volt, amely valójában a leterhelt vasúthálózatot mentesítette jó pár postavonat indításától. A légi küldeményeket Budapesten a Keleti pályaudvar postahivatalában, valamint a 4. számú főpostán, a Petőfi Sándor utcában lehetett feladni. Győrben és Pápán a gépek le se szálltak, hanem ejtőernyővel dobták le a küldeményeket tartalmazó zsákokat. Mindemellett a gépek utasokat is szállítottak, igaz, a bevételeknek csak negyedét, harmadát jelentette ez a szolgáltatás. Az üzlet tehát kezdett felfutni, lehetett remélni azt, hogy a magyar polgári légi közlekedés beindul. Azonban a történelem közbeszólt. A cég bukását a politika okozta. Az I. világháború győztes országainak küldötteiből álló Szövetséges Ellenőrző Bizottság a trianoni békeszerződést – amelynek a betű szerinti szövege csak fél évre függesztette fel a magyar repülőgépgyártást és a repülést – úgy értelmezte, hogy Magyarországnak teljesen megtiltotta a repülőgépek üzemben tartását, nem csak a hadi repülőgépekét.
A győztes hatalmak képviselői tehát egyrészt azt követelték, hogy az állam ne támogassa a céget, illetve előírták a vállalat repülőgépeinek – és minden magyar motoros repülőgépnek – a megsemmisítését, ennek következtében a MAEFORT részvényeseinek közgyűlése 1921. december 6-án kimondta a részvénytársaság megszűnését. A magyar légtérbe ezt követően hónapokig nem emelkedhetett fel magyar repülőgép, a féléves tiltást ráadásul 1922 nyarán meg is hosszabbították. A kényszerű repülési tilalmat az oldotta fel, hogy a román–francia érdekeltségű Compagnie Franco-Roumain de Navigation Aérienne vállalat – amelynek a magyar MAEFORT konkurenciát jelentett, és ez is hozzájárult, hogy a magyar repülést ellehetetlenítették – Párizs–Bukarest–Konstantinápoly viszonylatra monopol jogokat kívánt és szerzett meg. Azonban ahhoz, hogy a repülőgépek végigrepülhessék a távot, szükség volt nemcsak a magyar légtérre, hanem magyarországi, budapesti repülőtérre, hiszen az akkori gépek csak sok leszállással tudták ezt a távolságot teljesíteni.
Nyitókép: Egy Brandenburg C. I. típusú repülőgép (Fotó: MMKM TFGY LTSZ: 11326)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció