A metró mozgólépcsőjét a Gyermekvasút hűvösvölgyi végállomásánál tesztelték

A cikk angolnyelvű változata: Metro escalator tested in Hűvösvölgy terminus of the Children's Railway

Írta: Domonkos Csaba

2021. május 27. 10:00

Mozgólépcső szállította az utasokat 1956 májusától néhány évig a Gyermekvasút hűvösvölgyi végállomásán. Egyfajta tesztként építették meg, fő célja nem is a Gyermekvasúton, akkori nevén Úttörővasúton utazók kényelmének biztosítása, hanem a kezelők és a használók oktatása, tapasztalatszerzésének segítése volt. Ekkor már épült a budapesti metró, és kellett egy tesztüzem a mozgólépcsőnek is.

Budapesten a mozgólépcső 1931-ben jelent meg, a Corvin áruházban. Ez azonban egy épületen belüli szerkezet volt, és az 1950-es években a magyar szakembereknek még nem volt tapasztalatuk hosszú mozgólépcsőkkel, holott ilyen szerkezetekre a tervezett, és az akkoriban már épülő metrónak is szüksége volt.

Az első metrómozgólépcső prototípust még az 1950-es évek elején kezdték fejleszteni a Ganzban szovjet tervek alapján, ám metró hiányában nem volt hol kipróbálni.

A villamosmegálló és a vasút hűvösvölgyi állomása között legyőzendő magasság lépcsővel sem megterhelő. A fotó 1957-ben készült (Fotó: Fortepan/Képszám: 176377)

Erre született az az ötlet 1952-ben a közlekedésügyi minisztérium operatív bizottságában, hogy az Úttörővasút hűvösvölgyi állomásán kell felszerelni a berendezést, erről a Szabad Nép 1952. július 7-i száma ezt írta:

„A földalatti gyorsvasút egyik mozgólépcsőjét kísérletképpen felszerelik az Úttörővasút hűvösvölgyi végállomásánál. A kísérlet célja egyrészt az, hogy kipróbálják a szovjet tapasztalatok alapján tervezett hazai gyártmányú mozgólépcsők minőségét, másrészt az, hogy hozzászoktassák a budapesti közönséget a mozgólépcsőn való utazáshoz. A kísérletképpen felállított mozgólépcsőnél képezik ki a mozgólépcső kezelőszemélyzetét is.”

A tesztüzem helyszínéül nem egyedül a hűvösvölgyi állomás jött szóba, mert egy budapesti áruház és a Vár is a lehetőségek között volt, de végül azért esett a választás az úttörővasút végállomására, mert itt hétvégéken garantáltnak tűnt a 100 százalékos kihasználtság, valamint itt minden korosztály megfordult. Az is lényeges szempont volt, hogy a hétköznapokban viszont kicsi a forgalom, azaz mód van az esetleges hibák kijavítására.

Ekkor még azt tervezték, hogy a szerkezetet idővel a végleges helyére, egy metróállomásra helyezik át, és ha kell, Hűvösvölgybe külön mozgólépcsőt építenek.

Az Úttörővasút (ma Gyermekvasút) hűvösvölgyi végállomása 1950-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 12799) 

Az Úttörővasúthoz készülő mozgólépcső kivitelezését az sem hátráltatta, hogy a budapesti metróépítkezéseket gazdasági okból 1954 februárjában leállították, illetve takarékra tették. A mozgólépcsőt 1955 őszére szerelték fel, a próbák, egyéb munkák elhúzódtak 1956 májusáig. A szerkezet egyetlen lépcsőt tartalmazott, amely vagy le, vagy felfelé közlekedett, és valójában nem vezetett fel a villamosmegállótól egészen az állomásig, mert valamivel alatta ért véget.

A műszaki átvétel 1956. május 24-én megtörtént és a lépcső a következő naptól működött is. Egyszerre 140 ember utazhatott rajta, és az út 14 másodpercig tartott. A hosszát a korabeli tudósítások 20 méterben adták meg, és azt írták, hogy 10 méter magasra szállította az utasokat. Az utazás nem volt ingyenes, egy gyerekjegy 30 fillérbe került, ami majdnem egy villamosjegy akkori ára volt.

Ma sok helyen 80 méteres hosszról lehet olvasni, a valós adat inkább a korabeli 20 méter, ezt támasztja alá, hogy a mozgólépcső felső végpontjának épülete megmaradt, itt a Gyermekvasút modellező szakköre működik ma is, és ebből, ennek helyéből következtethető a lépcső valódi hossza.

Metró mozgólépcső már igazi méretben, 1969-ben, a Keleti Pályaudvarnál (Fotó: Fortepan/Képszám: 3959) 

Budapest első, épületen kívüli mozgólépcsője csak rövid ideig üzemelt, 1959-ben még működőként említik meg az újságok, de a Népszava 1970. április 2-i számában, az akkor átadott budapesti metrót bemutató cikkben már, mint rövid ideig üzemelő, akkor már jó ideje nem működő berendezésként írják le. A szerkezetet 1973-ban elbontották, hiszen ekkorra az oktatási funkcióját betöltötte. A budapesti metró 1970-en elindult, sok mozgólépcsővel, azaz mind az utazóközönség, mind a szakemberek hozzászokhattak a mozgólépcsőn való utazáshoz, és azok működtetéséhez.

A hűvösvölgyi mozgólépcső tehát egy kísérlet volt, nem az volt a célja, hogy valóban a vasút utasait szolgálja ki. Ebből a szempontból egyedi volt, első a maga nemében Magyarországon.

 

Nyitókép: A hűvösvölgyi mozgólépcső a felavatásakor, 1956. május 25-én (Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum Fotótár) 

Összesen 4 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Emlékszem rá gyerekkoromból, amikor Hűvösvölgybe mentünk a szüleimmel kirándulni. Akkoriban ez különleges attrakció volt.


Kedves Domonkos Csaba
Tudtommal a hűvösvölgyi mozgólépcső Ganz gyártmány volt. Ott a teszt célja nem feltétlen a mozgólépcső mint gép működése volt, hanem inkább az utazóközönség "szoktatása" ehhez az új tömegközlekedési eszközhöz, és az üzemeltetési tapasztalatok. A kelet-nyugati vonalon és az észak-délin is csak orosz, LT4-es és LT3-as mozgólépcsők kerültek beszerelésre. Az Arany János utcai és Nyugati megállók mozgólépcső típusaira már nem emlékszem, de azok is orosz gyártmányok voltak. Bár meglepő, de a mozgólépcső egy helyhez kötött tömegközlekedési eszköz.


Én egykori úttörővasutasként 1961 vagy 62 nyarán - vasárnap - két alkalommal is voltam ott mozgólépcső ügyeletes, természetesen vasutas egyenruhánkban.
Tennivalóm annyi volt, ha valaki elesett a rálépéskor, akkor meg kellett nyomnom egy - mások által is elérhető - piros gombot, amitől az egész leállt.
Volt ott egy felnőtt id, az indította újra.
Élveztem, hogy alulról is láthattam az egész szerkezetet. Amíg ugyanis hegymenetben működött, egy "titkos" ajtón át bejuthattam a szerkezet alatti részbe, és ott egy normál lépcsőn visszamehettem alsó "őrhelyemre".
Úgy emlékszem 16 órától fordítottunk, és akkor lejtmenetre álltunk át.


Legszörnyűbb élményem a londoni metróban egy szerintem százéves, falemezes mozgólépcső volt amelyik úgy csikorgott, hogy örültem amikor leléptem róla. Mikor érdeklődtem felőle azt felelték, hogy nincsen pénz újra..



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó