Budapesten a mozgólépcső 1931-ben jelent meg a Corvin Áruházban. Ez azonban egy épületen belüli szerkezet volt, és az 1950-es években a magyar szakembereknek még nem volt tapasztalatuk hosszú mozgólépcsőkkel, holott ilyen szerkezetekre a tervezett és az akkoriban már épülő metrónak is szüksége volt.

Az első metrómozgólépcső prototípusát még az 1950-es évek elején kezdték fejleszteni a Ganzban szovjet tervek alapján, ám metró hiányában nem volt hol kipróbálni.

A villamosmegálló és a vasút hűvösvölgyi állomása között legyőzendő magasság lépcsővel sem megterhelő. A fotó 1957-ben készült (Fotó: Fortepan/Képszám: 176377)

Erre született az az ötlet 1952-ben a Közlekedésügyi Minisztérium operatív bizottságában, hogy az Úttörővasút hűvösvölgyi állomásán kell felszerelni a berendezést, erről a Szabad Nép 1952. július 7-i száma ezt írta:

„A földalatti gyorsvasút egyik mozgólépcsőjét kísérletképpen felszerelik az Úttörővasút hűvösvölgyi végállomásánál. A kísérlet célja egyrészt az, hogy kipróbálják a szovjet tapasztalatok alapján tervezett hazai gyártmányú mozgólépcsők minőségét, másrészt az, hogy hozzászoktassák a budapesti közönséget a mozgólépcsőn való utazáshoz. A kísérletképpen felállított mozgólépcsőnél képezik ki a mozgólépcső kezelőszemélyzetét is.”

A tesztüzem helyszínéül nem egyedül a hűvösvölgyi állomás jött szóba, mert egy budapesti áruház és a Vár is a lehetőségek között volt, de végül azért esett a választás az Úttörővasút végállomására, mert itt hétvégéken garantáltnak tűnt a 100 százalékos kihasználtság, valamint itt minden korosztály megfordult. Az is lényeges szempont volt, hogy a hétköznapokban viszont kicsi a forgalom, azaz mód van az esetleges hibák kijavítására.

Ekkor még azt tervezték, hogy a szerkezetet idővel a végleges helyére, egy metróállomásra helyezik át, és ha kell, Hűvösvölgybe külön mozgólépcsőt építenek.

Az Úttörővasút (ma Gyermekvasút) hűvösvölgyi végállomása 1950-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 12799) 

Az Úttörővasúthoz készülő mozgólépcső kivitelezését az sem hátráltatta, hogy a budapesti metróépítkezéseket gazdasági okból 1954 februárjában leállították, illetve takarékra tették. A mozgólépcsőt 1955 őszére szerelték fel, a próbák, egyéb munkák elhúzódtak 1956 májusáig. A szerkezet egyetlen lépcsőt tartalmazott, amely vagy lefelé vagy felfelé közlekedett, és valójában nem vezetett fel a villamosmegállótól egészen az állomásig, mert valamivel alatta ért véget.

A műszaki átvétel 1956. május 24-én megtörtént, és a lépcső a következő naptól működött is. Egyszerre 140 ember utazhatott rajta, és az út 14 másodpercig tartott. A hosszát a korabeli tudósítások 20 méterben adták meg, és azt írták, hogy 10 méter magasra szállította az utasokat. Az utazás nem volt ingyenes, egy gyerekjegy 30 fillérbe került, ami majdnem egy villamosjegy akkori ára volt.

Ma sok helyen 80 méteres hosszról lehet olvasni, a valós adat inkább a korabeli 20 méter, ezt támasztja alá, hogy a mozgólépcső felső végpontjának épülete megmaradt, itt a Gyermekvasút modellező szakköre működik ma is, és ebből, ennek helyéből következtethető a lépcső valódi hossza.

Metrómozgólépcső már igazi méretben 1969-ben a Keleti pályaudvarnál (Fotó: Fortepan/Képszám: 3959) 

Budapest első, épületen kívüli mozgólépcsője csak rövid ideig üzemelt, 1959-ben még működőként említik meg az újságok, de a Népszava 1970. április 2-i számában, az akkor átadott budapesti metrót bemutató cikkben már mint rövid ideig üzemelő, akkor már jó ideje nem működő berendezésként írják le. A szerkezetet 1973-ban elbontották, hiszen ekkorra az oktatási funkcióját betöltötte. A budapesti metró 1970-ben elindult, sok mozgólépcsővel, azaz mind az utazóközönség, mind a szakemberek hozzászokhattak a mozgólépcsőn való utazáshoz és azok működtetéséhez.

A hűvösvölgyi mozgólépcső tehát egy kísérlet volt, nem az volt a célja, hogy valóban a vasút utasait szolgálja ki. Ebből a szempontból egyedi volt, első a maga nemében Magyarországon.

 

Nyitókép: A hűvösvölgyi mozgólépcső a felavatásakor, 1956. május 25-én (Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum Fotótár)